Jankovich Ferenc: Keserű dac
Jankovich Ferenc: Keserű dac
Mi volt okom haragra, óh miért
feküdtem el e torz ravatalon?
Arcomból mért hajtotta el a vért,
mért lett vihar egy könnyű fuvalom?
feküdtem el e torz ravatalon?
Arcomból mért hajtotta el a vért,
mért lett vihar egy könnyű fuvalom?
Talán egy pillantás volt… csak szemed
büntetett véletlenül: egy balul
vetett tekintet – röpke üzenet
a rád csapódó hullámok alól…?
büntetett véletlenül: egy balul
vetett tekintet – röpke üzenet
a rád csapódó hullámok alól…?
Gőgöm ravatalára kiterítve,
a dárda hegyű, könnyes szavak, mint
fehér gyertyák pörkölnek arcul ütve
s én merev arccal nyeldeklem a kínt.
a dárda hegyű, könnyes szavak, mint
fehér gyertyák pörkölnek arcul ütve
s én merev arccal nyeldeklem a kínt.
Nem enyhít hű könyörgés, lágy vigasz,
sirhatnak értem a legszebb szemek,
nem várok semmit senkitől, csak azt,
hogy ha meghalok, eltemessenek.
sirhatnak értem a legszebb szemek,
nem várok semmit senkitől, csak azt,
hogy ha meghalok, eltemessenek.
Könnytelen tárna lettem, mely a sók
tömény fájdalmát őrzi lent, a kínt;
mint hasadékon fény – egy röpke csók
megérint, aztán sötét lesz megint.
tömény fájdalmát őrzi lent, a kínt;
mint hasadékon fény – egy röpke csók
megérint, aztán sötét lesz megint.
