IMECS BÉLA: ANATÓMIA
IMECS BÉLA: ANATÓMIA
Mintha valaha egy élőlény
Lett volna a világ,
S most minden szétvált tagja külön
Lobogna az ürön át,
Lett volna a világ,
S most minden szétvált tagja külön
Lobogna az ürön át,
Még most is forró tested egy könnyes
Szem lehetett, te föld,
Mivel itt minden élet csak egy nagy
Látóerőt örökölt.
Szem lehetett, te föld,
Mivel itt minden élet csak egy nagy
Látóerőt örökölt.
Ezért mi csak nézünk és látunk örökké,
És ugy is minden elér
És minden elhagy, itt harcolhat az ember,
A jóért és a büneiért.
És ugy is minden elér
És minden elhagy, itt harcolhat az ember,
A jóért és a büneiért.
De az a csillag, vagy bolygó, amely
Szív lehetett valaha,
Más tetteket éleszt és ringat előre,
Bár hörgőbb a dala,
Szív lehetett valaha,
Más tetteket éleszt és ringat előre,
Bár hörgőbb a dala,
Ott percenkint szikrázik és húny ki az élet,
S az élet a diadal,
Mivel ott mindenki már a legelső
Bünébe belehal.
S az élet a diadal,
Mivel ott mindenki már a legelső
Bünébe belehal.
A föld engem nagyon megáldott,
És végtelen tiszta szemem
Fék nélkül kering át a fekete husu,
Elvérző éjjelen,
És végtelen tiszta szemem
Fék nélkül kering át a fekete husu,
Elvérző éjjelen,
Mégis szívembe valami távoli szellő
Sodor egy bolygó erőt,
És megremegek, mint a mély gyökerü vulkán
A rombolása előtt.
Sodor egy bolygó erőt,
És megremegek, mint a mély gyökerü vulkán
A rombolása előtt.
A lávát megtörik s a nagyvárosi uton
Nincs nála porlóbb kövezet:
Ilyen hasztalan égek, mert nem volt sziv az a föld,
Amelyre a sors vetett.
Nincs nála porlóbb kövezet:
Ilyen hasztalan égek, mert nem volt sziv az a föld,
Amelyre a sors vetett.
