BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyetlen kérdéssel szeretnék foglalkozni. Nevezetesen: képviselőtársaim, Csehák Judit és Kovács Pál módosító indítványának esetleges elfogadása esetén megteremthetők-e az erőforrások a magasabb nyugdíjkiegészítéshez, vagy pedig ez a program irreális, és az egyébként is kritikus helyzetben lévő költségvetésre hárítana indokolatlanul nagy kockázatokat.
Nem a Beszélő egyébként nagyon megtisztelő bizalmát szeretném tehát igazolni, annál is inkább, mert olyan információk birtokosának tételez fel, amellyel egyetlenegy ex-pénzügyminiszter sem rendelkezik; másrészt olyan ismereteket is feltételez, amelyek sajnos nem léteznek. Bár léteznének!
Előre is elnézést szeretnék kérni, hogy ha a parlamenti hozzászólásomban szokatlanul talán több számmal szeretném Önöket terhelni. Szolgáljon mentségemül, hogy egyrészt szeretnék nagyon konkrét, másrészt nagyon hiteles lenni, és úgy vélem, hogy az ügy, amelynek végső döntésétől függően többet vagy kevesebbet kaphatnak nehéz helyzetben lévő nyugdíjasaink, megéri, hogy ha egy kicsit alaposan szemrevételezzük: valójában milyen erőforrások felett dönthet a Parlament.
Négy témakörről szeretnék ennek kapcsán szólni.
Az egyik, hogy vajon eléggé megalapozottak-e azok a számítások, amelyekre a Kormány javaslata, illetve most már a Kormány által is támogatott szociális és egészségügyi bizottság módosító javaslata irányul.
Egyetértek miniszter úr expozéjának azon gondolatával, hogy az előzetes szakértői becslések túlzottan óvatosak. Én egy kicsit keményebben minősíteném, irreálisan alacsonyak voltak. Ezek a becslések egyrészt a KSH adatszolgáltatására támaszkodnak. Arra az adatszolgáltatásra, amely erre a célra tökéletesen alkalmatlan. Alkalmatlan, hiszen kizárólag az úgynevezett szocialista szektor adatszolgáltatóit figyeli meg, azt is egy meglehetősen kétes és nem eléggé megalapozott reprezentációra építve. Különösen alkalmatlan tehát a bérkiáramlás mérésére, sőt, a bérkiáramlás dinamikájának mérésére, hiszen köztudott, hogy a gazdaság egyéb szektoraiban ez a növekedés lényegesen gyorsabb, mint az úgynevezett nagyvállalati, illetve szövetkezeti körben.
Azt gondolom, a másik hiba, amely a becslések megalapozásául szolgál, az az egyszerű matematikai összefüggés, hogy az első 8 hónap tényleges befizetéseinek számtani átlagát extrapolálják a 12 hónapra. Az elmúlt évek is egyértelműen azt bizonyítják, hogy az év utolsó 4 hónapjában egyrészt a befizetési készség növekszik, másrészt a bérkiáramlás nem csökken, hanem az év utolsó negyedévében növekedik.
Mire lehet építeni? Azt gondolom, egyedül, egyetlen hiteles információ létezik, ez a Magyar Nemzeti Bank október 12-én kiadott első 9 havi pénzforgalmi adatairól szóló jelentés. Ennek alapján az első 9 hónapban – tehát szeptember végéig – Magyarországon a nettó keresettömeg növekedése 26%-os volt. Igaz, hogy ezek az adatok sem a bruttó keresettömegre, tehát a járulékalapra vonatkoznak, azt azonban nem kell, azt gondolom, külön bizonyítani, hogy ez a bruttó keresettömeg csak nagyobb lehet a nettó keresettömeg 26%-os növekedésénél, s nagyon szerényen – hiszen az adóelőlegeket is fizetni kell –, számolva is ez egy 28-30% közötti bruttó keresettömeg-növekedést jelent, megvalósult keresettömeg-növekedést az első 9 hónapban! Semmiféle esélye és veszélye sincs annak, hogy az év negyedik negyedében ez a kiáramlás csökkenjen. Még akkor sem, ha kétségtelen, hogy csökken a foglalkoztatottak száma, hogy nő a munkanélküliség a hazában. Rendkívüli megrázkódtatásnak kellene ahhoz bekövetkezni, milliós munkanélküliségnek a hátralévő két hónapban ahhoz, hogy érdemben ez a bértömeg-növekedés csökkenjen!
Miután a társadalombiztosítás költségvetését 17%-nyi bruttó bértömeg-növekedésre építette, könynyű kiszámítani, hogy a valódi bértömeg-növekedés és a tervezett között legalább 11%-nyi növekedés húzódik meg. Említette Kis Gyula képviselőtársunk, hogy 1%-nyi bruttó bérnövekedésnek 3,5 milliárd forintnyi a társadalombiztosítási tartalma. Az is igaz, hogy a társadalombiztosítási kötelezettségeknek a realizálása átlagban 10%-kal kevesebb, mint a tényleges befizetési kötelezettség. Erre kezünkben vannak a tavalyi pontos információk éppen a társadalombiztosítás 1989. évi zárszámadásáról, amely világosan bizonyítja, hogy tavaly 9%-os bérnövekedésre 27 milliárd forintnyi többletbevétele realizálódott a TB-nek. Tehát lényegében minden 1%-nyi plusz bérre 3 milliárd forint a többlet!
Ha tehát a befizetési fegyelmezetlenséget is figyelembe veszem, nagy biztonsággal állítható, hogy a 11%-os bértöbbletre körülbelül 33-34 milliárd forintnyi többletbevétel realizálása várható.
