POZSGAY IMRE (MSZP)
POZSGAY IMRE (MSZP)
POZSGAY IMRE (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! A pillanat – valóban ünnep. Ám ezen ünnepélyes pillanat tárgyszerűségre és tárgyilagosságra kötelez mindannyiunkat. Figyelemmel meghallgattuk a kijelölt miniszterelnök által előterjesztett programot, s e programban a legfőbb jószándékot felismerve azt tapasztaltuk: benne van egy alapvető nemzeti konszenzus, közmegegyezés lehetősége. Ez az, amit nagyra értékelünk, a Szocialista Párt nevében is támogatunk.
Hiszen az az értékválasztás, amely kifejeződött e program alapgondolataiban, azt hiszem, nem idegen itt egyetlen képviselőtől sem. Akarjuk, valamennyien azért küzdöttünk, hogy egy szabad parlament olyan kormányt válasszon, amely a szabadság kormánya, bízzon meg hatalommal olyan pártokat, amelyek a nép kormányát hozzák létre, s e megbízatás jegyében előkészítik a gazdasági fordulatot, s a méltó belépést Európába. Ezek vállalhatók – mondhatnám azt is –, hogy valóban közmegegyezést szorgalmazó, buzdító, és kormányzati alapvetést teremtő, értékes gondolatok.
Ugyanakkor, s mindehhez kapcsolódva még vállalhatók azok a további értékek is, amelyek ebből a kiindulópontból, ezekből az alapokból kerültek itt felmutatásra, miközben előre is sejtettük, sejthette itt mindenki, hogy a parlamenti munka működésének, a kormány megalakulásának első szakaszában éppen hogy nem a program lesz az a tárgy, amely körül az ellentétek kiéleződnek, amely körül identitását minden párt elnyerheti, de különösképpen a koalíció és az ellenzék a maga szerepét kialakíthatja.
Fatális hasonlóság van mindannyiunk gondolatában, gondolkodásmódjában, és ez nem lehet véletlen. Az ország ugyanazon gondjaira, ugyanazon nyomorúságára keressük a választ, a megoldási lehetőségeket, s ezért ez a közelség, nem pedig identitási zavarok miatt!
Ezt tartoztam elmondani azért is, mert magatartásunk, az ellenzéki szerepről elhangzott gondolatok mindenképpen kihívják ezt a fajta megítélést is.
Ami a program jövendőre vonatkozó elgondolásait s ígéreteit illeti: ezzel kapcsolatban két megjegyzést szeretnék a szocialista képviselőcsoport és a magam nevében is tenni. Az egyik: a bizalom annak a politikai szándéknak, közmegegyezési törekvésnek szól, amelyet Antall József fogalmazott meg előadói beszédében. A fenntartás a program illuzórikus aspektusainak, itt-ott a realitásoktól elrugaszkodó törekvéseinek, annak a szándéknak szól, amely már a kormányzás eme pillanatában úgy hiszi, úgy véli, hogy a társadalom számára, annak minden csoportja számára kivezető utat kell itt és most azonnal mutatni, miközben erre nincs meg a megfelelő adottságunk, s nincsenek meg hozzá lehetőségeink.
Ezért én magam jobb szerettem volna, ha a bizalomnak egy viszonosan közlekedő pályáját is megrajzolják ebben a programban, azt a feltételezést belekalkulálva éppen a közmegegyezéses alapgondolatokhoz kapcsolódva, hogy tudniillik ebben a Házban valóban kormánypárti oldalon és az ellenzék oldalán egyaránt olyan képviselők ülnek, akik a rendszerváltozás előmozdításában részt vettek, érdekeltek abban, s érdekeltek megszabadulni attól az oly gyakran, néha propagandisztikusan hivatkozott múlttól, amely kolonc volt még az elmúlt napokban is a lábunkon. Vagyis a viszonos közlekedés a bizalomban azt jelenti: tudjuk, a most következő felelős kormánynak nincs lehetősége a közeli napokban, hetekben, még hónapokban sem mindenkit kielégítő, sőt kedvező és kedvet csináló döntéseket hoznia, mert ismerjük közösen, valamennyien az ország állapotát. Feltételezniök tehát azt kell a kormánypárt oldalán ülőknek, hogy ennek a belátásával is megvan a felelős közmegegyezés lehetősége.
