HACK PÉTER, DR.:
HACK PÉTER, DR.:
HACK PÉTER, DR.: Elnök úr, tisztelt Országgyűlés! Örömmel hallottuk a mai ülés megnyitójában azt az észrevételt, hogy az Országgyűlés ezekben a napokban olyan törvényjavaslatokat tárgyal, amely a kormányalakítás szempontjából fontos. Dr. Balsai István előterjesztésében szintén arra hivatkozott, hogy ennek a törvényjavaslatnak a megtárgyalását azért javasolta sürgősséggel az alkotmányügyi bizottság, mert ez a törvényjavaslat nélkülözhetetlen a kormányalakításhoz, a koalíciós kormány megalakításához. Mi a magunk részéről úgy látjuk, hogy az ilyen indítványokkal, ezzel a megfogalmazással bizonyos értelemben félrevezetjük a tisztelt Házat, de félrevezetjük a választópolgárokat is, hiszen ez a javaslat, amit ma tárgyalunk, nem nélkülözhetetlen a kormányalakításhoz. Tehát nem szabad, hogy azt az illúziót tápláljuk, hogy ha ezt a javaslatot a parlament elfogadja, akkor már minden akadály elhárult a kormányalakítás elől, és csak azért nem alakult eddig kormány, mert ezt a javaslatot a parlament még nem tárgyalta meg. Azt, hogy nem alakult még meg a magyar kormány, hogy a hatodik hétben a választások után még mindig nincsen kormánya a Magyar Köztársaságnak, ez nem… (Felzúdulás.) , tehát hogy még mindig a népköztársaság által megválasztott kormány látja el az ügyvezetői teendőket (taps) , ez nem a parlamenten múlott, és nem azon, hogy idáig még nem fogadtuk el ezt a törvényjavaslatot. Szeretnénk hangsúlyozni azt, hogy valóban fontos minden olyan észrevétel vagy ahhoz hasonló észrevétel amilyet Ómolnár Miklós a napirend előtt elmondott, de függetlenül attól, hogy az észrevételben foglaltak megfelelnek-e a valóságnak vagy sem, az indítványban szereplő időtartam, tehát az az időtartam, amit vizsgálni kellene a választások kitűzésétől a kormány megalakításáig, ez az időtartam nagyon hosszú időtartam, és ezért az időtartamért elsősorban azokat a pártokat terheli a felelősség, amelyeket a nép a kormányalakítással megbízott. Úgy, látjuk, hogy érthetetlen az a magatartás, amit a kormányalakítással megbízott pártok az elmúlt másfél, két hónapban tanúsítanak. Március 5-én ugyanebben az épületben, a köztársaság akkori ideiglenes elnökének meghívására, összeült az a 12 párt, amelyik országos listát állíthatott a választásokon. Ekkor a Szabad Demokraták Szövetsége javasolta, hogy tárgyalják meg ezek a pártok azokat az intézkedéseket, amelyek a hatalomváltáshoz szükségesek. Ezen a tárgyaláson a Demokrata Fórum jelenlévő képviselője - akiből azóta a parlamenti frakció elnöke lett, és a Kisgazdapárt képviselője - volt az, aki a legélesebben elvetette ezt a javaslatot, mondván, hogy a választások után nagyon rövid idővel ezek a problémák mind megszűnnek, nem szükséges azon aggodalmaskodni, hogy a választások után minél hamarabb szükséges kormányt alakítani. Ugyanezt az álláspontot képviselték akkor is, amikor az április 9-i második forduló után a Szabad Demokraták képviselőinek az volt a javaslata, hogy még áprilisban üljön össze az Országgyűlés, indokolatlan, hogy májusig elhúzódjon az Országgyűlés összehívása. Akkor is az volt a válasz, hogy kár aggodalmaskodni, összeül május 2-án az Országgyűlés, pillanatokon belül lesz kormány. A Szabad Demokraták Szövetsége a szakértői tárgyalásokon is elmondta, hogy fontos, hogy már az alakuló ülésen megalakuljanak a parlamenti bizottságok, hogy ezek meghallgathassák a minisztereket, abban a hiszemben, hogy egy héten belül tényleg lesz feladatuk a bizottságoknak, és meghallgathatják a minisztereket. Azóta már a harmadik hetet kezdi meg az Országgyűlés a működése során, és a bizottságok még mindig hiába várják azt, hogy meghallgathassák a minisztereket. Így tulajdonképpen indokolatlan az az észrevétel, vagy az az előterjesztésben megbújó vád, hogy a parlament nem dolgozik elég gyorsan, és ezért nem alakulhat kormány - a parlament a lehető leggyorsabban döntéseket hoz, alig egy hete tárgyaltuk az alkotmány módosítását, és akkor azokat a ténylegesen meglévő akadályokat el is hárítottuk.
Ennek alapján nagy örömünkre szolgált az, hogy a javaslat előterjesztői az eredeti indítványukat, amit a bizottság pénteken tárgyalt meg, és ami egy átfogóbb, a mostani szövegnél átfogóbb törvénymódosítást irányzott elő, visszavonták a háromórás vita eredményeként, és csak egy átmeneti szabályozásról szóló törvényjavaslat került a tisztelt Ház elé.
