GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ügy, amire nagyon rövid időre szót kértem, ha úgy tekintjük, rendkívüli, ha úgy tekintjük, nem rendkívüli. Arról van ugyanis szó, hogy a magyar államiság és a magyar demokráciának egy jelentős évfordulójára szeretnék emlékeztetni, nevezetesen arra, hogy 1946. január 31-én, 45 esztendővel ezelőtt hirdették ki az 1946. évi I. törvénycikket, amely megteremtette a második Magyar Köztársaságot. Úgy hiszem, hogy ez az esemény önmagában szót érdemel, hogy ne menjünk el megemlékezés nélkül ez évforduló mellett. Ennek az eseménynek azonban úgy gondolom, hogy nem pusztán történelmi értéke van. Ha egy pillantást vetünk azokra a körülményekre és azokra a gondolatiságokra, amelyek közepette ez a törvény megszületett, akkor nagyon sok hasonlóságot találunk napjainkban. A politika vezérszavai azonosak voltak: nemzeti függetlenség, demokratikus megújulás, újjáépítés, gazdasági felemelkedés. Mindezeket a feladatokat – akárcsak manapság – egy válság és politikai instabilitás közepette kellett, illetőleg kell megvalósítani. Ugyanakkor világos volt, hogy a király nélküli királysággal s annak konzervatív, majd később a nyilas uralomba torkolló változatával éppen a nemzeti és a társadalmi célok egybeesése érdekében szakítani kellett. Ezért volt a Szociáldemokrata Párt az elsők között, és szorgalmazta a köztársaság megteremtését. Végső soron ezért sorakozott fel e gondolat mögé minden jelentős politikai erő.
Ha ezeknek a céloknak a megvalósítási eszközeit nézzük, akkor is rendkívül sok hasonlóságot találunk: Európához való felzárkózást, a modernizációnak egy demokratikus módon való megvalósítását és a politikai rendszer gyökeres átalakítását. Pontosan ezek miatt maradhatott jelentősebb társadalmi visszhang nélkül azoknak a konzervatív elemeknek a hangja, amelyek megpróbálták megállítani a történelem kerekét, és pontosan ez magyarázza azt, hogy olyan jelentős politikusok, akiknek az érzelmei más államformához kötődnek, mint például Varga Béla, letették szavukat a köztársaság megteremtése mellett.
Ezek azok a gondolatiságok, amelyek azt is lehetővé tették, hogy az 1946. évi I. törvénycikk első alkalommal a magyar törvényhozás történetében az emberi jogokat is kodifikálta.
Tisztelt Országgyűlés! Manapság sokan és sokfelé keresik azokat a történelmi fogódzókat, azokat a kiindulási pontokat, amelyekről elrugaszkodva, a politikai célokat megvalósítani vélik. Úgy gondolom, hogy 1946. elején és az 1946. évi I. törvénycikk gondolatiságánál továbbmenni a történelemben talán nem lenne szükséges. Úgy hiszem, hogy azok a politikai törekvések és az az eszmeiség, amely ezt a törvényt létrehozta, jó fogódzó lehet a mai politika számára is. Köszönöm türelmüket. (Taps.)
