KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója:
KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója:
KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság június 27-i és július 4-i ülésén megtárgyalta az Állami Vagyonügynökségről szóló 1990. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, és az ahhoz benyújtott módosító indítványokat. Megtárgyaltuk
– Soós Károly Attila 155-ös számon benyújtott indítványát,
– a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottságnak a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Magyar Demokrata Fórum frakciójához tartozó tagjainak 156-os számú indítványát,
– Szalay Gábor, Tellér Gyula és Török Ferenc módosító indítványát, amely először 162-es, majd 194-es számon egy későbbi változatban újra megjelent;
– dr. Eörsi Mátyás 171-es számú indítványát, és
– Pál László 169-es számú indítványát, továbbá
– Tellér Gyulának a bizottsági ülésen tett szóbeli módosító indítványát.
A bizottság többségi határozatot hozott, az alábbiak szerint. Tellér Gyula szóbeli módosító indítványa, mely szerint az 1990. évi VII. törvény 19. §-ának 1. pontja maradjon változatlan formában, a következőképpen szól az eredeti törvényben. "A Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója évente az előző évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló előterjesztéssel egyidejűleg köteles az Országgyűlésnek beszámolni a Vagyonügynökség tevékenységéről, a hozzá tartozó állami vagyon alakulásáról, hasznosításának eredményéről, és a vagyonpolitikai irányelvek végrehajtásáról." Tellér Gyula módosító indítványát a bizottság 9: 7 arányban többségi szavazással elfogadta – de meg kell jegyeznem, hogy a későbbiekben Pál László által beadott módosítás erre a 19. §-ra is vonatkozik, s szintén elfogadta a bizottság. Ezért úgy gondolom, a bizottság hatályos javaslata a Pál László-féle indítványra vonatkozik, de meg kell jegyeznem azt is, hogy Tellér Gyula fenntartja szóbeli indítványát, tehát erről is dönteni kell az Országgyűlésnek.
Soós Károly Attila 155-ös számon beadott indítványa több pontból áll. Az első pont – amelynek egy A és egy B változata is van – arról szól, hogy az igazgatótanács elnökét ki nevezze ki. Az A változat szerint a köztársasági elnök, a miniszterelnök javaslatára. Ezt a változatot a bizottság nem támogatja.
Szintén nem támogatja azt a változatot, amely szerint az Országgyűlés a miniszterelnök javaslatára nevezze ki. Mindkét változat – a bizottság többségi véleménye szerint – felelősségmegosztást eredményezne. Miután a privatizációt a Kormány vezényli, úgy gondoljuk, a kinevezésre is ő jogosult.
Soós Károly Attila második javaslata az 5. § helyett – ez a törvénytervezet második oldalán található – az alábbi szöveget javasolja: "A Vagyonügynökségnek az eljárási szabályokat is magában foglaló működési szabályzatát a Kormány előterjesztése alapján az Országgyűlés hagyja jóvá." Azt javasolja tehát Soós Károly Attila, hogy a Kormány terjessze elő. Az eredeti módosításban az szerepel, hogy az igazgatótanács előterjesztésére a Kormány hagyja jóvá. A bizottság az eredeti változatot támogatta, Soós Károly Attila módosító indítványát nem.
