Weöres Sándor: Hardangeri emlék
Weöres Sándor: Hardangeri emlék
Ose-fjordtól, hej, a hegyre!
lenn a zöld, fönn a hó –
Vizesés közt, repedt kő közt
magam voltam gyér fenyő közt,
messze-földi ballagó.
lenn a zöld, fönn a hó –
Vizesés közt, repedt kő közt
magam voltam gyér fenyő közt,
messze-földi ballagó.
Két gyerek ment: nézte őket
lenn a zöld, fönn a hó…
Olyan szépek voltak ketten
az Istentől vájt keretben,
hogy álomnak sem való.
lenn a zöld, fönn a hó…
Olyan szépek voltak ketten
az Istentől vájt keretben,
hogy álomnak sem való.
Megrezzentem: más se vár rám,
lenn a zöld, fönn a hó –
Néhány őré-t odatettem
s szégyenkezve tovább-mentem,
mint egy tetten-ért csaló.
lenn a zöld, fönn a hó –
Néhány őré-t odatettem
s szégyenkezve tovább-mentem,
mint egy tetten-ért csaló.
És kiáltást hengerített
lenn a zöld, fönn a hó:
egyik kölyök lót utánam,
Kis markában pár virág van,
giz-gaz, sárga és fakó.
lenn a zöld, fönn a hó:
egyik kölyök lót utánam,
Kis markában pár virág van,
giz-gaz, sárga és fakó.
Megköszöntem (értette is
lenn a zöld, fönn a hó).
És egy percig otthon voltam
nedves-sziklás Norvég-honban,
hol a hegylánc csillogó.
lenn a zöld, fönn a hó).
És egy percig otthon voltam
nedves-sziklás Norvég-honban,
hol a hegylánc csillogó.
Norvégia! óvjon téged
lenn a zöld, fönn a hó!
Mint az első nászi-ágyba,
szívem holtig visszajárna
hozzád, hol mindenki jó.
lenn a zöld, fönn a hó!
Mint az első nászi-ágyba,
szívem holtig visszajárna
hozzád, hol mindenki jó.
