PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint említette, a 344-es számon kiosztott törvényjavaslat Környezetvédelmi Minisztériumot érintő részéhez kívánok hozzászólni.
A helyzet látszólag egyszerű a minisztériumot illetően, hiszen a feladatunk egyrészt, hogy a vízügyet leválasszuk a minisztériumról, másrészt pedig, hogy az építésügy igazgatási feladataival bővítsük. Ezután a neve Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium lenne. Ez azonban közel sem ilyen egyszerű, és nem így van.
Valójában azt kellene tisztáznunk, hogy milyen környezetvédelmi minisztériumra van szükségünk. Az ügy iránt elkötelezettek vallják, hogy a tárcának nem szabad egyik ágazattal sem összekapcsolódnia – ez az élettér prioritását zárja ki. Olyan szabályozó, ellenőrző, szolgáltató, szankcionáló tevékenységet ellátó minisztériumra van szükség, amely csak a környezetvédelemmel foglalkozik, így minden ágazat környezetre káros tevékenységét meg tudja akadályozni, illetve lehetővé teszi a megelőzést azáltal, hogy minden más ágazat felett álló és a Parlamentnek alárendelt főhatóság.
A célszerű az lenne, ha a főhatóság az irányítását, ellenőrzését a helyhatósági önrendelkezésre, társadalmi és szakértői bázisra épülve látná el, a konkrét előkészítési, végrehajtási és ellenőrzési feladatokat pedig szakintézményekkel végeztetné el megbízások alapján.
Ezzel szemben, ha a törvénytervezetet elfogadjuk, milyen helyzet áll elő?
Az mindenki előtt világos volt – kivéve a vízügyet –, hogy a vízügyi részt le kell választani a környezetvédelemről. A miniszter úr ezzel kapcsolatban a következőt nyilatkozta a bizottsági ülésen:
"Nyilvánvalóvá vált mindannyiunk számára, hogy a problémák, melyek nemcsak a Bős–Nagymaros-ügy kapcsán, hanem általában a környezetvédelem terén az elmúlt években jelentkeztek, mindenképpen nagyrészt abból a kényszerházasságból fakadtak, amely eltérő módon és mértékben ugyan, de a környezetügy kárára vált."
Ezzel a bizottság tagjai, a jelen lévő független szakértők és független szervezetek képviselői meszszemenően egyetértettek, ugyanakkor igényeltük azt, hogy a víz mint természeti kincs védelme érdekében bizonyos hatásköröket a Környezetvédelmi Minisztériumhoz rendeljenek. Erre megnyugatásként a miniszter úr a következőket közölte – megint csak idézni szeretném, mert az ügy szempontjából lényeges, hogy mi hangzott el a bizottsági ülésen a miniszter úrtól. "Olyan megállapodást sikerült létrehozni az öthetes, meglehetősen kemény vita után, egy általam e célra kinevezett miniszteri biztos – aki a környezetvédelmet képviselte – és a vízügyi szervezet közötti tárgyalások során, amely szerint a Környezetvédelmi Minisztériumban maradnak mindazok a jogosítványok, amelyek a vízkészlet-gazdálkodás és a vízminőség-védelem környezeti követelményeinek biztosításához, az ezzel kapcsolatos igények kielégítéséhez szükségesek."
Ezzel szemben a törvényjavaslatban ez az ígéret nem jelent meg, ezért készítettük a módosító indítványokat is, amelyek tárgyalásakor a bizottsági üléseken más, érintett tárcák képviselői is a törvényjavaslat elképzelései ellen érveltek, elsősorban a belső feszültségek miatt. Mindezek után fölmerült bennünk, hogy a minisztérium vajon kivel egyeztetett öt héten keresztül, kemény vitában – tudniillik, a törvénytervezetből ez nem derül ki.
A vízügy leválasztását – úgy érezzük, hogy – valaki vagy valakik nem egészen úgy gondolják, mint a környezetvédelmi miniszter. Az a véleményünk, hogy ez a környezetügy kiemelt helyzetét és prioritását kérdőjelezi meg. A bizottsági ülésen Wittrédi államtitkár úr a KÖHÉM részéről elmondta, hogy a tervezetükben szintén szerepel a vízkészlet-gazdálkodás, valamint a vizek mennyiségi és minőségi védelme, amelyet természetesen mi a Környezetvédelmi Minisztériumban tudunk elképzelni, kiegészítve a vízellátás és a csatornázás felügyeletével is.
