DEME ZOLTÁN (MDF)
DEME ZOLTÁN (MDF)
DEME ZOLTÁN (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány visszavonása után van egy kérdésem, de mielőtt kérdeznék, hadd mondjak néhány dolgot, amit most a széles nyilvánosság előtt mondanom kell. Ugyanis sokan nem értették meg a visszavonás körülményeit és döntésem okait. Az igen szakszerű Népszabadság úgy értékelte a visszavonást – idézem –: "Deme Zoltán visszavonta, mert megszűntek a kiváltó okok". Hát nem szűntek meg a kiváltó okok, másrészt nem is ijedtem meg attól, ami a legnyomósabb érv volt a másik oldalról, hogy tudniillik, ha nem kerül az alapítványba az a felsorolt sok ingatlan, a DEMISZ, a KISZ, az Úttörőszövetség ingatlanai, akkor visszaszáll végülis a DEMISZ és a MUSZ tulajdonába. Mindez nem történhet meg a Polgári Törvénykönyv 597. § 3. pontja szerint, hiszen a cél nem szűnt meg, az ifjúság pihenése, üdültetése a cél.
A DEMISZ felszólított: vonjam vissza kijelentéseimet, amit a tisztátalan ügyleteikkel kapcsolatban mondtam. Kénytelen vagyok most a széles nyilvánosság előtt elmondani azt, hogy az indítványt visszavontam, kijelentéseimet viszont csak megerősíteni tudom. Mondok most egy konkrét példát. Például a szarvasi KISZ-DEMISZ üdülő 1988 novemberében úgy került a DEMISZ Központi Bizottság tulajdonába, miután az 1987. évi törvény kimondja, hogy ajándékozás címén így nem kerülhetnek át ingatlanok más tulajdonába. Mindez ennek ellenére megtörtént. Nem a szarvasi ügy miatt szóltam itt a tisztelt Házban. Országos ügy ez, a szarvasi KISZ-DEMISZ üdülő per alatt van, ott nagy gond nem lehet, hiszen egyértelmű ez a tisztátalan ügylet, egyértelmű, hogy a Magyar Úttörők Szövetsége lényegében az MSZMP ifjúsági szevezete, mint a KISZ, nevezhetném még a kisdobos… úttörő mozgalom mellett a kisdobos mozgalmat. Felülről együtt irányított szervezetek ezek. Hiszen az alapítvány is így szól: Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány. Ezt azért mondom, mert az Úttörőszövetségtől is kaptam egy bizonyos kérést, hogy vonjam vissza a tisztátalan ügyletekkel kapcsolatos megállapításaimat velük kapcsolatban. Ugyanazt tudom mondani, hogy csak megerősíteni tudom, amit elmondottam. Máshonnan nem kaptam tiltakozást, úgyhogy folytatom. Sajnálom azt, aki a régi KISZ vezetőjeként az MSZP nevében szólt tegnap, emberileg nagyon sajnáltam őt.
Nem akarok személyeskedni. Lelkész vagyok, igazán nehezemre esett, amikor ő beszélt, és mi körülvettük őt itt azzal a magatartással. De hadd mondjam, hogy az egész ország ifjúsága sokkal nagyobb ügy, minthogy leragadjak egy ember sajnálatánál. Lelkész vagyok, Mikeás (6:8) irányít, mint ahogy Ábrahám Lincoln is mondotta egykor, idézve ezt az igét: "Legyen szemed előtt az igazság, tartsd szemed előtt az irgalmasságot, de mindenképpen légy alázatos a te Isteneddel szemben".
Egy lelkész számára nagyon nehéz ilyen tisztátalan ügyletekről beszélni. De mindenekfölött az igazságra kell törekednem. És így ezzel együtt az irgalmasságra. Hadd említsem meg most, ebben az ünnepi órában Andrásfalvy Bertalan miniszter úr prédikációját. A belga király ünnepi szónoklata után is valahogy még mindig bennem van az az ünnepi érzés. Úgy gondolom, nem kell nekünk, keresztény embereknek rehabilitáció. Erre nincs szükségünk, Jézus megmondta, hogy mi jár annak, aki őt követi. De hogy ezt az ünnepi prédikációt hallottam, öröm van a szívemben, mert ez egy történelmi dátum ma itt; az egész ország keresztyénségére gondolok. Gondolok a hívő emberekre, és gondolok arra a tömérdek feladatra, ami előttünk áll.
Nem mondom, hogy romokban hever az egyház, mert él az egyház. S hadd mondjam, most új lehetőségek előtt állunk. De ott van előttünk Jézus példája, aki nem uralkodni jött, hanem szolgálni, és életét adni váltságul. Amennyit mi tehetünk, ígérem, meg fogjuk tenni.
Most elérekezett az ideje annak, hogy a papok már nemcsak a teológián, nemcsak a lelkészi munkaközösségi üléseken, hanem már a Parlamentben is vitatkoznak. Kénytelen vagyok azt mondani, hogy igen nagy öröm számomra az az SZDSZ-es képviselő barátommal szemben, igen nagy öröm, hogy így mehetünk tovább a mai nappal ebben az országban. (Felkiáltások: A kérdést! Hol van a kérdés?!)
A kérdés most következik. Összefüggésben a kérdéssel mondottam, és folytatom is. Megmondom az összefüggést. Az összefüggés ott van, hogy itt az ifjúságról van szó. És az ifjúság – ahogy a belga király is mondotta – nagy nyomorúságokban szenved tömegével ebben az országban is. És én úgy gondolom, hogy aki fölvette az ügyet – mint ahogy én is fölvettem az ügyet, hogy vizsgáljam a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt –, aki fölvetette ezt az ügyet, az mindenképpen azért él, hogy az ifjúságnak valóban jobb legyen az élete, és ezzel együtt az egész országé. Hiszen nemcsak a föld – a föld is –, de az ifjúság is az egész nemzet kincse, a jövőnk záloga.
Lerövidítem a többit, mert a lényeget elmondtam. (Taps.) A lényeget elmondtam. Most csak annyira szeretném emlékeztetni az egész Parlamentet, az egész ország nyilvánosságát, hogy azért én az alapítványt is mint konstrukciót támadtam, s a mai Magyar Hírlapban ezzel kapcsolatban Szép Zsuzsa cikkében olvashatjuk, hogy a DEMISZ – amit már említett egyik képviselőtársam – alapítványba szeretné átmenteni a KISZ vagyonát. Ez megint egy olyan érv, ami alátámasztja annak a jogosságát, amin én gondolkoztam nagyon sokat, hogy vajon jó konstrukció-e az alapítvány. Viszont ezt majd a jövő fogja eldönteni.
Az indítvány beadása óta a helyzet megváltozott, s azóta a 81/1990-es minisztertanácsi rendelet hatályba lépett, azóta indítványomat visszavontam, mert a kormány kézbevette az ügyet.
És most megkérdezem Kiss Gyula miniszter urat (taps) , hogy a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány felülvizsgálatában meddig jutott el már a Kormány, és melyek a további elképzelései.
Konkrét kérdésem az is, hogy milyen lépéseket tett a Kormány az országos kuratórium összetételével kapcsolatban. Köszönöm. (Taps.)
