KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Különösen Balogh Gábor képviselő úr és Székelyhidi képviselő úr hozzászólása inspirált. Balogh Gábor az első hozzászólásában a tőle megszokott szakszerűséggel ecsetelte a nyugdíjrendszerünk fonákságait, és ez a hozzászólás fel kell, hogy hívja a tisztelt Ház és a jelenlévő kormánytagok figyelmét arra az ismert tényre, hogy mennyire sürgőssé vált a társadalombiztosítás reformja, és ezen belül a nyugdíjrendszer reformja. Hogy mennyire sürgőssé vált az, hogy végre létrejöjjön a társadalombiztosítási önkormányzat, mennyire sürgető az, hogy elváljék végre a valóságban is és teljes egészében a költségvetés és a társadalombiztosítás, oly módon, hogy a költségvetés garanciája azért megmaradjon a Társadalombiztosítási Alap mögött.
Ugyancsak utalt rá, hogy milyen sürgető az a lépés is, amely a biztosítási ágakra történő megosztását jelentené a társadalombiztosításnak.
Székelyhidi képviselő úr felszólalására ketten is reagáltak. Én inkább kapcsolódnék egy dologban hozzá, mégpedig abban, hogy az ő hozzászólása megerősíti azt a tényt, amit itt már többen is elmondtak, hogy sokkal jobb lett volna ezt a törvényjavaslatot az 1989. évi társadalombiztosítási költségvetéssel együtt tárgyalni. Nem értem, hogy ez miért így történt, hiszen az 1989. évi költségvetésre vonatkozó első tervezet májusban elkészült. Május végén. Arról nem beszélve, hogy törvény írja azt elő, hogy a költségvetéssel együtt kell a társadalombiztosítási költségvetést is tárgyalni. Erre tehát lehetőséget kellett volna találni.
Azt, hogy a Csehák Judittal társbérletben vagy társtettesként kidolgozott módosító javaslatunkra mi inspirált, nagyrészt elmondta Békesi László képviselőtársam. Én azonban utalnék arra a tájékoztatóra is, amelyet a módosító indítványhoz a Kormány ide terjesztett, és amelyben olyan mondatok vannak, hogy az Alap egyenlegének alakulását mutató előrejelzések azok nem teljes körűek, különösen a bevételeket illetően nem teljes körűek. Valóban úgy áll a helyzet, hogy ezek nem teljes körűek, erről már itt szó volt.
Szeretném felhívni a jelenlévők figyelmét arra, hogy a Frajna képviselő által visszavont – előterjesztett és visszavont – módosító indítványok mellett még másik három, jellegében különböző, a lényegét tekintve különböző javaslattal állunk itt szemben. A kormányé egy differenciálatlan, egyenlő mércével mérő, a szociális bizottságé egy bizonyos differenciálást megengedő, és a miénk, amely pedig a tizenharmadik havi nyugdíjat jelentené.
Itt utalnék arra, amit Frajna képviselő úr mondott. Természetesen, hogyha megfelelő összegek állnak rendelkezésre, és ezeknek a folyamatos megjelenése is biztosítottnak látszik, akkor arra kellene törekedni, hogy a nyugdíjakat ne egyszeri alkalommal, hanem folyamatosan emeljük. Ez azonban ma nem látszik előre. Az látszik, hogy a tizenharmadik havi nyugdíjat, mint egyszeri összeget tudja a társadalombiztosítás kifizetni.
Felhívnám a figyelmüket arra az elemére is a módosító indítványunknak, hogy ez tartalmazza azt is, hogy a gyesen lévők is kapjanak egyszeri kiegészítést. Ezt a 2400 forintos kiegészítést. Nem kell itt e helyen ecsetelni azt, hogy mekkora összeg ma a gyes, és ennek milyen a vásárlóereje. Mindenképpen indokoltnak tartjuk.
Szükségesnek tartjuk ugyancsak fenntartani azt a garanciát is, az Országgyűlésnek azt a garanciális kötelezettségét, amelyet a Kormány előterjesztése eltörölni szándékozik. Igaz ugyan, hogy ez a törvény, amelynek a módosításáról tárgyalunk, csak az ez évi költségvetésre vonatkozik. Az is igaz, hogy a társadalombiztosítás vezetőinek nyilatkozatai arra utalnak, és ez nagyon helyes törekvés, hogy a nyugdíjak valorizációja épüljön be a társadalombiztosítási törvénybe, szinte automatizmusként, de ma ez még nincs meg. Ezért javasoljuk, hogy maradjon meg ez a paragrafusa a törvénynek.
Felhívnám a figyelmet arra, hogy a Kormány rendelettervezetében szerepel egy felsorolás, hogy milyen szociális jövedelmek kiegészítését javasolja a Kormány. Ebben van egy csomó olyan, amely nem társadalombiztosítási megalapozottságú. Utalok itt elsősorban a rendszeres szociális segélyezettek körére. A rendszeres szociális segélyezés az a kommunális szociálpolitika része, eddig a helyi tanácsok, jelenleg a helyi önkormányzatok feladata. Természetesen, mivel ez a legelesettebb réteg ma hazánkban, szükséges számukra is biztosítani legalább ezt az egyszeri összeget, de a költségvetésen keresztül, és az önkormányzatokon keresztül.
Hasonló módon az országos rendszerekből szociális segélyt kapóknál a kiegészítést szintén ne a Társadalombiztosítási Alapból, hanem a költségvetésből tegyük meg.
Még egy mondatban szeretnék utalni Székelyhidi kolléga úr hozzászólására, amelyben az egészségügy gazdálkodását és a kórházigazgatók általa, rablógazdálkodásnak nevezett eljárást érintette. Én tartózkodnék attól, hogy így általánosságban rablógazdálkodónak ítéljem a kórházigazgatókat, megjegyezve azt, hogy Magyarországon az egészségügyi gazdaságtan rendkívül fejletlen, megjegyezve azt, hogy azt a kis egészségügyi költségvetést is pazarló módon költjük el, de azt is hozzátenném, hogy nemcsak ebben az országban, hanem a világ egészségügyében legalább 15 év óta ár- és amortizációs robbanás zajlik, amelyet bizony igen nehéz követni, még akkor is, hogyha az adott kórházi igazgató nagyon jól dolgozik, mert ilyen is van.
A lényeg tehát ebből az, hogy úgy gondolom, erre a jelenségre is vonatkozik elnökünk megjegyzése, hogy érveljünk, és ne minősítsünk. Köszönöm szépen. (Taps.)
