OLÁH SÁNDOR (FKgP)
OLÁH SÁNDOR (FKgP)
OLÁH SÁNDOR (FKgP) Tisztelt Miniszter Úr! Kérdésem indokaként és egyértelműsége érdekében legyen szabad bevezetésként pár gondolatot előrebocsátanom.
Indokolásként: dr. Ómolnár Miklós képviselőtársam nagy fontosságú és az egyes minisztériumok visszaéléseire is rávilágító felszólalásának súlyát, úgy látszik, csak az Országgyűlés ideiglenes elnöke érezte igazán a napirend előtti felszólalás engedélyezéskor. Őt a sürgősségben sajnos nem követte a bizottsági mechanizmus, több hét után sem alakult meg a parlamenti vizsgálóbizottság. Ezzel – ahogyan a szakemberek mondják – elveszett a forró nyom, ezentúl egyrészt lehetőséget kaptak egyesek a bizonyítékok esetleges eltüntetésére, másrészt képviselőtársunk került a közvélemény előtt szavahihetőségi válságba.
Az egyértelműség miatt pedig célszerűnek tűnik a Földművelésügyi Minisztérium történetéből pár meghatározó eseményt felidéznem. A rákosista önkény a kollektivizálás hajnalán elsőként vette célba a hírhedt földművelésügyi minisztériumi perrel a szakapparátust, zárta börtönbe, internálótáborba, űzte el a hazából vagy a szakmából az agrárpolitikában másként gondolkodókat, sokszor Európa-, sőt világhírű szakembereket, szaktekintélyeket, és ültette helyébe a megbízható dilettantizmust.
Hegedűs András az állami gazdaságok és erdők minisztériuma vezetőjeként nyíltan hirdette: vörös minisztériumot akarok. Jelszavát eredményesen valósította meg, ezzel érdemelve ki később magasabb tisztségeket is. Az 1956-os forradalom eltiprása és a totális kollektivizálásra vonatkozó politikai döntés után a Münnich-féle fegyveres erők minisztériumából a legjobb kádereket irányították a földművelésügybe, nem éppen azért, mintha a volt kárpitos és asztalos például kimondottan agrárszakember lett volna. Még a csak nagyüzemben gondolkodó minisztert is egy kétségtelenül eredményes technológiai, ökonómiai reform után elűzték a tárca éléről, mert megoldásaiban túl sok volt a nyugati elem, s utódai kijelölésénél már kizárólag a politikai szempontokat tették érvényessé.
Bármi bűnnel terhelt is egyesek múltbeli tevékenysége, ha azt csak elveik érvényesítéseként tették, meg nem bocsátható, de megérthető. Nem érthető meg viszont a mai szakapparátusból az a szűk körű, de hatalmi súlyában jelentős réteg, mely elvtelenül, csak saját hatalmi és anyagi szempontjainak védelmében szervezi a minisztériumi, szövetkezeti, vállalati, intézményi, érdekképviseleti körben a maga szövetségét a kormányprogram mezőgazdasági részének házon belüli megbuktatására, néha a tárca anyagi segítségével.
Ilyen előzmények és körülmények közt hárul Önre, miniszter úr, az az egyáltalán nem irígylésre méltó feladat, hogy a Kormány által kért türelmi időn belül felleltározza ágazata tényleges helyzetét és kialakítsa konkrét intézkedési tervét. Ezért kérdezem, gondolt-e arra, hogy az ágazat széles körű átvilágításánál különösen fontos a szervezetek, személyek tudati és morális állapotának vizsgálata. Szükségesnek látja-e ebben külső és ágazatsemleges szakértők igénybevételét? Támaszkodni kíván-e neves, de az ágazat környékéről is elűzött szakemberek önzetlen támogatására, tanácsadására? Végül hasznosnak tartja-e, ha az ágazatért és törekvéseiért felelősséget érző, tevékenységéhez is értő országgyűlési képviselők e feladatban, különös tekintettel képviselői joghelyzetükre, önkéntes segítségüket ajánlanák fel?
Köszönöm miniszter úr szíves türelmét, és várom válaszát. (Taps.)
