SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt sajnálatomat szeretném kifejezni a költségvetési bizottság elnökeként amiatt, hogy a költségvetési bizottság néhány perccel ezelőtt megvált Palotás Jánostól, és most reagálni szeretnék néhány olyan megjegyzésére, amelyet az én felszólalásomra tett. Én komolyan azt gondolom, hogy egyszerűen nem elfogadható egy olyan elgondolás, hogy a lakosságnak tíz százalékát mentesítsük az adóterhek – vagy azok nagy része – alól, és fizettessük ezeket az adókat a maradék 90 százalékkal. Úgy gondolom, hogy ez állampolgári megkülönböztetés. Ezt valóban meg lehetne tenni akkor, ha remény lenne arra, hogy ez a 10 százalék valóban olyan óriási mértékben, nagyon gyorsan dinamizálja gazdaságunkat.
Az emelletti érvelés sajnos mindenképpen sántít. Tudomásul kell venni, hogy ez a kínálatélénkítő adópolitika egyszerűen nemzetközileg csődöt mondott.
Palotás János azt mondta, hogy az amerikai tapasztalatok nem hozhatók át ide, mert ő csak a magyar gazdaság 10 százalékára javasolja ezt.
Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államokban az egész gazdaságra kísérleteztek ezzel.
Én fel szeretném hívni a figyelmét, hogy az amerikai gazdaságban gyakorlatilag nincs állami szektor, tehát az amerikai gazdaságnak a magyar magánszektornak megfelelő szektorával kísérleteztek, és a politika csődöt mondott.
Ilyen előzmények után nem lehet szerintem jó lelkiismerettel ezt a javaslatot megtenni, amit Palotás János tett. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége – vagy akár személyesen én – nem támogatná a magánvállalkozások ösztönzését, de itt konkrét javaslatokat is tettem erre vonatkozóan, ezek be is vannak nyújtva.
Ésszerű kompromisszumokat kell ezen a területen – mint minden területen a politikában – találnunk.
Palotás János azzal kapcsolatban is megjegyzést tett, hogy miért nem nyújt be a Szabad Demokraták Szövetsége törvényjavaslatokat, gazdaságpolitikai elképzeléseit miért nem fejezi ki törvényjavaslatok formájában.
Meg kell mondani, hogy parlamenti demokráciákban ellenzéki pártok gyakorlatilag soha nem szoktak törvényjavaslatokat benyújtani, mert ahhoz apparátus kell.
Nézzük csak meg, hogy az a rengeteg módosítójavaslat-tömeg, ami jön – nagyrészt a kormánypártok oldaláról jön, most is itt hordják állandóan, de az ellenzéki javaslatok nagy része is, amit apparátus nélkül nyújtanak be, dolgoznak ki – az hogy van kidolgozva. Ha az embernek van egy kis önkritikája, akkor megfelelő apparátus nélkül nem vállalkozik ilyen törvényjavaslatok benyújtására. Különösképpen nem olyan fontos törvénynek a benyújtására, mint egy adótörvény.
Még egy utolsó dolog a Palotás János által elmondottakkal kapcsolatban. Én úgy foglaltam állást, hogy bár elvileg egyetértek fő vonalaiban azzal, amit Matolcsy György – és bizonyos vonatkozásban még azzal is, amit Palotás János – javasol, de úgy gondolom, hogy ma már, négy héttel az év vége előtt, nem lehet benyújtani azokat a radikális változást előirányzó adótörvényeket, mert nem lehet őket kidolgozni, nem lehet a jövőbeli alkalmazottaikat, mint adóbeszedőket stb-t kioktatni arról, hogy ezt megfelelően tudják alkalmazni.
Ezzel szemben Palotás János úgy foglalt állást, hogy erre még van lehetőség és ezt meg kellene tenni. Ezt az álláspontját a Ház túlsó oldala – a kormánypártok – megtapsolták.
Azt hiszem, az világos – az államtitkár asszony által elmondottakból és a miniszterelnök úr által elmondottakból – hogy a Kormánynak nem áll szándékában ezt megvalósítani.
Ha a tisztelt Kormánypártok mégis úgy gondolják, hogy ezt meg kell tenni, akkor világos a teendőjük. Én soha nem szavaztam bizalmat ennek a Kormánynak, de ha úgy gondolják, hogy ez a Kormány nem azt csinálja, amit meg kellene csinálni, akkor váltsák le a Kormányt. De az, hogy megtapsolni egy olyan álláspontot, hogy a Kormány nem azt csinálja, amit kellene, de ugyanakkor nem váltják le a Kormányt, ez ma az ország helyzete, és ez a helyzet teljesen tűrhetetlen, ilyen helyzettel belemenni azokba a súlyos gazdasági nehézségekbe, amelyek előttünk állnak, ijesztő. (Taps a bal oldalon.)
