Illyés Gyula: VÁLTOZAT
ó, együttverő boldog
tornyok az éjben -
Be rossz, be rossz volt, míg egyedül éltem.
anyám vén varrógépén,
úgy járnak, szállnak, fércelik, mi eddig
szétfeslett mindig. Most már összeillik.
percegik, szaporázzák.
Úgy ringok-rengek bízón az időben,
a lágy jövőben, mint rég a bölcsőben.
megtért bojtárjainkét.
Ebek csaholnak, nyínak és kerengnek
(Sötét van; mindent ólakba terelnek.)
neszez, bú össze földünk -
véd engem is már,
fejem karomnál hűbb karokra bízván.