Megjegyezni kívánom, hogy a környezetvédelmi miniszter feladat- és hatáskörében nem szerepelnek ezek a fent említett jogosítványok – holott az ígéretben elhangzott, hogy így lesz –, ezzel szemben a feladat- és hatáskörben sem jelentek meg. Egy korábbi nyilatkozatában ugyanakkor a környezetvédelmi miniszter úr kijelentette, meglesz minden jogi lehetőség arra, hogy a vízzel való gazdálkodást befolyásolja. A tervezet alapján azonban látszik, hogy ez nem így van.
Miért tartjuk szakmai szempontból fontosnak, hogy a Környezetvédelmi Minisztériumnál legyen a vízvédelem? Én azt gondolom, hogy a talaj-, a levegő- és a víztisztaság védelme nem kerülhet más-más tárcához, hiszen ez a három fontos elem – éppen a vizen keresztül – szorosan kapcsolódik. Az egységes védelmi szemlélet miatt ezeket egy minisztériumban kell felügyelni. Az más kérdés ugyanakkor, hogy a környezetvédelmi tevékenységet megelőzi a víznél és a földnél is a szolgáltatási, termelési, építési tevékenység – ami tulajdonképpen nem más, mint a mezőgazdálkodás, illetve a vízgazdálkodás.
Mivel azonban tudjuk, hogy ez nem környezetvédelmi feladat, ezért ezeket természetesen le kell választani a környezetvédelemről.
A Környezetvédelmi Minisztérium elsősorban foglalkozzon a vizek minőségének naprakész nyilvántartásával, értékelésével és minősítésével, valamint dolgozza ki az elérni kívánt vízminőségi célállapotokat és a természetes vizek terhelhetőségének mértékét. Foglalkozzon ezenkívül a vízkészletek mennyiségi védelmével mint nemzeti kinccsel. A termelési, üzemeltetési és szolgáltatói feladatokat át kell adni az ezzel megbízott tárcának oly módon, hogy ezeket a tevékenységeket a környezetvédelmi miniszter által meghatározott normák alapján végezzék.
A vízügy kapcsán a vízellátás és szennyvízelvezetés kérdéséről néhány gondolatot szeretnék szólni. A felügyeletet a Környezetvédelmi Minisztérium keretében tudjuk csak elképzelni. A vízellátás és csatornázás – mint operatív tevékenység – megszervezése és kivitelezése nem szerencsés, hogyha más tárcához kerülne, ugyanakkor az lenne a jó, hogyha a települések településfejlesztési osztálya foglalkozna ezzel a kérdéssel, természetesen környezetvédelmi felügyelettel. Másrészt ellentmondásosnak érezzük, hogy a vízellátás és csatornázás mint vállalkozás és mint felügyelet is egy tárcához kerüljön. A vízügy leválasztását ezen kitételek mellett tudjuk elképzelni.
Néhány szóban szólnék az építésügy és a környezetvédelem érdekházassága ellen. Véleményünk szerint a természeti és az épített környezetnek a védelme egy tárca keretében nem szerencsés. Az építésügy érdekei sok esetben sérthetik a természeti környezet védelméhez fűződő érdekeket. Az így keletkező konfliktusok feloldása sokkal nehezebb akkor, ha a két tevékenységet ugyanazon minisztérium felügyeli. A statútum következetesen – már ami a környezetvédelmi statútumot illeti – területfejlesztés és építésügyről beszél, úgymint ezek politikájának, országos programjának, költségvetésének és központi irányításának a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter feladat- és hatáskörébe kerüléséről. Jól érzékelhető, hogy a vízügy helyett most nem egy, hanem két terület fogja elnyomni a környezetvédelmet, és csak harmadrendű vagy negyedrendű lesz a környezetügy.
A területfejlesztés bizonyos erőltetett logika alapján elfér a tárcánál – mi úgy érezzük –, de az építésügy már nem. Kiváltképp, ha megnézzük, hogy az építésügy központi irányítása alatt mit kell érteni. A teljesség igénye nélkül csak néhányat említenék meg a hatályos, 1969. évi III. törvényből. Többek között a következőt tartalmazza a törvény. Épületek, építmények megépítésére, használatára, karbantartására, lebontására vonatkozó szabályok megállapítása, építéstervezés szabályozása, szakirányítása, ellenőrzése. Az építmények kivitelezésével kapcsolatos építőipari tevékenység szabályozása, ellenőrzése szakirányítása. Árszabályozási hatáskör, építési anyagok, szerkezetek tipizálása, építőipari gyártmányok minőségi vizsgálata és ellenőrzése. Röviden ennyi. Én úgy gondolom, hogy nem ilyen feladatokkal foglalkozó környezetvédelmi minisztériumot kívánunk felállítani.