Röviden szeretnék reagálni Békesi László néhány megjegyzésére. Elöljáróban, és nyilván némi kaján mosolyt kiváltva a túloldalon, elmondanám, hogy az általa kifejtettekkel túlnyomórészt egyetértek, de távolról sem mindennel.
Az egyik dolog, amiben vitánk van, az az, hogy Békesi László úgy látja, hogy radikális, gyökeres átalakításra, ebben az egyébként is súlyos gazdasági zavarokkal terhes időszakban, amely elé nézünk, nincs lehetőség, nincs mód.
Én azt hiszem, hogy van mód, csak egy ilyen gyökeres átalakítás teheti hihetővé, hogy lesz kiemelkedés ezekből a súlyos nehézségekből, ezt a gazdasági szükséghelyzetet csak ez teheti az ország népe számára elfogadhatóvá, ami itt a következő hónapokban ki fog alakulni. Ebben a kérdésben nagyon nem értek egyet Békesi Lászlóval.
Egy másik dolog, amit Békesi László felvetett, az volt, hogy a lakosság jövedelmei túlzott mértékben vannak terhelve és a vállalatok terhelését kellene a lakosság tehermentesítésével növelni.
Szerintem ez olyan szép gondolat, hogy magam is majdnem elmondtam. Azért nem mondtam el, mert azt hiszem, hogy ez nem komoly gondolat.
Szépen hangzik ugyan, de egyfelől vegyük tudomásul azt, hogy a vállalatoknál a jövő évi gazdasági helyzetben a nominális jövedelem növekedése történik.
Az adóztatás eljátssza azt a trükköt, hogy ott, ahol van nominális növekedés, nevezetesen a lakosságnál, ezt a nominális növekedést megadóztatja. A vállalatoknál nominális növekedés sem történik, tehát ezt a trükköt nem lehet eljátszani, ott az adókulcsot kellene növelni.
Tulajdonképpen ez nem is az igazán lényeges része a dolognak. Az igazán fontos része az, hogy végül is ez az elválasztás, hogy most ne a lakosságot, hanem a vállalatokat adóztassuk meg jobban, ez nagyon mesterkélt elválasztás. Elvégre mi az, hogy vállalat?
A vállalat az országnak több millió embere. Ők ott dolgoznak, ha azokat jobban megadóztatják, csökkentik a náluk maradó nyereséget, azzal csökkennek a beruházások, csökkennek a jövedelmező termelésre vonatkozó várakozások, csökken a beruházási lehetőség és a beruházási kedv is, és ebből előbb-utóbb baj lesz. Arról nem is szólva, hogy a vállalati adók növelése közvetlenül is csökkenti a bérnövelési lehetőségeket. Tehát ezt az ötletet én nem tartom helyesnek.
Végül arról szólnék, amit Békesi László az átalányadóról mondott, vagyis azt, hogy a mi átalányadóra vonatkozó javaslatunkat kifogásolja.
Itt azzal érvel, hogy az átalányadó a liberális költség-elszámoltatások révén eleve elég jelentős jövedelmeket tesz az adózás alól kivonhatóvá.
Én erre azt mondanám, hogy ez bekövetkezik-e vagy sem, ez attól függ, hogy ezeket az átalánykulcsokat hogyan állapítják meg.
Arra is rá kell mutatni, hogy ma az adómorál rendkívül alacsony.
Én ebben a Házban soha nem szidtam a régi kormányt, azért, mert mindig azt a kormányt szoktam kritizálni, amelyik éppen hatalmon van.
Hadd jegyezzem meg, hogy a régi Kormány tevékenysége az adómorálnak ehhez az alacsony szintjéhez hozzájárul.
Az az összeg, amit a vállalkozók jelenleg adóként befizetnek, rendkívül alacsony. Ehhez képest egy általányrendszer – az adott körülmények között – igenis növelni és nem csökkenteni fogja az adóbevételeket. Azért, mert a vállalkozók készek lesznek valamivel nagyobb adót fizetni anélkül, hogy problematikus manipulációkba vagy jövedelemeltitkolásba kényszerülnének bele. Én tehát egyáltalán nem értek egyet azzal az ellenvetéssel, hogy itt mi ezzel a megoldással – amelyet egyébként ideiglenesnek szánunk – csökkentjük az adóbevételeket. Az biztos, hogy növekednek valamelyest az adóbevételek, és az olyan vállalkozó számára, akinek a könyveléssel és ilyen dolgokkal kapcsolatos szakértelme hiányos – az új vállalkozók közül sok van ilyen – ilyen szempontból is, adminisztrációs kötelezettségek szempontjából is ez nagyon kedvező.
Szerintem ez egy jó, vállalkozásösztönző intézkedés. (Taps a bal oldalon.)