Soós Károly Attila harmadik javaslata a 3. § elhagyására vonatkozik – ez a harmadik oldalon található. Célszerűnek látom itt ismertetni a 3. § tartalmát, mert ez többször is szerepel az indítványokban, de nem konkrétan leírva. Azt mondja ez a bekezdés: "A tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló, közüzemi célra alapított, állami gazdálkodó szervezetek vagyona tekintetében az e szervekből átalakuló gazdasági társaságokban az államot megillető vagyonrész tekintetében a tulajdonjogról, továbbá." – és itt befejeződik az idézet. Ez azt mondja, hogy a Vagyonügynökség hatálya alá kerülnének a nem közüzemi célra alapított tanácsi vállalatok. A módosítás lényege, hogy azok a költségvetésből alapított, tanácsi kezelésbe adott, valójában államinak tekinthető vállalatok kerüljenek ugyanúgy a Vagyonügynökség kezelésébe, mint az állami vállalatok – ezzel biztosítsuk a privatizálás esélyegyenlőségét és a privatizálás tisztaságát. Meg kell jegyeznem, hogy ezeknél a vállalatoknál történt a legtöbb korrupció az elmúlt másfél évben. Többnyire kereskedelmi, vendéglátóipari és építőipari vállalatokról van szó. A bizottság álláspontja az, hogy Soós Károly Attilának ezen indítványát, hogy ezt vegyük ki a törvénytervezetből, a bizottság nem támogatja.
Soós Károly Attila 4-es számú indítványát, amely azt mondja, hogy a 6. § első sorában "a törvény 19. §-ának" helyett "a törvény 19. § (1) és (2) bekezdésének" szó kerüljön – tehát oda tenné a paragrafus mellé a két pontnak a számát –; a bizottság ezt nem látja indokoltnak, mivel értelemszerűen, ha azt mondja, hogy 19. §, akkor ennek a pontjaira is vonatkozik. Tehát a bizottság a változtatást nem támogatta.
Soós Károly Attila 5-ös számú módosító javaslata, amely azt mondja, hogy a 8. § (2) bekezdés első gondolatáig terjedő részének az alábbi szöveggel való helyettesítését ajánlja – ez az 5. oldalon található –, idézem: "Az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának javaslatára a Kormány" – így szól ez a mondat. A törvénytervezet szerint ezzel szemben: "az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa az érdekelt miniszterek, országos hatáskörű szervek vezetőinek, az alapító szerv vezetőjének vagy a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának javaslatára" – gondolat bezárva. Tehát míg Soós Károly Attila azt javasolja, hogy a Kormány privatizáljon, a törvénytervezet azt mondja, hogy a Kormány, illetve az érintett szervek javaslatára az Állami Vagyonügynökség. Tehát ezt, a törvénytervezetben szereplő változatot támogatta a bizottság. Természetesen – nem mondom mindig hozzá, de – többségi alapon. Tehát a Vagyonügynökség rendeli el az állami felügyelet alá vonást.
Ezzel Soós Károly Attila 155-ös számú módosító indítványának a végére értünk. Egyben Soós Károly Attila indítványáról akkor azt mondhatjuk, hogy az indítványt összességében a bizottság nem támogatta.
Dr. Eörsi Mátyás módosító javaslata, amely 171-es számon jelent meg, azt mondja, hogy a 8. § (1) bekezdéséből a "13. § 4. pont bekezdésének második mondata" szövegrész maradjon ki, illetve helyezze vissza – bocsánat, ez azt jelenti értelemszerűen, hogy – azt a mondatot, hogy "a vállalat a határozat közlésétől számított harminc napon belül kérheti a bíróságtól a határozat felülvizsgálatát". Tehát tulajdonképpen arról van szó, hogy Eörsi Mátyás a tervezetből azt kívánja elhagyatni, hogy maradjon ki a szövegrész. Tehát a bírósághoz lehessen fordulni a döntés felülvizsgálata érdekében. Ez gyakorlatilag vétójogot jelentene a bíróságok számára. A bizottság többségi álláspontja az volt, hogy ha a Vagyonügynökséget tulajdonosnak tekintjük, akkor a tulajdonos tulajdonával rendelkezik. Tehát úgy dönt, ahogy jónak látja. Természetesen a parlamenti felügyelet továbbra is fennáll. Tehát dr. Eörsi Mátyás módosító indítványát a bizottság nem támogatta. Azt hiszem, ezt is többségi szavazattal.
És most jönnek azok a részek, amelyekben már támogatás is található.
