CSENGEY DÉNES (MDF)
CSENGEY DÉNES (MDF)
CSENGEY DÉNES (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csakugyan rendkívüli ügyben kértem rövid időre szót. Ez az első alkalom, amikor plenáris ülést tartunk azóta, hogy a legfőbb ügyész úr ismertette vizsgálódásai eredményét egy nagy visszhangot kiváltott ügyben. A házelnök úr megnyilatkozása sok mindent feleslegessé tesz abból, amit el akartam mondani, de azért nem egészen mindent.
Mit tudunk ebben a pillanatban, amikor a legfőbb ügyész úr véleménye, állásfoglalása előttünk fekszik? Azt tudjuk, hogy valami nem történt meg. És máris halljuk az első hangokat, hogy akkor gyorsan felejtsük el az egészet, minél hamarabb igyekezzünk másról beszélni. És ebben már nem értünk egyet – a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának álláspontja más. Azóta ugyanis történt valami. Az történt, hogy a magyar Országgyűlést, közvetve a magyar népet, egész Magyarországot rágalmak szárnyán hordozták meg világszerte. Szinte azt mondhatnám, megpróbáltak emberbőrünktől megszabadítani minket, és farkasirhában bemutatni a "világ-balettben". És ezt utólag nem lehet egyetlen pisszenéssel visszavenni.
Itt valami történt, és ez a valami újabb vizsgálatot igényel, hiszen csakugyan, ha a vád beigazolódott volna, az a közösség megsértése lett volna. Mivel azonban a vád nem igazolódott be, maga a rágalomkampány a közösség megsértése, a magyar Országgyűlés megsértése, a magyar nép, a magyar nemzet megsértése.
Ez egyelőre nem óhajt vádbeszéd lenni, és távol álljon tőlem, hogy ítélethirdetés legyen. Mi mindössze úgy gondoljuk, hogy most már ebben a másik ügyben kell tovább vizsgálódni, és meg fogjuk találni a módját, hogy a legfőbb ügyész urat, illetve a belügyminiszter urat hivatalosan is felkérjük ennek a vizsgálódásnak, ennek a nyomozásnak a lefolytatására, megállapítandó azt, hogy fatális véletlen játszott-e velünk, vagy pedig valakik helyesnek gondolták ezt a botrányt kirobbantani, valakik helyesnek gondolták ezt a bélyeget a mi homlokunkra ragasztani.
Amennyiben igen, úgy a büntetőjogi felelősségrevonás nem maradhat el.
Ugyancsak szükségesnek tartjuk, hogy munkajogi felelősségrevonás következzék be az Országgyűlés azon fizetett alkalmazottja – a nevét is felolvasom: Borsos Csaba – ügyében, aki a Parlament elleni rágalomkampány részének tekinthető sajtótájékoztatón vett részt a mi fizetett alkalmazottunkként, és alapos ok van feltételezni, hogy egy esetleg perdöntővé válható hangfelvételt megsemmisített. Nem hiszem, hogy volna okunk tovább alkalmazni őt köreinkben.
Indítványozom továbbá, hogy azok a képviselőtársaim, azok a tagjai a magyar Parlamentnek, akik, bár jóhiszeműen és a rágalmaktól megtévesztetten, de pártjára álltak ennek a híresztelésnek, kövessék meg nyilvánosan a Parlamentet. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy szégyen volna, nem hiszem, hogy ettől reccsenne egyet bárkinek a dereka is.
Azt javaslom a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében: csatlakozzék ehhez a kezdeményezésünkhöz minden parlamenti párt és minden képviselő személyesen, aki fontosnak tartja, hogy a magyar Parlament tekintélye, tisztessége – amelyet megtépáztak, alaptalanul és ok nélkül – helyreálljon. Azt javaslom, csatlakozzék minden Parlamenten kívüli párt, amely okot lát arra valamiért, hogy a magyar törvényhozás tekintélyét megóvja, és Magyarország tekintélyét a világban megóvja és helyreállítsa. Azt hiszem, ez nem túlságosan nagy kérés.
Még egy gondolatot el kell mondanom, mert az is kétségtelen, hogy ebben a furcsa, nyomasztó légkörben mintha a bűntudatot igyekezett volna ránk kényszeríteni ez a hadjárat. Mondjuk ki nyugodtan, hogy nincsen bűntudatunk; mondjuk ki nyugodtan, hogy ha az antiszemitizmus nagy bűn, mert az, akkor az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás ugyanakkora bűn, és ugyanolyan ítélet alá kell, hogy essék. És hogyha valaki ezt a vádat forgatja meg a fejünk fölött akkor, amikor mi a művelt nyugattal kereskedni akarunk, politizálni akarunk és kulturális együttműködésre törekszünk, akkor tudnia kell, aki ezt megpróbálja, hogy nem a magyar Kormányt támadja, nem a magyar kormánykoalíciót támadja, hanem Magyarországot, a magyar nép érdekeit támadja.
És ahogyan a parlamenti demokrácia természetes lehetősége a Kormány támadása, leckéztetése, nem tartozik a lehetőségek körébe a magyar nép gyalázása, és a magyar nép alaptalan megbélyegzése. (Taps a jobb oldalon és a bal oldal széléről.)
Talán megér egy kis fáradságot, hiszen hetek teltek el, amikor nem tudtunk perdöntőt mondani a magunk javára ebben az ügyben, talán megér egy kis fáradságot, hogy a nemzetközi nyilvánossághoz forduljunk, és tudassuk barátainkkal, jóakaróinkkal, hogy olyan nemzet vagyunk, olyan nemzet akarunk lenni, amely nem tart igényt különleges elbánásra, amelyik nem támad más nemzetet, nem támad kisebbséget, nemzetiséget, felekezetet, semmilyen csoportot, és nem tűri el ugyanakkor azt sem, hogy őt támadják, őt igyekezzenek kisebbségi érzésbe kényszeríteni. És tudassuk a netán létező rosszakaróinkkal és ellenfeleinkkel, hogy a magyar Parlamenttel nem lehet játszani, és a magyar nép méltóságával nem lehet játszani.
Most talán alkalmas pillanat van rá, hogy egy más hangon folytassuk a politizálást ebben az országban, aminek a szükségét, úgy érzem, hogy mindenki látja.
Egy hároméves kampányléten vagyunk túl a mai nappal, és talán most lehet egy lélegzetet venni. A felelősség ki van osztva, a feladatok világosak. Az ellenzék cipője is, a helyhatóságokban győztes ellenzék cipője is megérintette a járdát, mostantól fogva ők is a földön járnak, a felelősség súlya alatt járnak. Megmondom őszintén, azt várom ettől, hogy kicsivel kiegyensúlyozottabbá, kevésbé légiessé, súlyosabbá válik az ő működésük, és ez nem fog kárára válni sem a magyar Országgyűlésnek, sem a helyhatóságoknak, sem pedig Magyarországnak. A cipők lent vannak a járdán, és akkor csakugyan induljunk el, vegyük fel a munkát. Ezen az úton, amelyik, majd meg fogjátok látni, kedves barátaim, hogy magyar út, nagyon göröngyös, és nem könnyen járható, nem harmadik, nem második, nem negyedik, hanem az első, 1956 óta az első, de 1947 óta az első, de talán 1526 óta, a mohácsi csatavesztés óta az első út, amelyiken ez az ország és ez a nép a függetlenségéhez, a szuverenitásához, és ahova legjobb pillanataiban mindig is tartozott, Európához visszatérjen. Kérek mindenkit, hogy ezért dolgozzunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
