SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
SZABÓ IVÁN, DR. (MDF)
SZABÓ IVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A gazdasági bizottságnak a nevében kívánok szólni. Arról, hogy a beterjesztett jelentésünk – amit még a múlt ülésen volt szerencsém ismertetni – mit tartalmaz. Azóta azonban számos további módosító indítvány is érkezett, amelyet a bizottságunk a múlt héten csütörtökön még megtárgyalt, és ezekre vonatkozóan is kialakította álláspontját, amely tulajdonképpen kiegészíti a korábban hozott határozatainkat. És mivel a kialakult bizottsági álláspont teljesen egyértelmű volt ezekben a kérdésekben, én veszem magamnak a bátorságot, hogy a bizottságban kialakult egységes álláspont alapján végül néhány szót szóljak Rajkai Zsoltnak most kézhez kapott módosítás módosításáról.
Ismételten szeretném elmondani, hogy most azt hiszem, meg lehet világítani tisztán, éppen a beérkezett javaslat folytán, hogy körülbelül miről folyik a vita, azok számára, akik szakmailag adott esetben nem egészen világosan látják, hogy mire megy itt a játék. A környezetvédelemről van-e szó, vagy kormányzati elv kérdéséről van szó, vagy bizonyos szakmáknak ide- vagy odatologatásáról van szó.
Kérem szépen, amivel a gazdasági bizottság teljes mértékben egyetértett, az az volt, hogy a vízzel kapcsolatosan, a vízminőséggel, ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan valamennyi követelményt, minőségi követelményt, környezeti követelményt, és az ez ellen való védekezéssel kapcsolatos dolgokat a Környezetvédelmi Minisztériumnak kell szabályoznia, irányítania és adott esetben ellenőriznie. Visszautalok arra, hogy a korábbi államigazgatási gyakorlatban kialakult az a hibás szemlélet, amely azt hitte vagy azt vélelmezte, hogy aki valamit szabályoz, az szükségképpen az is, aki végrehajt és mindennel rendelkezik.
Szeretném, ha megértenék: annál van a valóságos hatalom, akinek van pénze arra, hogy megfelelő vizsgálatokkal ellenőrizze, vagy a saját nevében mással ellenőriztesse a bizonyos folyamatokat. Nem biztos, hogy mindent végre is kell hajtania saját magának, saját apparátussal.
Ha teljesen logikusan végigvinném azt a gondolatot, aminek az alapelvével maximálisan egyetértünk – teljesen mindegy, hogy Ráday Mihály, Kiss Róbert vagy a most elhangzott Pap János-féle előadásból látszik –, tudomásul véve, hogy a Környezetvédelmi Minisztériumban van levegő-, víz-, és talajminőség védelmi főosztály, akkor a Malévnak is a Környezetvédelmi Minisztériumhoz kellene tartoznia, mert nagyon szennyezi a levegőt, amikor bizonyos égéstermékeket kibocsát. Nem. Meg kell határozni, hogy egy repülőgépnek milyen kipufogógázokat szabad kiengednie. Az majd a légi közlekedés témája, hogy olyan repülőgépeket állít-e vagy sem.
A felszín alatti vízkészleteket a legnagyobb természeti kincsnek kell tekinteni, de végső soron, ha úgy vesszük, bányakincs. Ugyanilyen alapon a kőbányászattól az olajbányászatig minden a vízügyhöz tartozna, ha a vízügynek a minőségvédelmen túlmenő apparátusát idetartozónak vennénk.
Általában egy kormányzati elvet kellett megítélnünk, s erre azt kellett tapasztalnunk – az más kérdés, hogy ezzel mint kormányzati elvvel ki ért egyet, ki nem –, hogy ma az a kormányzati elv, hogy a minőséggel kapcsolatos előírások egy dolog, egy tárca s a kérdéses kivitelezői és operatív végrehajtás más tárca. Ugyanez a szemlélet jelent meg – függetlenül, hogy hova tették az építésügyet és a területfejlesztést –, az építésügy és területfejlesztés az egyik helyen, építőipar a másik helyen.
