Cs. Szabó László: A szobor túléli
Cs. Szabó László: A szobor túléli
Beszélgetés egy heidelbergi hallgatóval. Hírből vagy munkákból ismertem az odavaló tanárokat, sok magyar barátomat koszorúzták meg doktori babérral. Nagyrészük meghalt, elvándorolt vagy hallgat.
Kibírják? Egy magyar költőt idézek, hevenyészett német fordításban: "elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.„
Udvariasan, de visszautasítón hallgat. Némelyik tanárról nem is hallott. Vagy csak úgy tesz? A fiatal németek olyan fegyelmezettek, mint a renaissancekori olaszok vagy a gyarmati angolok.
"Németországban ma kevesebb a jó tudós és jó író, mint tíz év előtt„ feleli. "Talán egy évtized múlva ismét lesz elég. Most politikai és gazdasági függetlenségünkért küzdünk, nem mérhetjük intellektusokkal az ország erejét.„ Önítéletét mondja.
Esprit d'escalier vagyok, másnap jut eszembe a felelet. Egy francia forradalmi ügyészt idézhettem volna a heidelberginek. "A köztársaságnak nem kell tudós, engedjünk szabad folyást az igazságnak.„ Így került vérpadra Lavoisier, a vegytan megalapítója.
Később magas szobortalpra, a Madeleine-templom mögé.
