IMECS BÉLA: HALÁLOM PILLANATA
IMECS BÉLA: HALÁLOM PILLANATA
Merev lesz az égbolt, a felleg,
Akár a kitömött madár;
Megnémul a föld, és elomló,
Behorpadó mélyébe zár.
Húnyó arcom fényén utolsót
Lobbanva, bucsut mondanak
A vágyak, melyek átlobogtak
Énrajtam annyi év alatt.
Akár a kitömött madár;
Megnémul a föld, és elomló,
Behorpadó mélyébe zár.
Húnyó arcom fényén utolsót
Lobbanva, bucsut mondanak
A vágyak, melyek átlobogtak
Énrajtam annyi év alatt.
Mit titkolok, ők majd bevallják,
Hogy az érzés múló, hiú,
A test fakó tükréből egyszer
Az idő minden fényt kifú,
Hogy porrá omlik minden emlék
A sorvadó, vak tükörön,
Por lesz a sziv, mely lánggal égett
S a könny, ami szemembe jön.
Hogy az érzés múló, hiú,
A test fakó tükréből egyszer
Az idő minden fényt kifú,
Hogy porrá omlik minden emlék
A sorvadó, vak tükörön,
Por lesz a sziv, mely lánggal égett
S a könny, ami szemembe jön.
Vérző szárnyait összehúzva
Menekül el a szerelem,
Fekete szárnya milyen sokszor
Csapott rám sötét éjjelen,
És én nem mertem szembenézni,
Kerülő uton, csillagon
Keresztül néztem őt rajongva,
A csillagfénytől félvakon.
Menekül el a szerelem,
Fekete szárnya milyen sokszor
Csapott rám sötét éjjelen,
És én nem mertem szembenézni,
Kerülő uton, csillagon
Keresztül néztem őt rajongva,
A csillagfénytől félvakon.
Óh vágyaim, ti hős legények,
Állóharcban küzdöttetek,
De kivont, hosszu kardotoktól
Csak én szereztem sebeket.
Most szétszaladtok és a tört kard
Karó se lesz új kert tövén,
Hogy ránőhetne új csirából
Kipattanó karósnövény.
Állóharcban küzdöttetek,
De kivont, hosszu kardotoktól
Csak én szereztem sebeket.
Most szétszaladtok és a tört kard
Karó se lesz új kert tövén,
Hogy ránőhetne új csirából
Kipattanó karósnövény.
Elhagynak mind, csupán a szépség
Virraszt és utánam kiált:
Tudd meg, én nem benned születtem,
De diadalmasabb hazát,
Jobb talajt sehol sem találtam,
Igy még senki se gondozott;
Mégis, benned megújult hangom
Miattad egy szót sem zokog.
Virraszt és utánam kiált:
Tudd meg, én nem benned születtem,
De diadalmasabb hazát,
Jobb talajt sehol sem találtam,
Igy még senki se gondozott;
Mégis, benned megújult hangom
Miattad egy szót sem zokog.
A napfény megtörik a felhőn,
Én szivről-szivre röpködök,
A világon minden mulandó,
Egyedül a szépség örök. -
Igy szól a szépség, és továbbmegy,
Utját porozza fénysugár,
És valahol egy frissen ácsolt
Bölcső mellett vigan megáll.
Én szivről-szivre röpködök,
A világon minden mulandó,
Egyedül a szépség örök. -
Igy szól a szépség, és továbbmegy,
Utját porozza fénysugár,
És valahol egy frissen ácsolt
Bölcső mellett vigan megáll.
