KULIN SÁNDOR, DR. (MDF)
KULIN SÁNDOR, DR. (MDF)
KULIN SÁNDOR, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A helyenként élesedő polémiát tovább élezni nem kívánom, hanem szeretném egy javaslattal átvágni a gordiusi csomót valami kompromiszszum-kereséssel. Nem kívánom élezni azért, mert én magam mindig a kompromisszumok keresésének embere vagyok, és eddigi pályafutásom során ebben nem csalatkoztam, másrészt pedig szükségesnek tartom gyakorlati módon lehetőleg röviden lezárni és ma döntéssel lezárni ezt a törvényjavaslatot, hiszen ehhez nagyobb érdekek fűződnek, semhogy itt egymást vitában legyőzzük.
Ehhez az az érdek fűződik, hogy feltétlenül ki tudják fizetni minél hamarabb az arra nagyon rászorultaknak ezt a pénzt. Két javaslat fekszik tehát gyakorlatilag előttünk, mint arra már bizottsági elnökünk is utalt. Az egyik a bizottság által beterjesztett törvénymódosító javaslat, amelyet a népjóléti kormányzat is támogat, és el tudom fogadni; a másik pedig az a törvényjavaslat, amelyet Csehák Judit és Kovács Pál képviselőtársunk a Szocialista Párt részéről benyújtott. Mindkettő mögött becslések állnak tulajdonképpen, tehát olyan pénzek, amelyek nem állnak a kezünkben rendelkezésünkre. Az egyik mögött egy pesszimisztikusabban realista, a másik mögött egy optimisztikusabban realista becslés áll. Hogy kinek van igaza, ezt most eldönteni semmiképpen nem tudjuk. Az igazság az idők méhében fejlődik, és két hónap múlva világra jön.
Nagyon rossz lenne azért tovább élezni most ezt a vitát, mert egyrészt úgy néz ki – úgy nézne ki különösen a kívülálló szemlélő számára, ismétlem: elsősorban a kívülálló szemlélő számára –, mintha a patkónak ennek a felében ülők nem lennének érdekeltek abban, hogy a lehető legtöbbet fizessük ki az arra nagyon rászorultaknak, és ez nagyon hiba lenne! Nagyon hiba lenne, ha mi lélektanilag egy olyan pozícióba manővereznénk magunkat, hogy úgy nézzen ki, mintha mi ebben lennénk érdekeltek. Erről nincsen szó.
Én őszintén kívánom, elsősorban az érintett és az érdekelt milliók érdekében, hogy Csehák Juditnak, Kovács Pálnak és Békesi Lászlónak legyen igaza, és nem fogom úgy megélni, hogy ez presztizsveszteség a számunkra, hiszen van rá reális esély, ha minden jól megy! Ezért azt javaslom, fogadjuk el és fogadják el most ők is azt, hogy a bizottság által megfogalmazott és a népjóléti kormányzat által támogatott összeget fizessük most ki, és amennyiben a számításaik, mármint hogy a szocialista párti számítások válnak valóra, akkor miután a törvényben bennünket kötelező tartalékokat biztosítottuk és megképeztük, akkor a szufficitet, a fölötte levő összeget januárban vagy február elején – üljünk le és –, ismét osszuk el, hiszen ezt erre kell, hogy szánjuk. Kérem, hogy ha ez elfogadható, akkor a továbbiakban beszéljünk erről. Köszönöm. (Taps.)
Nagy László, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökének és kíséretének köszöntése
