ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Vendégek! Tisztelt Ház! A felvetett kérdés félreértésen alapul. Az elmondottak nem hangzottak el így. Álláspontom azonban közel áll, a magam véleményét is mondtam a nemcsak e Kormány, hanem az előző Kormány által jóváhagyott, a lelkiismereti és hitoktatásra vonatkozó törvényről.
Az 1990. évi IV. törvény 5.§-a teszi lehetővé, hogy a szülő kiskorú gyermeke erkölcsi és vallási neveléséről döntsön és gondoskodjék. A törvény hitoktatásra vonatkozó végrehajtási rendelkezései hamarosan megjelennek. Addig is, a félremagyarázás elkerülésére, tisztázzuk az alapelveket.
A vallásoktatás, a hittanórán való részvétel az alap- és középfokú oktatási intézményekben nem kötelező, hanem szabadon választható tantárgy – más szóval: fakultatív. A tanulók hittanoktatásra az iskolákban vagy azoknál a lelkészeknél, lekészségen, plébánián jelentkezhetnek, akik a hitoktatást vállalják. Az új tanév tervezésénél gondolnunk kell a hittanórák megtartásához szükséges feltételek megteremtésére úgy, hogy a hittanóra beépülhessen az órarendbe – nem a tananyagba! (Taps a jobb oldalon.) Ez azt jelenti, hogy az iskola a lelkészekkel, hitoktatókkal egyeztetett, a tanórákhoz kapcsolódó időben megfelelő helyiséget biztosít az órák megtartásához. A lelkészek ezeket az órákat megtarthatják az alkalmas egyházi épületekben is, de nem kényszeríthetők arra, hogy esetleg hideg templomban vagy zsúfolt lakásban, és nem a tanrendhez kapcsolódva, késő délutáni vagy esti órákban tanítsanak. (Taps a jobb oldalon. Közbeszólások: Helyes!)
Mindenhol a tanulók és oktatók számára a legkedvezőbb megoldást és megegyezést ajánljuk. A hitoktatással kapcsolatos anyagi feltételekről az intézményfenntartóknak kell gondoskodniuk. A hittanórák fakultatív óráknak számítanak, a hitoktatók a tantestület tagjainak. (Taps a jobb oldalon.)
Évfolyamonként és vallásonként heti egy vagy két óra fordítható hitoktatásra. Az órák az érdekeltek egyetértésével összevonhatók, és közismereti tantárgynak tekintendők.
Vallásoktatást az tarthat, aki a Hittudományi Egyetemen, Hittudományi Főiskolán szerzett oklevéllel vagy hitoktatói képesítéssel az illetékes egyházi főhatóság vallásoktatásra jogosító igazolásával rendelkezik.
A hitoktatásra történő jelentkezés időpontját az illetékesekkel és egymással való egyeztetés alapján az iskolában az intézmény igazgatója, illetőleg a hitoktató vagy a hitoktatást vállaló intézmény, lelkészség, plébánia vezetője hirdeti meg. Beiratkozást az iskolában és a hitoktatónál, lekészségen vagy plébánián egyaránt lehetővé kell tenni. Az iskolai hitoktatásra jelentkezettek névsorát az oktatás megkezdését megelőző tanév június 30. napjáig meg kell állapítani. (Dr. Eörsi Mátyás: Vallásával együtt!) Aki akar! . meg kell állapítani, és a tervezéssel, szervezéssel kapcsolatos feladatokat el kell végezni.
A tanuló a tantárgy tanulását abbahagyhatja – kiskorú gyermek esetében a szülő beleegyezésével –, ha azonban oktatásban részt vesz, tanulmányi kötelezettségének köteles eleget tenni. A tanuló év végi bizonyítványában a vallás megjelölése nélkül fel kell tüntetni, hogy vallásoktatásban vesz részt; teljesítményét a bizonyítványban értékelni nem kell.
Minden tantestület felelős azért, hogy a hitoktatás semmiféle hátrányos megkülönböztetéssel ne járjon, sem az arra járókra, sem azokra nézve, akik nem kívánják látogatni ezeket az órákat.
Távlatilag merül fel az az igény, hogy azok, akik egy felekezethez sem kívánnak tartozni vagy csatlakozni, olyan tanításban részesüljenek, melyben az emberi lét végső kérdéseiről, életről, halálról, erkölcsi értékekről és a társas élet kötelező szabályairól hallanak. Két megoldás kínálkozik. Az tudniillik, hogy ez mindenki számára – a fakultatív hittanra járók számára is – kötelező lenne, vagy pedig az is fakultatív volna, mint a különböző hittanórák. Ezeknek az óráknak a keretében elképzelhető lesz a különböző nagy vallások ember- és istenképéről, az európai kultúra zsidó-keresztény hagyományairól szóló ismeretek elsajátítása is, ha erre megfelelő tankönyvek, felkészült tanárok állnak majd rendelkezésre, és ha igény lesz rá.
Befejezésül. Raj Tamás képviselőtársam interpellációjára nem kaptam szót, holott az nemcsak a Belügyminisztériumhoz, hanem a művelődési és közoktatási miniszterhez is szól.
Az interpelláció joggal érinti közvetve a művelődési és közoktatási tárcát. Kulturális, vallási, természeti és építészeti értékeink, emlékeink őrzését ugyanis a belügyi tárca és a rendőrség nem tudja ellátni. A szándékos pusztítás kedve vagy a közömbösségből eredő kártételek, a rombolás – magatartás és egyéni kultúra kérdése. A kultúra, a magatartás alakítója pedig a művelődés, az oktatás, a társadalom különféle intézményei, a színházaktól a múzeumokig és a mozgóképig. Van azonban a társadalom, a közoktatás kezében egy közelebbi eszköz is hasonló rombolás ellen: az értékek megtanítása, az erkölcsi törvények megismertetése. Megtanítása annak, hogy vannak az érzékelhető világon túli remények, és ennek fényében az élet itt maradt emlékei, a hamvak és emlékművek sok ember számára fontos, mélyen érzelmekhez kötött értékek. Ez az a tantárgy, amely minden felekezeti hovatartozás felett irracionális értékekre vagy erkölcsre, vagyis a hitre tanít. Ezen felül a másságról, a hagyományok különbözőségéről kialakított tudomány is sokat tehet a különbözőségek értékeinek megismertetéséért, megbecsültetéséért.
Ha olyan tantárgyakat hallgatnánk, melyekben – a felemlített esetre utalva – hallanánk a zsidó nép hagyományainak szépségeiről, költészetének, hitének alkotásairól, akkor az előítéleteket és a gyűlöleteket le tudnánk törni, mert ezekre nem a törvény alkalmas, nem a bosszú, hanem az értő és tiszta ismereteket továbbítő, példával erősített tanítás.
Ezen a téren nagy feladatok állnak az új közoktatás előtt, s ezt a tárca, a közoktatás fel is akarja vállalni – bár efféle tantárgyak bevezetését éppen képviselőtársam frakciójának soraiból többen ellenezték.
Köszönöm szépen. (Nagy taps a jobb oldalon és középen.)
