ŐFELSÉGE I. BAUDOUIN, a belgák királya:
ŐFELSÉGE I. BAUDOUIN, a belgák királya:
ŐFELSÉGE I. BAUDOUIN, a belgák királya: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!
Hadd mondjam el Önöknek preambulum gyanánt, hogy mily nagy hatást gyakorol rám a hely, ahol fogadnak engem, és az időpont, amikor erre a találkozásra sor kerül.
Az imént, amikor gyönyörű Országházuk lépcsőjén feljöttem ide, önkéntelen is a magyar nép ragaszkodására gondoltam gazdag történelmi múltjához, szabadságjogaihoz, azokhoz a nemzeti hőseihez, akiket ismét tisztelet övez.
Márciusban ismét megünnepelték Kossuth Lajos szabadságharcának évfordulóját, aki már az 1848-as forradalom idején kijelentette, hogy a demokráciáé a jövő.
Tavaly sor került Nagy Imre és az 1956-os felkelés többi mártírjának rehabilitálására, s érvénytelenítették a Mindszenty bíborosra kiszabott ítéletet is. Olyan felszabadító harc hősei ők valamennyien, amelynek emléke továbbra is elevenen él országomban.
Az Önök személyében azokat a magyar férfiakat és nőket üdvözlöm, akiket szabadon választott a nép, hogy itt a leadott szavazatokból kiolvasható közvélemény minden tendenciáját képviseljék. Nagy feladat vár Önökre: be kell fejezniük új alkotmányuk revíziójának munkálatait, ki kell alakítaniuk a gazdasági reform jogi kereteit, meg kell határozniuk a személyi szabadságjogok garantálásának, a hatalmi ágak szétválasztásának és a hatalom gyakorlásának módozatait.
Megható számomra ez a találkozás, s az a lehetőség, hogy a negyven év óta első demokratikusan választott magyar Parlamenthez intézhetem szavaimat. Mélységesen átérzem e páratlan lehetőség értékét.
Hadd mondjam el először is azt, hogy honfitársaim és jómagam is milyen csodálattal és örömmel követtük békés forradalmuk történéseit. Sokáig emlékezni fogunk azokra a képsorokra, amelyek a Magyarország és Ausztria közti vasfüggöny lebontását mutatták be. Tudjuk azt is, hogy milyen úttörő szerepre vállalkoztak, amikor szabad utat biztosítottak a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett menekülteknek.
S mindaz, ami ma történik Önöknél, világosan tanúsítja azt a szándékukat, hogy fenntartsák a jogállamiságot, amelyben a választott parlament a legfőbb hatalmi szerv. Ez a hatalom szükségszerűen békés, hiszen a vita képezi a módszerét, az eszmék ütköztetése, s ha van rá mód, a kiegyezés valamennyi sarkalatos kérdésben.
A törvényességből hasznos példát adhatnak egész Európának, hozzájárulva a belső és külső feszültségek kézben tartásához és leküzdéséhez, hiszen ilyen feszültségek elkerülhetetlenül kialakulnak a szabadságjogok ütközésekor, a kisebbségi jogok védelme vagy a szélsőséges nacionalizmussal szembeni ellenállás kapcsán.
Hogyne örülnénk annak, hogy első döntéseik a szabadságjogokra és azok garanciáira vonatkoztak. Lengyelországgal együtt elsőként közeledve a strasbourgi székhelyű Európa Tanácshoz példát mutattak, s világosan kifejezésre juttatták, hogy merre tartanak.
Tanúi vagyunk annak is, hogy Magyarországon milyen magától értetődően terebélyesedik a társulási mozgalom. Mi termelékenynek tudjuk ezt, hiszen újabb és újabb művelődési, szellemi, segítségnyújtási, összefogási kezdeményezéseket szül.
S mit mondjunk a gazdasági szabadságjogokról? Önök éppolyan jól tudják, mint mi, hogy ott, ahol az embereket arra ösztönzik, hogy kamatoztassák tehetségüket, ahol bátorítják a gazdasági vállalkozásokat, az alkotó felelősségtudat felszabadítja az energiákat, és előrevisz.
Bármely területet vizsgáljunk is – az egyéni, a szociális, gazdasági vagy politikai szabadságjogokét –, úgy látjuk, hogy Magyarországnak óriási esélye van a sikerre, feltéve, ha a külső tényezők – az európai népek szolidaritása és kontinensünk kollektív biztonsága – szilárdan biztosítottak.
Magyarország is, Belgium is nyitott ország. Évszázadokig a nagy hódítók átvonuló helyei voltak. A Duna völgye, amelyet Európa kellős közepén oly termékennyé tettek, az utóbbi két évezred alatt számtalan invázió színhelye volt.
De mindig akadtak olyan nagy, történelmi személyiségek, akik megteremtették vagy helyreállították itt a hagyományos szabadságjogokat. Tíz év múlva ünneplik első királyuk, Szent István megkoronázásának milleniumát, aki európai hatalommá tette Magyarországot. Az ötszáz évvel később uralkodott Korvin Mátyásnak, a nagy humanistának, akit "igazságos Mátyásnak" neveztek, a közelmúltban idézték fel az emlékét.
