Egeli Ede: Változatok egy népdalra
Egeli Ede: Változatok egy népdalra
Fölszántom a császár udvarát,
vetek bele fagyot, zúzmarát.
Hadd teremjen aszályt, jégesőt,
hadd pusztítsa mint a nagy mezőt.
vetek bele fagyot, zúzmarát.
Hadd teremjen aszályt, jégesőt,
hadd pusztítsa mint a nagy mezőt.
S amikor a nyári alkonyat
dúsan szór a földre aranyat,
ám aranyat földje nem terem:
könny üljön szemére hirtelen.
dúsan szór a földre aranyat,
ám aranyat földje nem terem:
könny üljön szemére hirtelen.
Fölszedem a város köveit,
szamártövis szívós töveit
közepébe díszül ültetem:
hadd teremjen ott a türelem.
szamártövis szívós töveit
közepébe díszül ültetem:
hadd teremjen ott a türelem.
Hadd terüljön ott a puszta sár,
melyen faluk csöndes lelke jár,
tengelyén ragadva s kerekén,
ülepedve tócsák fenekén.
melyen faluk csöndes lelke jár,
tengelyén ragadva s kerekén,
ülepedve tócsák fenekén.
Fölszántani lelkiismeret
nyugalmát, hogy búza-kenyeret
teremjen naponta tiszta len
terítőre: áldást szüntelen
nyugalmát, hogy búza-kenyeret
teremjen naponta tiszta len
terítőre: áldást szüntelen
mindenkinek, aki szánt, arat,
aki verítékből gyúr sarat,
aki nem a földek gizgaza,
aki igaz s nincsen igaza.
aki verítékből gyúr sarat,
aki nem a földek gizgaza,
aki igaz s nincsen igaza.
