Radnóti Miklós: Emlékeimben…
Radnóti Miklós: Emlékeimben…
Emlékeimben lépdelő virágok…
meglebbenő esőben álldogálok,
két nő jön nedves, villogó fogakkal,
majd két galamb. Kövér,
fontoskodó begyük egész a földig ér.
meglebbenő esőben álldogálok,
két nő jön nedves, villogó fogakkal,
majd két galamb. Kövér,
fontoskodó begyük egész a földig ér.
Egy éve már. Senlis felé az úton,
langy, esős alkonyat volt s furcsa módon
egy pillanatra boldog voltam ujra;
köröttem zöld falak,
páfrányos erdők hajladoztak hallgatag
langy, esős alkonyat volt s furcsa módon
egy pillanatra boldog voltam ujra;
köröttem zöld falak,
páfrányos erdők hajladoztak hallgatag
s Ermenonville felől a fiatalka
nyíres futott elénk, akár egy balga
fehérszoknyás kislány s a fordulónál
katona állt a sár
felfénylő fodrain. Foga közt rózsaszál.
nyíres futott elénk, akár egy balga
fehérszoknyás kislány s a fordulónál
katona állt a sár
felfénylő fodrain. Foga közt rózsaszál.
Az égen mintha fényesség suhanna…
Gyula ült szemközt és szelíd Zsuzsanna,
mellettem Fanni, kék szemén a tájék
vonult s fejünk fölött
a gépkocsi vidám sörénye röpködött
Gyula ült szemközt és szelíd Zsuzsanna,
mellettem Fanni, kék szemén a tájék
vonult s fejünk fölött
a gépkocsi vidám sörénye röpködött
s estére várt reánk a drága Páris.
Elzúgott arra már a gyors halál is
azóta és megszedte tarka csokrát.
A nyíres még meleg
holtak közt véresen s pirulva ténfereg
Elzúgott arra már a gyors halál is
azóta és megszedte tarka csokrát.
A nyíres még meleg
holtak közt véresen s pirulva ténfereg
s a katona, hűs vermek hős lakósa
hanyatt fekszik s szivéből hajt a rózsa.
Hazája ég. A lángok közt tünődő
temetők ringanak,
körül görcshúzta fák és izzadó falak.
hanyatt fekszik s szivéből hajt a rózsa.
Hazája ég. A lángok közt tünődő
temetők ringanak,
körül görcshúzta fák és izzadó falak.
Fölöttük kormosan csak ég az ég is,
a csillagok megjönnek este mégis
s harmattal rívó hajnalok szaladnak
a néma nap felé.
Ha kérdeném, a táj vajjon felelne-é?
a csillagok megjönnek este mégis
s harmattal rívó hajnalok szaladnak
a néma nap felé.
Ha kérdeném, a táj vajjon felelne-é?
Emlékeimben lépdelő virágok…
meglebbenő esőben álldogálok;
asszonyhad jő az úton gyermekekkel,
fölöttük égi füst,
felhőfodor. Már oszlik. Könnyü és ezüst.
meglebbenő esőben álldogálok;
asszonyhad jő az úton gyermekekkel,
fölöttük égi füst,
felhőfodor. Már oszlik. Könnyü és ezüst.