Ezzel szemben, illetve emellett az is elszomorító, hogy a miniszter úr a minisztérium felállásával kapcsolatos tájékoztatón hasonlóan nyilatkozott; kiegészítve a lakáspolitikával, a következőket mondta. "Nem szeretnék lemondani azokról a fejlesztési lehetőségekről, amelyek az építőipar produktumainak minőségét vagy a teljes épített környezet minőségét befolyásolják. Szeretnék jogosítványokkal rendelkezni az építőipar felett, hogy az építőipari termékek minőségét befolyásolni tudjuk."
A lakáskérdés kapcsán is – mivel a miniszter úr úgy gondolta, hogy a lakáspolitika is a Környezetvédelmi Minisztériumhoz kell, hogy kerüljön – a következőket mondta. "Ami a lakáskérdést illeti, a minisztériumhoz való tartozása nem a környezeti logika alapján valósul meg, hanem az épített és a természeti környezet összekapcsolásának a logikájából következően. Elmondtam, azt tartom fontosnak, hogy a Kormánynak legyen lakáspolitikai koncepciója, amely valóban koncepció, elvi megfogalmazása a kormánypolitika egy szférájának, s jó volna, ha ez a szakminisztérium lenne. Ha valahová csatolható, akkor a leglogikusabb módon idecsatolható." Eddig az idézet.
Hát én azt gondolom, hogy a lakáspolitika logikusan nem elsősorban a környezetvédelemhez csatolható. És azt hiszem, hogy ez az építésügynek az olyan formán való leválasztása, ami az ígéretek ellenére nem úgy történt, illetve a lakás- és az építésügynek az idecsatolásával a környezetvédelem tragikus helyzetbe kerülne.
A kormányrendeletből csak egy példát szeretnék fölemlíteni – mert ott is az építésügy javára fogalmazódott meg zömében a kormányrendelet –, ami a környezetvédelmi miniszternek a feladat- és hatáskörét illeti. A következőt írja. "A területrendezés körében a miniszter irányítja és ellenőrzi az épített és a természetes környezet műszaki, ökológiai, esztétikai szempontú, térbeli rendjének létrehozására irányuló területrendezési tevékenységet." Mi is ez valójában? Én úgy gondolom, mindannyian tudjuk, hogy valami hasonló volt a közelmúltban, illetve van is. Pontosabban ilyen van, ez a Bős–Nagymaros, ami, mint tudjuk, műszakilag kivitelezhető – félig-meddig ki is vitelezték –, ökológiai szempontból tragédia, és kinek-kinek tetszése és ízlése szerint való. Azt hiszem, ilyenre nincs szükségünk.
De mintha mégis, mert hasonlóra készülnek most, mégpedig a világkiállítás kapcsán, amikor az építésügy nagyon jól házasítható lenne a környezetvédelemmel. Én arra kérem a képviselőtársaimat, hogy gondolják át, mielőtt döntenek, mert aki a törvényjavaslat mellett voksol, én úgy érzem, hogy a környezet ügyét csak sokadrangúnak ítéli meg.
Még egy szempontra szeretném fölhívni a figyelmüket. Természetesen a bizottsági ülésen csak a bizottsági tagok szavazhatnak. Ezen a bizottsági ülésen azonban részt vettek független szakértők és más tárcák képviselői is. Fölmerült a bizottsági ülésen, hogy ez a törvényjavaslat úgy, ahogy van, nem jó és nem használható, nagyon sok olyan hézag van benne, ami később a területi szerveknél fog lecsapódni. Javasoltuk, hogy ezt dolgozzák át úgy, hogy a különböző tárcák véleményét vegyék figyelembe, illetve a területi szakigazgatási szerveket is vonják be a munkába, hogy ez a gyakorlatban hogy fog megvalósulni. Ez akkor 7:4 arányban le lett szavazva, annak ellenére, hogy a jelen lévő tárcák képviselői, illetve a független szakértők ezt az utat jónak tartották volna, mert ők is úgy érezték, hogy ez a törvényjavaslat átdolgozásra szorul.
A másik, ami egy kicsit elszomorított bennünket, hogy a miniszter úr megígérte, hogy a törvény készítése során a független szakértőket és a mozgalmaknak a képviselőit bevonja a munkába, valamint a területi igazgatóságok munkatársait is. Ez – mint tudjuk – nem történt meg, sőt – mint, ahogy az előbb említettem – az illetékes tárcák képviselőit sem vonták be. Ezért én úgy gondolom, hogy a megnyugtató feladat- és hatáskör elkülönítése végett egy alapos és minden részletre kiterjedő egyeztetés után új tervezet kidolgozására lenne szükség. Ez gyakorlatilag egyenlő azzal a javaslatommal, amit a bizottsági ülésen is megtettem. Én úgy érzem, az eredeti javaslat nem, de a módosítások esetleges elfogadásával is csak részben teljesíti azt, amit elvárunk tőle. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
