RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Belügyminisztériumi és Pénzügyminisztériumi Államtitkárok! Képviselőtársaim! A világútlevél bevezetésével az ésszerűtlen deviza- és vámrendelkezések miatt az osztrák-magyar határszakaszon rohamos forgalomnövekedés történt, amely szinte megoldhatatlan feladatot jelentett a határátkelőhelyek személyzetének, és nehéz körülményeket teremtett az ott élő lakosságnak. Egyértelművé vált, hogy a 90-es évek elején ezek a határátkelőhelyek már alig képesek a megnövekedett forgalom kielégítésére. Ugyanakkor elemi erővel jelentkeztek az igények a határmenti közvetlen kapcsolatokra is, hiszen a határ két oldalán lévő településeket számtalan elem, rokoni, nemzetiségi, gazdasági kapcsolat köti össze, amelyet közel 40 éves határsáv és vasfüggöny-rendszer sem tudott teljesen szétverni. Éppen ezért kétféle megoldás lenne a célravezető.
Az egyik megoldás az, hogy bővítsék a nemzetközi határátkelőhelyeket, a másik pedig, az egyszerűbb és kézenfekvőbb az, hogy kisebb és csak napközben nyitva tartó, főleg kishatárforgalmat kielégítő határátkelőhelyeket hozzanak létre.
A sokat szenvedett határmelléki lakosság nagy örömmel fogadta ezeket az 1989-ben fölröppent híreket, hogy újabb határátkelőhelyeket fognak megnyitni. Úgy könyvelték el, hogy ezek a határátkelőhelyek már 1990-ben működni fognak. Sajnos, ezek az emberek csalatkoztak ebben.
Ez azért is nagyon érdekes, hisz csekély beruházásokról lenne szó ezeknél a kis határátkelőhelyeknél, hisz például Szentpéterfa község esetén alig 50 méter utat kellene megépíteni, és ekkora távolságra kellene a közműveket is elvinni. De a többi határátkelőhelyek megnyitása sem kerülne nagy összegekbe. Már kész tanulmánytervek vannak, ennek alapján 1,5 és 3 millió forint közötti összegből egy határállomást létre lehetne hozni. Ha ehhez hozzátesszük, hogy például Szentpéterfa község jelentős társadalmi munkát is elvégezne határátkelőhelyének megnyitásához, elmondhatjuk, hogy a hosszú halogatás után már csak a döntésekre várunk. Elmondhatjuk, hogy ezek az igények jórészt megalapozottak, hisz a több száz kilométeres nyugati határszakaszunkon mindösszesen hét határátkelő működik jelenleg. Vas megye egész osztrák határszakaszán pedig mindössze három. Az osztrák-magyar határszakaszra 11 helyen jelentettek be igényeket. Tudomásom van róla, hogy körülbelül 30 azon határátkelőhelyeknek a száma, amire igény van országosan.
A határátkelők nyitásának jelentős része csak lokális vagy gyalogos – és kerékpáros – forgalmat bonyolítana le. Vas megyében többek között a következő határátkelőhelyeket kívánja az ottani lakosság megnyitni: Rohonc és Bozsok között, Németlövő és Pornóapáti, Monyorókerék és Péterfa, Nagyfalu és Rábatótfalu közötti átkeléseket.
A határátkelőhelyek megnyitása, ezen elnyomorított határmenti települések bekapcsolása a gazdasági vérkeringésekbe, a nemzetközi forgalomba – történelmi felelősségünk. Ezek a horvát és német anyanyelvű községek, települések szenvedtek legtöbbet az ötvenes években, részük volt a kitelepítésekben, sokukat közülük Recskre, Kistarcsára, vagy egyéb helyekre hurcoltak. Ezenfelül ezen települések közül többen a Népszövetség 1922. szeptember 17-i határozata értelmében kerültek vissza 1923. január 1-jén Ausztriától, és így a rendezetlen okok miatt rengeteg probléma keletkezett és keletkezik még napjainkban abból, hogy jelentős birtoktesteik kerültek a határ túloldalára. Például Szentpéterfa községnek egy egész szőlőhegye van a szemközti oldalon, amit az utolsó 40 évben nem tudtak megművelni, csak akkor, hogyha 150 kilométert utaztak oda-vissza. Hát ez természetesen tarthatatlan volt.
A nemzetiségi településeknek egyébként is elemi érdeke, hogy a határátkelőhelyeik számát növeljék, hisz velük szemben ugyanolyan anyanyelvű, gradistei horvát és német településeket találunk. Nem elhanyagolható a helyi gazdasági szempont sem, hisz Németlövőn, Deutschschützenben 30-40 fő magyar munkavállalót tudnának különböző varrodákban foglalkoztatni, de jelenleg 100 kilométer napi utazás miatt ez megoldhatatlan.
Összefoglalásként elmondhatom, hogyha komolyan vesszük, hogy Európához akarunk csatlakozni, akkor csak ezeken a határszakaszokon juthatunk oda, nem pedig az eddig frekventált záhonyi átkelőn keresztül.
Felkérem a tisztelt jelenlévő államtitkárokat, valamint a közlekedési tárcát és a Külügyminisztérium konzuli főosztályát, hogy másfél-kétévi hitegetés, ígérgetés után most már az új vezetéssel valóban elégítsék ki a lakosság jogos igényét. (Gyér taps.)
