Radnóti Miklós: Chartres
Radnóti Miklós: Chartres
Kőszent mozdul meg oszlopán, nyolc óra már,
s tompa fény hulló sötétre vár.
S hang szól magasból: testben éltem én,
de mégsem test szerint vitézkedém.
s tompa fény hulló sötétre vár.
S hang szól magasból: testben éltem én,
de mégsem test szerint vitézkedém.
Éj leskedik; a szent beáll a sorba
holt kőnek újra most. Az álla csorba.
Vihar harapta ki, vagy vasfogu pogány?
holt kőnek újra most. Az álla csorba.
Vihar harapta ki, vagy vasfogu pogány?
Eltűnt.
Kezében tábla volt és fény a homlokán.
Kezében tábla volt és fény a homlokán.