Mindezt előre bocsátva, s ezekre utalva mondom, hogy akik ebben egyetértésre tudnak jutni, és a kormány is buzgólkodik azon, hogy ez a kétoldalú közlekedés meglegyen, azok – úgy hiszem – valóban törvényes jogot nyertek választóiktól arra is, hogy majd amikor a kormány tervekké formálja és konkrét programokká a most bemutatott programját, nagyon is kritikusan – ahol kell, elutasító módon – viselkedjünk az ilyen tervekkel szemben, mert ez legalább annyira értéke ennek a csarnoknak és a demokráciának, mint az, hogy most alkalmat adtak nekünk arra, hogy némely dologban az egyetértésünket is kifejezzük.
Én úgy hiszen, ez az a gondolkodásmód, amely parlamentet csinálhat abból a Házból, amely valóban hosszú időn át méltatlanul viselte a Parlament nevet. Ha ezt ily módon valóban közös megegyezéssé tudjuk változtatni, akkor akár most elkezdhetnénk, és gondolom képviselőtársaim a szocialisták soraiból majd folytatják is azokat a kritikai észrevételeket, amelyek közvetlenül a már ma előterjesztett programhoz kapcsolódnak. De e tekintetben én előbb bizonyos programon kívüli ügyekre, dolgokra szeretnék utalni.
Nem véletlen, hogy némely kormányzástechnikainak tűnő, ámde vaskos politikai tárgyú kérdésben nagyon is összecsengtek Tölgyessy Péter és Kónya Imre szavai. Az ő dolguk. (Szórványos taps a baloldalon.) Természetes, a paktum dolgából ez közvetlenül is következik. De én gyanítom, hogy a kormányra vállalkozó és annak megalakítását többségi arányuk miatt joggal aspiráló pártok vagy éppen a legnagyobb párt talán a kényelmesebb parlamentáris – nem tagadom, hogy ez is parlamentáris út – utat választotta egy közjogi ellentmondás feloldásához, s ezzel – ahelyett, hogy egynémely közjogi probléma közös tárgyalásos megoldásával átsegítettük volna magunkat azokon az akadályokon, amelyek a kormányalakítás előtt a jövendő kormányzás előtt állnak – akaratlanul is egy nagy ellenzéki pártot olyan helyzetbe hoztak, hogy könnyedén résztvevője a döntéseknek és a döntési hatalomnak anélkül, hogy a kormányzatért való felelősséget viselné. Ez pedig nem biztos, hogy megfelelő hozadékkal jár majd a kormánypártok számára – erre szeretném felhívni a figyelmet.
E nélkül a gondolkodásmód nélkül, az így megtakarított erőfeszítések nélkül persze még lehet parlamentáris a mi házunk, lehetnek parlamentárisak a kapcsolataink és tiszta, kétségbevonhatatlan a kormányzati szerep éppúgy, mint az ellenzéki szerep, de nem biztos, hogy hosszabb távra ehhez a nagyigényű programhoz erre lett volna szükség. De majd működés közben meglátjuk ennek az előnyeit és hátrányait is egyaránt.
Végül, éppen megelőlegezve további felszólalásainkban kollegáim, képviselőtársaim, szocialista képviselőtársaim szavait, gondolatait, az előbbi tanulság alapján szeretném mégegyszer hangoztatni és hangsúlyozni, hogy bizalmunk a leendő kormánynak szól, fenntartásaink az előbb említett, belsőleg is ellentmondásos programnak. Ennek megfelelően alakítjuk majd a vita során a programhoz való viszonyunkat, magatartásunkat. Támogatni pedig következetesen, egymást segítve egy olyan Ház, olyan törvényhozás létrehozásán működünk majd együtt – azt remélem, konstruktív ellenzékként –, amelyik a demokráciát, itt embercentrikus politikáról volt szó, az állampolgárra tekintő, emberközpontú, demokráciát a lehetséges határig elviszi, a demokráciának csak egyetlen egy lehetőségével nem él, ami benne van a demokratikus intézményekben – és ez legfőbb gyengeségük –, hogy eljusson odáig, hogy a demokráciát is le lehessen váltani. Ha ebben együttműködünk, akkor azt hiszem, hogy jó parlament és eredményes kormányzás lesz Magyarországon. Köszönöm szépem a figyelmet. (Általános taps.)
