SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt jelenlévő és jelen nem lévő képviselő úr! A gyámügyi igazgatással és az árvaszékek létrehozásával kapcsolatos kérdésre a következő tájékoztatást adom.
Az önkormányzati törvény megjelenése előtt már elkezdődött a szóban forgó, árvaszékre vonatkozó törvény előkészítése, amely dekoncentrált szerv létrehozását tervezte. 1990 szeptemberében kész jogszabállyal rendelkeztünk, amelyet az előkészítés során rendszeresen egyeztettünk a társtárcákkal.
A Kormány november végén tárgyalta az árvaszék felállítására vonatkozó elképzeléseket, együtt az önkormányzatok feladat- és hatáskörével kapcsolatos törvénytervezettel. A beterjesztés előtt a tervezetet egyeztettük néhány parlamenti képviselettel rendelkező párttal, valamennyi minisztériummal és az önkormányzatok érdekképviseleti szerveivel. Az érdekképviseletek tárgyalták a legélesebben azt az elképzelést, hogy a jövőben a gyámügyi hatásköröket és hatósági jogköröket ne az egyes önkormányzatok, hanem egy azoktól független, centrálisan irányított szervezet gyakorolja. Érveik szerint itt a központi befolyás növelését semmi sem indokolja, hiszen a településeken legitim, újonnan választott önkormányzatok jelenítik meg és képviselik a lakosság – és így a gyermekek – érdekeit.
Az árvaszékek hatáskörében gyakorolni tervezett ügyek, a helyi önkormányzatokról szóló törvény értelmében, nem feltétlenül helyi közügyek, amelyek csak kivételesen lennének más szervek hatáskörébe adhatók. A Kormány úgy döntött, hogy – figyelembe véve az önkormányzatok kritikáját, és figyelembe véve a rendelkezésre álló központi igazgatási költségek szűkösségét is – nem terjeszti együtt a többi dekoncentrált szervvel az árvaszékekre vonatkozó törvényt a tisztelt Ház elé.
Ugyanazon az ülésen az építésügyi hivatalokról szóló javaslatot is ez a döntés érte. Azóta a gyámügy területén dolgozók több csatornán keresztül – így jelen kérdés fomájában is – kifejezték aggodalmukat, hogy ez a döntés valóban helyes volt-e vagy sem. Természetesen nem kizárt a tévedés lehetősége. Csökkenti mindenesetre a tévedés veszélyét az, hogy a települési önkormányzatok jegyzője jogvégzett ember kell legyen, és végsősoron az, hogy – miután az államigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadása általánossá válhat – a gyámügyi igazgatás kérdéseiben hozott határozatok ellen bírósághoz lehet fordulni. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem ideális megoldás. Nem akarom elismételni a ma már többször hallott fordulatot – vagyis, hogy örülök annak, hogy ez a témakör előkerült –, de azt szeretném bejelenteni, hogy a kérdés újra meg újra való megvizsgálása a Népjóléti Minisztériumban is szerepel. A következőben látunk kiutat.
A gyermek- és ifjúságvédelem területi szakembereinek érdekképviseleti szervei ismételten nálunk is kifejezték, hogy a gyámügyi igazgatás működőképessége a gyermekek, a gondnokság alatt állók jogi és érdekvédelme kizárólag az árvaszékek létrehozásával oldható meg. A jelenlegi megoldást nem tartják szakmailag megnyugtatónak – ezért a következő kezdeményezést teszem:
Egyeztető tárgyalásokat szeretnénk indítani, részint a szakmai érdekképviseleti szervek, részint az önkormányzati érdekképviseleti szervek, valamint a témában illetékes kormányzati – tehát belügyminisztériumi és népjóléti minisztériumi – képviselők között. Ezen egyeztető tárgyalások során derülhet ki, hogy van-e mód a kész törvénytervezet benyújtására. Örömmel vennénk, ha a képviselő úr az egyeztető tárgyalásokon maga is személyesen részt venne. Ennek előrebocsátásával még egyetlen megjegyzést hadd mondjak. A dekoncentrált szervek elleni hangulatot keltettünk magunkban, mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselők. Nem biztos, hogy jól húztuk meg a határt, hogy hol kell és hol nem kell dekoncentrált szerveket létrehozni. A jövő fogja eldönteni, hogy ezeknek a szerveknek a száma növekedni vagy csökkenni fog.
Köszönöm a kérdést és köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
