Vas István: Amor redivivus
Vas István: Amor redivivus
A malomnak nincsen köve,
Mégis gyöngyöt jár,
Tiltják tőlem a rózsámat,
Mégis hozzám jár.
(Népdal.)
Mégis gyöngyöt jár,
Tiltják tőlem a rózsámat,
Mégis hozzám jár.
(Népdal.)
Poharamra hull a villany,
reszketnek a régi árnyak,
szép szinében, mély izében
nehéz borok párlatának.
Kifogy, töltök, iszom ujra,
Őszi, sötét ködbe lesve,
tiltják tőlem a rózsámat,
mégis eljön minden este.
reszketnek a régi árnyak,
szép szinében, mély izében
nehéz borok párlatának.
Kifogy, töltök, iszom ujra,
Őszi, sötét ködbe lesve,
tiltják tőlem a rózsámat,
mégis eljön minden este.
Már a ködben selyme lebben,
karcsu, fehér lova táncol,
testén fehér burnusz, lábán
uticsizma kordovánból.
Térdenállva húzom róla,
csillog büszke szín alatta,
elefántcsontfényü bőre
hívja ajkam hódolatra.
karcsu, fehér lova táncol,
testén fehér burnusz, lábán
uticsizma kordovánból.
Térdenállva húzom róla,
csillog büszke szín alatta,
elefántcsontfényü bőre
hívja ajkam hódolatra.
Szeme, szája, hangja, bőre,
ölelése csupa bársony.
Minden izmod ismerős már,
én egyetlen utitársam,
aki eltünt, aki nincsen,
akit nedves földbe tettek.
Hova múltál? Meggyógyultál?
Nem tünődöm, csak szeretlek.
ölelése csupa bársony.
Minden izmod ismerős már,
én egyetlen utitársam,
aki eltünt, aki nincsen,
akit nedves földbe tettek.
Hova múltál? Meggyógyultál?
Nem tünődöm, csak szeretlek.
Barna hajad ezüst szállal…
Te lehetsz csak, nincs ilyen más
ez a tűz és ez a márvány,
ez az örvény, ez a ringás,
ez a napfény, ez az éjfél,
ez a kerek, drága hajlat,
ez a mámor, ez a mákony,
ez a vágy, hogy belehaljak!
Te lehetsz csak, nincs ilyen más
ez a tűz és ez a márvány,
ez az örvény, ez a ringás,
ez a napfény, ez az éjfél,
ez a kerek, drága hajlat,
ez a mámor, ez a mákony,
ez a vágy, hogy belehaljak!
Szemed nézem, hadd becézzen,
ez a béke, ami lángol.
Hova szöktél? Honnan jöttél?
Mennyországból? Alvilágból?
Szép anyaggal teli forma!
Ott ölellek, ahol érlek.
Nem jöhettél alvilágból,
ilyen édes nincs kisértet.
ez a béke, ami lángol.
Hova szöktél? Honnan jöttél?
Mennyországból? Alvilágból?
Szép anyaggal teli forma!
Ott ölellek, ahol érlek.
Nem jöhettél alvilágból,
ilyen édes nincs kisértet.
Milyen ország az, hogy engem
nem tudtál még elfeledni?
Üdvösség, hol semmi sem kell,
csak szeretni, csak szeretni.
Ez a kincs, mely nem fogyott el
akárhogy is tékozoltuk,
ez az édes szomjuság, mely
úgy üdít, ha el sem oltjuk.
nem tudtál még elfeledni?
Üdvösség, hol semmi sem kell,
csak szeretni, csak szeretni.
Ez a kincs, mely nem fogyott el
akárhogy is tékozoltuk,
ez az édes szomjuság, mely
úgy üdít, ha el sem oltjuk.
Ott szeretnék a karodban,
élni örök mosolyodban.
Alig maradt már a szeszből.
Künn az éjben patkó dobban.
Már a ködben selyme lebben:
«Holnap este visszavárlak!»
Reszketnek a poharamban
régi esték, földi árnyak.
élni örök mosolyodban.
Alig maradt már a szeszből.
Künn az éjben patkó dobban.
Már a ködben selyme lebben:
«Holnap este visszavárlak!»
Reszketnek a poharamban
régi esték, földi árnyak.