A dolgok logikáját követve, egyedül Pap János volt az, akinek a módosító indítványaiból kiderült, hogy egyidejűleg a Parlament sem fújhat egy szájból hideget és meleget, ha a vízügynél a szabályozást és a végrehajtást egy kézbe teszik, az építésügynél is az építésügy szabályozását és kivitelezését egy helyre kell tenni.
A bizottság részéről nem tudok hozzászólni ahhoz, hogy az építésügyi területfejlesztéssel egybekapcsolva részt elvinné a Környezetvédelmi Minisztériumtól, mert a tételesen benyújtott szabályozás ezt megnevesítette azzal, hogy ezt az ipari és közlekedési tárcához kívánja tagosítani. A bizottság csak abban tudott állást foglalni, hogy az a kormányzati elv, amit itt a Kormány beterjesztett, s amit az igazságügy-miniszter külön kihangsúlyozott az expozéjában, hogy szétválasztásra törekszenek, itt sérelmet szenvedne, és úgy éreztük, hogy összevonja az építőipart és az építőügyet. Emellett is szól kormányzati logika, de ez nem ennek a Kormánynak a gondolkozásmódja.
Ugyanígy nem lehet összehozni a vízügyet sem. De ha az egyiket összehozzuk, akkor a másikat is össze kell hozni. Ebben tökéletesen igaza van Pap János képviselőtársamnak. Ebből következik a gazdasági bizottság elvi álláspontja, hogy az eredeti módosító indítványát megtartotta Pap János – a 454-es számút –, nála az első mondat, hogy a környezetvédelmi miniszter által meghatározott előírásokat a vízminőségre és a vízháztartásra külön jogszabály szerint érvényesíteni, azzal a bizottság két tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül egyetértett. Most gyakorlatilag ugyanez jelenik meg Rajkai Zsolt megfogalmazásában az egész tevékenységre teljesen szabatosan, részletesebben kifejtve, s tulajdonképpen ez a summája annak, amit a gazdasági bizottság gazdálkodási okokból is célszerűnek tartott, mert bizonyos apparátusok kettéosztását – értem ezek alatt laboratóriumoktól, szervezetektől kezdve – lehet, hogy szándék nélkül, de ez volt értelmezhető ezekből a módosító javaslatokból, …ez több tízmilliárd forintos költségvetési kiadástöbblet-vonzat lehetne, ha a módosításoknak nem szándékolt részeként az apparátusok is átvándorolnának.
Úgy érzem, hogy a 486-os számon beadott módosítás, amely teljesen tisztává tette, hogy a szabályozás környezetvédelmi és az ellenőrzés környezetvédelmi minisztériumi kérdés, de a vízgazdálkodás ennek függvényében nem az, ez tette helyére ezt a kérdést ebben az ügyben bővítve a gazdasági bizottság jelentését. Abban foglalhatom össze álláspontunkat, hogy az összes benyújtott módosítások közül a gazdasági bizottság eredeti jelentéséhez képest változatlanul fönntartja, hogy a 433-as számú Várkonyi István-féle módosítási javaslatot támogatja, s az összes többi módosítással szemben, amit a bizottság el akart érni, tulajdonképpen a Rajkai Zsolt-féle módosítási javaslatban találjuk meg. A többit ehhez képest elutasítani javasoljuk.
Még egy gondolatot szeretnék hozzátenni: a szakmai érveken és gondolkozáson túlmenően még felvetődött egy szempont a gazdasági bizottságban elsősorban az ellenzéki képviselőtársak részéről. A módosításokat ők nem támogatták. Egyetlen párthoz tartozó képviselők az itt felsorolt módosításokat nem támogatták. Az ellenzéki képviselők jelentős része tartózkodott abból a megfontolásból, hogy a kormányzat hogyan, milyen logika szerint akarja a saját munkáját beosztani, hogyan akarja megoldani az előtte álló feladatokat, az alapvetően a Kormány problémája. A Kormány munkarendjébe ne akarjunk beavatkozni. Ha nem fog kellőképpen működni a saját maga által felállított rend szerint a Kormány, akkor majd a Parlament következik, s levonjuk a konzekvenciákat. Ne akarjuk a Kormányt belekényszeríteni egy olyan jellegű kormányzási struktúrába, amely a gondolkodástól alapvetően idegen.
Kérem jelentésünk módosításának tudomásulvételét. (Taps jobbról.)