Pál László módosító indítványa, amelyet először szóban tett, majd írásban, tehát gyakorlatilag kétszer beszélt róla a bizottság, 169-es számon került szétosztásra. Pál László hat esetben javasolja az eredeti törvény szövegének a visszaállítását.
Az a) pontban az 1. fejezet 2. § elhagyását javasolja. Ez a törvénytervezetben a 2. oldalon, az eredeti törvényben pedig a 263. oldalon található. Pál László azt szeretné, hogy állítsuk vissza a társadalmi ellenőrzés intézményét. Tehát öt fő képviseleti alapon, és hat fő választással kerüljön a Vagyonügynökség igazgatótanácsába. Ezt a módosító indítványt a bizottság 7 "igen" szavazattal, 11 tartózkodással és 1 "nem" szavazattal nem támogatta. A társadalmi ellenőrzés visszaállítását nem tartottuk célszerűnek.
A b) javaslatban Pál László az 1. fejezet 3. § elhagyását és az eredeti törvény visszaállítását ajánlja, amely azt mondja, hogy a Vagyonügynökség Igazgató Tanácsának tagjait az Országgyűlés választja meg öt évre. Ez az egész koncepcióba így nem illik a többségi vélemény szerint, tehát a bizottság ezt az indítványt nem támogatta.
A c) pontban – Soós Károly Attila indítványával megegyezően – a 3. § elhagyását ajánlja. Ez a tanácsi vállalatokra vonatkozó. Ezt már az előbbiekben elmondtam. Tehát ugyanezen az alapon a bizottság nem támogatta.
A d) és az e) pontot Pál László indítványával együtt tárgyalta a bizottság. A 6. és 7. § elhagyásáról szól, és az eredeti szöveg visszaállítását javasolja. Eredeti formájában a bizottság nem támogatta ezt az indítványt, ugyanakkor egy közös megfogalmazás született, amelyet a bizottság 17 "igen" szavazattal, egy tartózkodással és 1 ellenszavazattal elfogadott. Ez az 1 ellenszavazat Tellér Gyula szavazata, ami az 1. pontban Tellér Gyula szóbeli indítványával kapcsolatban érthető, mivel ő a saját elképzelését továbbra is fenntartja.
A közösen meghatározott, megírt szöveg a következő:
A törvény 19. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe lép az alábbi szöveg:
19. § 1. pont. A Kormány évente az előző évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat előterjesztésével egyidejűleg köteles az Országgyűlésnek beszámolni a Vagyonügynökség tevékenységéről, a hozzátartozó állami vagyon alakulásáról, hasznosításának eredményéről és a vagyonpolitikai irányelvek végrehajtásáról.
2. pont. A beszámoló keretében a Kormány köteles kimutatni a Vagyonügynökség költségvetésétől elkülönítve a Vagyonügynökség bevételeit és kiadásait; a Vagyonügynökséghez tartozó állami vagyon alakulásáról vagyonkimutatást kell készíteni és a beszámolóval egyidejűleg előterjeszteni.
A 3. pont változatlanul marad. Csak a teljesség kedvéért felolvasom. A beszámolóhoz mellékelni kell az Állami Számvevőszék elnökének jelentését a Vagyonügynökség tevékenységéről. – Ezt a határozatot a bizottság támogatja és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.
Az f) pont, amely azt mondja, hogy a 8. §-t hagyjuk el és az eredeti szöveget állítsuk vissza, hasonlóan az előzőhöz a bizottság nem támogatta az eredeti visszaállítását, ugyanakkor megfogalmazott egy új változatot, amelyet egyhangúlag elfogadott és a Parlamentnek elfogadásra ajánl.
