Jékely Zoltán: Csillag-áldozat
Jékely Zoltán: Csillag-áldozat
Lehetnek tán szebbek őnála s jobbak,
én meg szeretném örökíteni.
Így mutatom meg hát a csillagoknak:
"Nézzétek meg, mindenség ködei!
Csillagtörvényes új hitem papnője,
szeme tükrében messzi sugarak,
s amint a Vénuszra mutat előre,
szobor-keze az égbolthoz tapad.
(Törékeny női kéz az égre tartva,
kicsi tenyér, mely bolygókat takar
s a képletek rendjét is megzavarja -
van-é a földön nagyobb diadal -?)
én meg szeretném örökíteni.
Így mutatom meg hát a csillagoknak:
"Nézzétek meg, mindenség ködei!
Csillagtörvényes új hitem papnője,
szeme tükrében messzi sugarak,
s amint a Vénuszra mutat előre,
szobor-keze az égbolthoz tapad.
(Törékeny női kéz az égre tartva,
kicsi tenyér, mely bolygókat takar
s a képletek rendjét is megzavarja -
van-é a földön nagyobb diadal -?)
S nézzétek arcát, ím, felétek ámul
s régóta sejtett rendszerért repes,
az örökös mulandóság honából
könnyezve kémleli a Véglegest.
Hát nem jeleztek? Perceink varázsa,
e roppant érzés addig nem hatol?
(Te nő vagy: hinned kell, hogy valahol
e bús életnek lesz víg folytatása!)
s régóta sejtett rendszerért repes,
az örökös mulandóság honából
könnyezve kémleli a Véglegest.
Hát nem jeleztek? Perceink varázsa,
e roppant érzés addig nem hatol?
(Te nő vagy: hinned kell, hogy valahol
e bús életnek lesz víg folytatása!)
