Illyés Gyula: Folyók, fjordok, kis falvak…
Illyés Gyula: Folyók, fjordok, kis falvak…
Mi volt Waterlo, Wagram, Mohi, mig
jajjal, ezer halállal teletöltve
nevük, az addig üres és szelid,
nem röppent, dörrent szét a fellegekbe?
Mit tudtunk még egy hava is ti enyhe
folyók, fjordok, kis falvak rólatok?
Beh jobb lett volna – volna? – beh jobb lenne
némán maradnotok.
jajjal, ezer halállal teletöltve
nevük, az addig üres és szelid,
nem röppent, dörrent szét a fellegekbe?
Mit tudtunk még egy hava is ti enyhe
folyók, fjordok, kis falvak rólatok?
Beh jobb lett volna – volna? – beh jobb lenne
némán maradnotok.
Igy tágul a föld. Uj mezők, hegyek
rögzülnek ujra a gyermek-agyakba.
A földrajztanár pálcája helyett
a térképet az ágyucső kutatja
s bár eltünteti, amit megmutatna,
az áll ragyogón, az a buta rom,
az lesz mérföldkő örökegy utadra
megint a fordulón,
rögzülnek ujra a gyermek-agyakba.
A földrajztanár pálcája helyett
a térképet az ágyucső kutatja
s bár eltünteti, amit megmutatna,
az áll ragyogón, az a buta rom,
az lesz mérföldkő örökegy utadra
megint a fordulón,
oh emberiség!… – Ki bizakodón
követtelek, az utmentére állok –
A tudni hullott Ádám átka nyom,
hogy mind nagyobb bün s büntetés tudásod?
Oh hordanád bár elme-szolgaságod!
Beh tudta Ő, hogy mit mivel veled,
midőn kezedre bizta egy halálod:
fogd, ezt megismered.
követtelek, az utmentére állok –
A tudni hullott Ádám átka nyom,
hogy mind nagyobb bün s büntetés tudásod?
Oh hordanád bár elme-szolgaságod!
Beh tudta Ő, hogy mit mivel veled,
midőn kezedre bizta egy halálod:
fogd, ezt megismered.