A 130-as számú kormányelőterjesztés 5. oldalán a 8. § (3) bekezdésének utolsó sorából az "illetve" szót törölni javasoljuk és szükségesnek tartjuk a részeladások kizárásának hangsúlyozását. Miről is szól a 8. § (3) bekezdése? Az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa az érdekelt miniszterek, országos hatáskörű szervek vezetőinek, az alapító szerv vezetőjének vagy a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának javaslatára a vagyonpolitikai irányelvek keretei között elrendelheti a vállalati tanács, illetőleg a dolgozók közgyűlése általános vezetése alatt álló állami vállalatoknak államigazgatási felügyelet alá vonását abból a célból, hogy azt egy éven belül gazdasági társasággá alakítsák, vagy megszüntessék, vagyonát értékesítsék. Itt az utolsó mondatban így volt eredetileg: vagy megszüntessék, illetve vagyonát értékesítsék.
A bizottság úgy vélte, hogy ez az "illetve" szó lehetőséget ad arra, hogy egy több telephelyből álló vállalat jól menő gyáregységét önállóan értékesítsék, míg a rosszul menőt a gyárigazgató nyakán hagyják. Tehát ezért úgy gondoltuk, hogy "megszüntessék" és csak azután értékesíthessék a vagyonát, tehát döntsenek afelől, hogy lesz az egész vállalat a továbbiakban. A bizottság a változtatást egyhangúlag támogatja és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.
Szalay Gábor és Tellér Gyula 164-es számú módosító indítványának lényegével a bizottság egyetértett, de nem kívánt állást foglalni arról, hogy az átutalások milyen százalékúak legyenek, tehát a százalék meghatározásában nem érezte illetékesnek magát. Az indítvány szerint a 18. § kiegészülne egy h) ponttal, aminek az lenne a lényege, hogy legalább 50 százalékot kapjon az önkormányzat a vállalat esetleges részértékesítése után.
A bizottság javaslata többségi döntés alapján a következő: a Vagyonügynökség a bevételeiből különösen a következő célokra teljesíthet kiadásokat – és itt az eredeti törvény a) b) c) d) e) f) g) pontja változatlanul marad, majd egy második pont következik, amely azt mondja: a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló nem-közüzemi vállalatok értékesítéséből befolyt összeg külön törvényben meghatározott részét az önkormányzatok számára kell visszafizetni. Tehát külön törvény fog rendelkezni arról, hogy milyen mértékben. Úgy gondolta a bizottság, hogy mindenképpen kerüljön a Vagyonügynökséggel foglalkozó törvénybe egy olyan bekezdés, amely arra utal, hogy az önkormányzatok részesedni fognak a bevételből. A bizottság az indítványt, ezt a megfogalmazást támogatta, és a Parlamentnek elfogadásra ajánlja.
A költségvetési bizottság 156-os számon, illetve a bizottság kormánypárti tagjai által beadott módosítást megtárgyaltuk, és az alábbi szöveget elfogadtuk. Itt felhívom a figyelmüket, hogy a gazdasági bizottság jelentésében gépelési hiba van, tehát úgy szól, ahogy most felolvasom. Aki követi, az ide írja be a javítást. Tehát az 1. § (4) bekezdése a következőképpen hangzik: "A Vagyonügynökség az Országgyűlés illetékes bizottságának, illetőleg bizottságainak negyedévenként köteles beszámolni." A szavazati arány itt 17 "igen" és 1 tartózkodás volt.
A 3. § (1) bekezdése pedig a következőképpen hangzik: "A Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnökét és tagjait a miniszterelnök nevezi ki 5 évre és menti fel." Itt a gépelésnél az "5 évre" kimaradt. Tehát kérem ezt a döntésüknél figyelembe venni. Többségi szavazattal, 11 "igen", 3 "nem" és 3 tartózkodással a gazdasági bizottság ezt a szöveget elfogadta és Önöknek elfogadásra ajánlja.
Az Országgyűlés gazdasági bizottsága az Állami Vagyonügynökségről szóló 1990. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot többségi szavazattal, 10 "igen" 5 "nem" ellenében, 5 módosítással az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. Köszönöm szépen. (Taps.)
