BALSAI ISTVÁN, DR. (MDF)
BALSAI ISTVÁN, DR. (MDF)
BALSAI ISTVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Sajnos megint abban a helyzetben vagyunk - személy szerint én is -, hogy egy igen sürgősen és mondhatni rohamos gyorsasággal megtárgyalandó törvényjavaslatot kell Önöknek megvizsgálva jóváhagyni olyan körülmények között, amikor - mint az imént hallottam, még nem is mindenki kapta meg a szöveget. Az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozását két körülmény indokolja, az egyi: már most a parlament működésének kezdetén meg kell felelnie felfogásunknak a többpártrendszerű parlament elveinek, a legmagasabb központi közigazgatás szervezésében is, világosan el kell különíteni a jelenleg hatályos jogi szabályozástól eltérően az államtitkári munkának a politikai, illetőleg a közigazgatási jellegét, másrészt pedig az igazán sürgető ok, ami miatt ha átmenetileg is, de szabályoznunk kellett ezt a kérdést, a koalíciós kormány megalkotásának, megalakításának igénye. A törvényjavaslat államtitkárokra vonatkozó jelenleg hatályos jogi szabályozás helyett, háromféle államtitkári funkciót és egy úgynevezett helyettes államtitkári funkciót sorol föl. A jelenleg hatályos jogi szabályozás, amelyet a múlt héten már érintettünk e tárgyban, az országos hatáskörű szervekre vonatkozó államtitkári funkciót gyakorlatilag megszünteti, és a minisztériumokban lévő államtitkárokra vonatkozóan igényel mindenképpen új szabályozást a megváltozott helyzet. A javaslat szerint a politikai államtitkár kifejezetten politikai állásnak minősül, a közigazgatási államtitkár pedig kifejezetten az adott ágazat, az adott minisztérium legmagasabb beosztású közigazgatási tisztviselője, és a címzetes államtitkár pedig a kormány munkájában a meghatározott feladatok ellátására kinevezett közigazgatási tisztviselőnek számít.
A javaslat valamennyi államtitkár tekintetében a köztársasági elnök kezébe helyezi a kinevezési jogkört, a kinevezés előterjesztésének jogkörét pedig - a bizottság többségi véleménye alapján, a miniszterelnök számára tartja fenn, bizonyos különbséget a javaslat is figyelembe vesz, nevezetesen: a minisztériumokban működő államtitkárokra vonatkozóan, az illetékes miniszter véleményének beszerzése után tesz javaslatot a köztársasági elnöknek a kinevezésre. A címzetes államtitkárnál, mivel az nem minisztériumokhoz kötődő funkció, ilyen kötelezettsége nincs, a miniszterelnöknek, tehát itt önállóan tesz javaslatot a köztársasági elnöknek a kinevezésre. A helyettes államtitkár intézménye kifejezetten a közigazgatási államtitkár részfeladatának ellátására szerveződött meg. Ezért is indokolt volt ennek a funkciónak a törvényjavaslatba történő beépítése, mert mint az Önök előtt ismert, a miniszterhelyettesi pozíció megszűnik. A miniszterhelyettesek által ellátott eddigi feladatokat a továbbiakban helyettes államtitkárok fogják ellátni a szakminisztériumokban. A javaslat igen röviden érinú az egyes államtitkárok feladatait is. A politikai államtitkár szempontjából elsődleges feladatként az országgyűlési munkát jelöli meg. Amint elolvasták, láthatják, hogy a miniszter Országgyűlési munkájának rend szerinti ellátása hárul a politikai államtitkárra, és megilleti bizonyos szűk körű, kormányülésen történő tanácskozási jog. Ezzel szemben a közigazgatási államtitkár a tárcát irányító legmagasabb beosztású köztisztviselő, aki gyakorlatilag ilyen helyettesítési jogkörrel nem rendelkezik a javaslat szerint csak a saját, - politikai államtitkárt helyettesítő - jogkörében, járhat el az átruházott hatáskörben - de a kormányülésen nem A javaslattartalmazza az összeférhetetlenségre vonatkozó legfőbb szabályokat. Láthatják hogy az összeférhetetlenség eseteit elég szigorúan felsorolva, ezeket a magas köztisztviselői állásokat illetően a bizottságnak az volt a véleménye, hogy pozitíve-taxatíve fel kell sorolni minden olyan tevékenységet, amelyek ezzel a tisztséggel összeférhetetlenek, mégpedig tekintet nélkül arra, hogy politikai címzetes vagy közigazgatási államtitkárokról van szó. Szabályozza a javaslat egyrészt az egyéb kereső tevékenység kizárását, szabályozza a gazdasági összeférhetetlenséget, szabályozza a nyilvános szerepléssel kapcsolatos tiszteletdíj tilalmát, és külön szabályozza - összhangban az erre vonatkozó párttörvénnyel és egyéb alkotmányos előírásokkal - azt, hogy a közigazgatási államtitkár, és a helyettes államtitkár, vagyis a szakapparátust irányító személyek - semmiféle párttisztséget nem tölthetnek be, és semmiféle pártmegbízatásnak ilyen minőségben nem tehetnek eleget. A bizottság két kérdésben foglalt szótöbbséggel többségi álláspontot egy kisebbségi véleménnyel szemben, amely Önök előtt kiosztásra került, nevezetesen az államtitkári funkciók mindhárom formáját illetően a kinevezést megelőző eljárás során parlamenti bizottsági meghallgatást kértek a módosító indítványt előterjesztők. Tehát mind a politikai, mind a közigazgatási, mind pedig a címzetes államtitkár kinevezése előtt, a miniszterekéhez hasonlóan. Ez volt az egyik módosító javaslat, ami kisebbségi véleményként nem került elfogadásra. A másik módosító javaslat pedig a parlamenti, illetőleg a közigazgatási államtitkár kinevezése terén nem a miniszterelnöktől indítaná ezt az előterjesztési folyamatot, hanem a szakminisztertől, a miniszterelnök útján, így a kinevezési jog tényleges letéteményese, illetőleg előterjesztője a szakminiszter lenne. A bizottság mindkét esetben többségi álláspontjaként a módosító indítvány ellen foglalt állást, a nyilvánvalóan fenntartott módosító indítvánnyal kapcsolatos indokokat meg fogják Önök hallani, erre vonatkozó válaszadási lehetőséggel is fognak élni a bizottság többi tagjai. Annyit jeleznék csak, hogy a bizottság tagjai elegendőnek találták a miniszterek meghallgatására vonatkozó jelenleg hatályos házszabályban előírt rendelkezéseket, ami a meghallgatást illeti, tehát a politikai és a közigazgatási, illetőleg a címzetes államtitkárra vonatkozóan nem látták ezt az indokokat elegendőnek. Ami pedig a kinevezési jogkört illető kezdeményezést illeti, a módosítást azért nem látták elfogadhatónak többségükben a bizottság tagjai, mivel úgy gondolták, összhangban a múlt heti alkotmánymódosítással és általában azzal a törekvéssel, amely a miniszterelnöki hatáskör erősítését és a felelős kormányért történő felelősségnek a miniszterelnök kezében való összpontosítását illeti, hogy a módosító javaslat éppen ellentétes lenne ezzel, hiszen a miniszterelnöki felelősséget tompítaná, csökkentené, és ilyen értelemben nem tudná azt megfelelő módon érvényre juttatni. Én ezen rövid átmeneti törvényjavaslatnak a indokolását és az előterjesztését azzal fejezném be, hogy kérem, a tisztelt Ház szíveskedjék a beterjesztett törvényjavaslatot megerősíteni és jóváhagyni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
