CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat tárgyalásával végre megkezdődik törvényhozási munkánknak régen meghirdetett szakasza, amelyben az adótörvények újragondolására, újraszabályozására kerül sor.
Előljáróban szeretnék rámutatni, hogy az adózás módja legalább olyan fontos lehet, mint maguk az adómértékeket megállapító törvények. Véleményem szerint súlyosan gazdasági jellegű törvény ez, mert a gazdasági teljesítményt, a vállalkozások kibontakozását – népszerű szóval élve – hazavághatja az adózási módszer.
Még nem is olyan régen az adózók teljesen ki voltak szolgáltatva az adóhatóságoknak, s olyan jogszabályok voltak érvényben, amelyek az adóhatóságokat olyan, szinte korlátlan becslésre hatalmazták fel, amelyeket még csak meg sem kellett lényegében indokolniuk.
Ilyen volt a másokkal való összehasonlítás, a legkisebb adóköteles jövedelem. A hatóság és az adózók között kialakult egyfajta megszokottság – úgy lehetne mondani macska-egér játék – amelynek alapján igazából nem is vallotta be senki a valóságos jövedelmet, mert tudta, hogy arra az adóhatóság úgyis rábecsül.
Hallottam egy ausztráliai disszidens esetét, aki a bevallás nem megfelelő kitöltésével nagyon hamar fennakadt az ottani adózási rendszer hálóján, de első alkalommal még elfogadták érvelését, hogy egy magyarországi szokásjog alapján áll. Ezért én is híve vagyok annak, hogy szerezzünk rangot az adózás módszerének, a szankcionálás biztosítsa a törvényességet, mindenképpen ebben az irányban kell elmozdulni. Azonban ennek a megfelelő elterjedéséhez – véleményem szerint – három fő feltétel teljesítése szükséges.
Az adózó kiszolgáltatottságának teljes megszűnése. Teljesíthető és minél egyszerűbb előírások, végül, de nem utolsósorban a vállalkozói érdekeket is figyelembe vevő tisztességes szabályozás. Sajnos, a múltban mindhárom feltételnek híjával voltunk.
A kiszolgáltatottság jogilag csak pár hónapja szűnt meg, mivel most már valamennyi adóhiány összegszerűségben is vitatható a bíróságnál. Örömmel üdvözöljük, hogy ezt a rendszert most már ez az adótörvény is szentesíti, tehát végre teljes körűen beszélhetünk arról, hogy a jogállam ezen a téren is működik.
A bonyolultság, a csak állásfoglalások tömegével értelmezhető rendelkezések hatóköre még napjainkban hat, mert az ellenőrzéseknél igen sokszor felbukkan. A tisztességes szabályozásról pedig a közeljövőben kellene döntenünk, kellene azt megteremtenünk.
Az ezzel kapcsolatos véleményemet az adótörvényeknél szeretném majd kifejteni, most visszatérek a konkrét javaslatra, az adózás módszerére. Úgy vélem, hogy ez a törvényjavaslat már kilép azokból a béklyókból, amelyekre rámutattam. Segít abban, hogy ezen a téren is elinduljunk azon az úton, amikor a szankciók a jogrendet biztosítják, és nem az ellehetetlenülést teszik lehetővé. (Durranás: kiégett az egyik jupiterlámpa. Közbeszólások: A lámpa!) Azt hiszem, lehet folytatni. (Zaj.)
Ezért üdvözlöm, hogy a 200 százalékos szankcionálás a tervezetben 50 százalékra csökken. Az adóhatóságokat is beleértve közös érdekünk, hogy a gazdaság egyetlen szereplője sem kerülhet olyan helyzetbe, hogy méltánytalanul érje büntetés. Ezért ennél a törvénynél is felhívom a figyelmet az érdekképviseleti törvény fontosságára, mivel az érdekképviseleti szerveknek a jogorvoslati eljárásokban mindenképpen helyet kell majd biztosítanunk. Ugyanakkor ennél a törvényjavaslatnál is nélkülözhetetlen egyes módosító javaslatok megtétele, ezt megtesszük, s ezekre majd a részletes vitában mutatunk rá.
Felhívom a figyelmet még arra, hogy a törvényjavaslat elég sok pontatlanságot tartalmaz egy-két érdemi javítás szükségessége mellett. Ezeket szintén a rövidesen benyújtandó részletes módosítási javaslatomban fogom felsorolni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