Igaz, ezt jó néhány üggyel korrigálni kell, aminek a pontos számait nem ismerjük, hiszen ebben a többletbérben, többletkeresetben lehetnek olyan elemek – sőt, vannak is olyan elemek –, amelyek nem biztosítási alapúak. Ilyen az osztalék, a megbízási díj, és sajnos tudjuk, hogy a magánvállalkozások körében egyre inkább terjed a biztosítási kötelezettség elmulasztása és a közvetlen bérkiáramlás is.
Ha nagyon óvatosak vagyunk tehát, és azt mondjuk, hogy ennek a megvalósult bértöbbletnek a nyugdíjjárulék-vonzata csak 50%-ban – felét tételezem fel tehát –, realizálódik az év végéig, ez körülbelül 17 milliárd forint. És ebben, tisztelt Ház, a tavalyi tapasztalatokat is figyelembe véve, a konkrét, idén megvalósult bérkiáramlást figyelembe véve semmiféle rizikó nincs!
Még két gondolatot ehhez, tisztelt Ház! Az egyiket szomorúan teszem szóvá, hiszen nem először kell szóvá tenni. Legutóbb a júliusi költségvetési vitában is sajnos meg kellett említeni. Nem csökkent az elmúlt időszakban, hanem tovább nőtt és pillanatnyilag már közel 19 milliárd forint az a hátralék, amellyel a társadalombiztosítás számol. Sajnos, a Kormány egyébként nagyon bölcs intézkedésének hatásai még nem érvényesülnek, és ami igazán szomorú, a társadalombiztosítás változatlanul egyetlen konkrét lépést sem tett, nem kezdte meg a felszámolási eljárást azokkal a nemfizetőkkel szemben, akik ezt a 19 milliárdos hátralékot fölhalmozták.
Megdöbbentő az a reakció, amelyet a költségvetési bizottság ülésén a Társadalombiztosítási Főigazgatóság helyettes vezetője erre elmondott, kijelentvén: addig nem is kezdik meg ezeknek az akcióknak az indítását, ameddig nem gondoskodik jogi alapokon a Kormány, illetve a Parlament arról, hogy a felszámolási eljárás keretében a vagyonból való kielégítés sorrendje megváltozzék, és a társadalombiztosítási tartozások az állami tartozásokkal azonos szinten, első helyen kerüljenek kielégítésre.
Nem fogadható el az érv, hiszen nyilvánvaló – az Adóhivatal gyakorlata bizonyítja –, hogy a megkezdett, kezdeményezett felszámolási eljárások elenyésző mértékben vezetnek tényleges felszámoláshoz, 90%-ban viszont a befizetések történnek meg! A TB-nek élnie kellene ezzel a lehetőséggel!
S végül, de nem utolsósorban őszintén sajnálom, hogy a racionális sorrend ezúttal sem érvényesül a Parlament menetrendjében, hiszen úgy tárgyalunk az 1990-es költségvetés módosításáról, hogy az 1989. évi TB-zárszámadást nem hagytuk jóvá, holott ebben a TB-zárszámadásban több mint 9 milliárd forint likviditási tartalékról javasol a Parlament számára a Kormány intézkedést. Egyetértek azzal, hogy kell likviditási tartalék. De talán nem tévedés megkockáztatni, hogy az év utolsó negyedében, utolsó hónapjaiban, amikor ugrásszerűen nő a befizetés, valódi tartalma ennek a likviditási tartaléknak nincs. Tehát, ha nagyon nagy baj van, ennek egy része is igénybe vehető a fedezet biztosítására.
Mindezt, tisztelt Ház, azért mondtam ilyen hosszan és részletesen, hogy érzékeljék, alapvető szakmai problémákról, szakmai vitákról van szó, nem megalapozatlan, indokolatlan, illúziókeltő feltételezésekről. Hogy mennyire így van, szeretném biztosítani Önöket: ha reális veszélye lenne annak, hogy akár azt az 1,8 milliárdos, előterjesztésben jelzett költségvetésrontó hatást valóban komoly veszélyként kellene értékelni, én magam nem javasolnám a Parlamentnek, hogy a nagyon nehéz helyzetben lévő költségvetést még plusz 1,8 milliárd forinttal terhelje.
Mindent összevetve tehát: meggyőződésem, tisztelt Ház, van lehetőség arra, hogy a nagyobb javaslatot fogadja el a Ház, és ebben az esetben többet tudunk a nyugdíjasokon segíteni.
Még egy ellenérv merülhet föl, és ez nem jogtalan. Nevezetesen, hogy az inflációs jövedelmek fogyasztási célú rábocsátása – és 17 milliárd nem kevés pénz – az utolsó hónapban a gazdaságra, tovább erősíti, éppen a vásárlóerő növelésével, az inflációs folyamatokat. Igaz, de ne feledjék el, hogy a társadalombiztosítás növekvő bevételei nem jelentenek mást, mint éppen az inflációs extrajövedelmekből való részesedést!
Ez mindenféleképp a fogyasztási piacon fog megjelenni, újabb inflációs hatása már nincs, hiszen itt kiáramlott, egyébként inflációs bérek társadalombiztosítási tartalmáról van szó.
Mindent összevetve: szeretném a módosító indítványt megerősíteni, az Önök figyelmébe ajánlani, és mérlegelésükkor kérni, ne szalassza el a Ház ezt a kedvező lehetőségét. (Taps.)