Annak is örülünk, hogy ebben az átmeneti változtatásról szóló törvényjavaslatban benne vannak azok az indítványok, amiket a bizottsági üléseken előterjesztettünk, és így maga a javaslat érdemében már jobb, mint az eredeti előterjesztés volt. Mindazonáltal a Szabad Demokraták Szövetsége nevében azt kell mondanunk, hogy bármennyire is szeretnénk minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy a kormányozhatóság minél hamarabb megfeleljen az ország, de még is szeretném hangsúlyozni, hogy a kormányozhatóságot leginkább egy kormány tudja biztosítani. Ebben az összefüggésben a javaslat egészével kapcsolatban van módosító indítványunk, ennek a javaslatnak a szemléletmódjával nem értettünk egyet, ezt két részletes ponton látjuk keresztülvihetőnek a törvényjavaslaton. Az egyik pont, amire Balsai István is utalt az előterjesztésben, és ezért úgy látom, hogy nem a részletes vitához tartozik, hogy miért a miniszter tegyen előterjesztést a miniszterelnök útján a köztársasági elnöknek az államtitkár kinevezésére. Mi úgy ítéljük meg, hogy a múltheti alkotmánymódosítások valóban a miniszterelnöknek a felelősségét alapozták meg a kormány egészével szemben. Ez a felelősség azonban a jelenlegi alkotmányos szabályok értelmében nem terjed ki az egyes tárcák munkájára. A miniszterelnök a kormányáért felelős és ezért ő tesz előterjesztést a miniszterek kinevezésére, de magukért a tárcákért elsősorban a tárca vezetője, a miniszter lesz felelős. Ezért úgy tartjuk, hogy fontos lenne, hogy a miniszternek döntő szava legyen abban, hogy ki legyen a politikai államtitkár, illetőleg ki legyen a közigazgatási államtitkár. A kormányzati felelősség egészének a szempontját természetesen mi javaslatunk is szem előtt tartja azzal, hogy a javaslat a miniszterelnökön keresztül kerüljön a köztársasági elnök elé, így a miniszterelnök észrevételeit, aggályait kifejtheti. De a döntő súly a tárca vezetőjén, a miniszteren legyen. A másik javaslatunk ennél talán fontosabb, ez a meghallgatás kérdése. Emlékeznek rá a tisztelt képviselőtársaim, hogy múlt héten Vastagh Pál terjesztett elő egy alkotmánymódosító javaslatot, amely arra irányult, hogy az illetékes bizottságok a kinevezendő minisztereket hallgassák meg. Ekkor erről a javaslatról vita folyt az alkotmányügyi bizottságban, de vita folyt a plénumon is, pontosabban nem folyt vita, mert a vita csak arra vonatkozott, hogy az alkotmányba kell-e ezt a kérdést szabályozni, vagy sem. Mindenki egyetértett abban - legalább is az ellenkező felszólalás hiányában erre kell következtetnünk -, hogy meg kell hallgatni a minisztereket, hozzátéve azt, hogy nincsen döntési joga a bizottságnak, csak meghallgat, tájékozódik a bizottság és ezt úgy nyilvánosan teszi, hiszen a parlamenti demokráciáknak egy alapkövetelménye, hogy az ország lakossága is, és a parlament is képet kapjon arról, hogy a miniszterek milyen elképzelésekkel rendelkeznek a saját tárcájuk sorsát illetően. És milyen elképzeléseik vannak arra, hogy a saját területükön elkezdjék a munkát. Ugyanebből a logikából következik az is, hogy nemcsak a miniszterek meghallgatása indokolt, hanem a politikai államtitkárnak, de különösen a közigazgatási államtitkárnak, hiszen a közigazgatási államtitkár nemcsak egy kormány idejére látja el ezt a funkciót, hanem a tervezet szelleméből eredően a közigazgatási államtitkár lesz az a személy, aki a kormányzás stabilitását, a kontinuitást biztosítani hivatott, tehát ő majd a leendő, az új kormány mellett is el fogja látni ezt a feladatot. Így mindenképpen indokoltnak látszik, hogy a parlamenti bizottságok képet kapjanak ennek a személynek a kvalitásairól és elképzeléseiről. Mi ezt a meghallgatást ugyanabban a rendszerben képzeljük el, ahogy a minisztereken kívül a bizottságoknak meg kell hallgatniuk a Legfelső Bíróság elnökét, a legfőbb ügyészt, az Alkotmánybíróság tagjait, de meg kell hallgatni a nagyköveteket is, ahol a parlamentnek tulajdonképpen semmilyen érdemi döntéshozatali feladata nincsen. Mindezeket összefoglalva, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében tisztelettel arra kérem a jelenlévő képviselőket, hogy az általunk javasolt módosítással együtt fogadják el az előterjesztést. Hozzá kell tennem a vita előtt, hogy a szabad demokraták frakciója megtárgyalta ezt a kérdést és úgy ítéli meg, hogy ezek mind kardinális kérdések, és így a módosítás elvetése esetén nem tudjuk támogatni a javaslat egészét, mert nem látunk intézményes biztosítékot arra, hogy a parlament felügyeleti jogait gyakorolja ebben a kérdéskörben. (Taps.)