Ezek az államférfiak – akárcsak Önök – a békéért munkálkodtak, s kulturális és kereskedelmi kapcsolatokat építettek szomszédaikkal.
Mi most Önökkel együtt a huszonegyedik század vásznát ugyanazzal a szállal szőjük, s eközben arra törekszünk, hogy kapcsolataink minden területen elmélyüljenek.
A mi országaink Nyugat-Európában 1950-ben indították el azt az egyesülési folyamatot, amelynek célja történelmünk folyamának gyökeres megváltoztatása.
Maguk mögött kívánták hagyni a testvérharcok hosszú időszakát, amikor a vad, idejétmúlt nacionalizmus folytonos összecsapásokat szült. Új közösség létrehozásáról döntöttek. Azelőtt a birodalmak a hercegek házasságai, örökösödés vagy háborúk útján születtek. Mi más módszert választottunk az Európai Közösség megteremtéséhez: az egyezmények útján megvalósuló egyesülést, amelyre pluralista nemzetgyűlések szavazata üti rá a pecsétet. A Közösség hat alapító állama nem azért szövetkezett, hogy hódítson vagy létrehozza a gazdag nemzetek klubját, hanem azért, hogy kibéküljön, s szoros összekötő szálakkal biztosítsa a békés jövőt. Ma már tizenketten vannak a tagországok, s eltökélten haladnak a gazdasági, pénzügyi és politikai egység felé.
A Közösség a jövőben is nyitott marad, öntőformájaként a demokratikus, szabad egyesülésnek.
Belgium örül azoknak a kapcsolatoknak, amelyek az Európai Közösség és Magyarország között létre jöttek, s azt kívánja, hogy ezek tovább izmosodjanak.
A magyar gazdaság fejlesztésére vonatkozó célkitűzésük azonos a miénkkel. Reméljük, gyümölcsöző lesz együttműködésünk, s népeink egyre inkább ráébrednek érdekközösségükre.
De Önökkel együtt mi is egész Európára gondolunk, arra, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet keretében kollektív biztonsági rendszert és folyamatos közeledést kell létrehozni az európai kontinens egésze számára. Az, ami akárcsak két éve is még csak nagyon távoli reményként tűnt fel, napról napra konkrétabb terv formáját ölti. Valamennyiünktől sok energiát, erőfeszítést követel, s csak örülni tudok, hogy ez nem is hiányzik.
Együttműködésünk célja ezen a földrészen nemcsak az, hogy anyagi jólétet és biztonságot teremtsünk népeink számára, hanem az is, hogy előmozdítsuk azoknak a szellemi értékeknek az érvényesülését, amelyek közös, keresztény civilizációnk alapját képezik.
E tekintetben azonban sajnálattal állapítjuk meg, hogy a sohasem látott jólét elérése a mi nyugati országainkban együtt járt az erkölcsi értékek rohamos térvesztésével. A romlás megjelenik egyéni és kollektív egoizmus, a családi kötelékek meglazulása, a személyiség tiszteletének hiánya, kábítószer, erőszak formájában, s azokban a női nemet lealacsonyító magatartásformákban is, amelyektől nem mentesek az audiovizuális médiák.
Válaszul erre a kihívásra olyan demokratikus légkört kell teremtenünk, amelyben központi helyet foglal el az emberi személyiség tisztelete és a szolidaritás.
A tekintetben a tolerancia minden pluralista demokrácia lényegi jellemzője. Magában foglalja minden ember tiszteletét – függetlenül világnézetétől, gazdasági vagy szociális helyzetétől, nyelvétől vagy fajától. Ha sikerül összefognunk minden európai erőt egyesítő terveink támogatására, s megalapoznunk a kontinens békéjét a jog és a kölcsönös felelősség alapján, ez a civilizáció nagy eredménye lesz. Kívánjuk együtt, hogy Európának ez a reneszánsza jó hír legyen az egész világ számára!
A déli félteke népei attól tartanak ugyanis, hogy elfordulunk tőlük, s hogy a kapcsolatok megerősödése azok között a népek között, amelyeket a kelet-nyugati konfliktusok oly sokáig elválasztottak, az ő kárukra megy végbe. Oszlassuk el a kételyüket! Úgy járjunk el, hogy ha eljön Európában a tavasz, s bőséges termés ígérkezik, akkor az javára váljék a világ másik felének is, lehetővé téve a javak új megosztását.
Kifejezve közös gondolatainkat, szerettem volna Önök előtt rámutatni a legszebb vonásokra, amelyek Magyarország és Belgium népét összekötik. Éljen a magyar nemzet!
(Az országgyűlési képviselők felállva, nagy tapssal köszönik meg Baudouin belga király üdvözlő beszédét. Őfelsége a díszpáholy felé menet megállva, kézfogással üdvözli Antall József miniszterelnököt.)
