SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Köszönöm. Köszönöm, elnök úr. Tehát rendkívül kényelmetlen, hogyha az embernek – mondjuk – lakásvásárlási ügye van, akkor néha szatyorban kénytelen vinni kétmillió forintot. Hát akinek többre telik, az többet, most ezt ne részletezzük.
Na most ez, tehát az állam nagybanktulajdonosi szerepe a Szabad Demokraták számára elfogadhatatlan. Le szeretném szögezni: elfogadhatatlan. A 25%-nál nagyobb állami tulajdonosi részesedést két év alatt fokozatosan, éppen az itt ecsetelt pánikszerű privatizáció kényszerűségének elkerülése érdekében fokozatosan, két év alatt fel kell számolni.
És még egy dolgot szeretnék tisztelettel javasolni. Az állam addig se éljen a szavazati jogának a 25% fölötti részével. Ne élhessen. Ilyen konstrukció létezik a világon, kérem. Jó, hogyha vissza akar élni a Kormány a banktulajdonosi jogaival, akkor értem, hogy miért kívánja használni, ha nem, akkor nem tudom.
Most, ugyancsak a verseny védelme érdekében több más dolgot is nyomatékosan javaslunk. Figyelemre méltó például, hogy ez a törvény, amely igen nagy részben az európai, és az úgynevezett baseli bankügyi szabályozási ajánlások magyar nyelvű fordítása, némely pontokon elszakad a mintáktól. Például a pénzintézetben való befolyásoló részesedés meghatározása elhagy olyan megfogalmazásokat, amelyek a kérdéses európai ajánlásban nyilván nem véletlenül benne vannak. Ezzel az összefonódások felderítését lehetetlenné teszi, holott ez alapvető jelentőségű a versenyviszonyok megteremtése, a verseny ösztönzése, a monopóliumok elleni harc szempontja.
Ugyanebből a szempontból szükséges a bankvezetőkre vonatkozó szigorú, a társasági törvényben szereplőnél szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok kimondása. Ne lehessenek tagjai más vállalatok igazgatótanácsainak. A verseny ösztönzéséről az állami ellenőrzésre áttérve:
Elvben szükségesnek látszik országgyűlési bankügyfélvédelmi biztos kinevezése, aki a bonyolult ügyekben járatlan nagyközönség jogos érdekeit védené a bankok esetleges tisztességtelen eljárásaival szemben. Egyébként ez a bankok tisztességét is védené, szóval ez nyilván nem egy egyoldalú elképzelés. És ez tényleg nagyon fontos lenne. Itt és most mégsem javasoljuk, egyszerűen azért, mert furcsa dolog lenne, ha e védelmi biztosi, magyarul ombudsman-i intézmény kiépítését éppen itt, a bankügyek területén kezdené el az Országgyűlés. Tudjuk, hogy kell ilyen biztos az állampolgári jogok, a nemzetiségi jogok stb. biztosításához, és talán inkább azokon a területeken kellene kezdeni. Ha majd eljutunk e sajátos intézményrendszer kiépítéséhez, reméljük, mihamarabb ezeken az utóbbi területeken, akkor a bankügyfélvédelemről sem feledkezhetünk meg.
Az állami ellenőrzés témakörében ugyancsak fontos a bankcsőd speciális szabályainak a törvénybe való beépítése. Nagy felfedezésekre itt sincs szükség. Elegendő lenne a már említett, nemzetközileg elfogadott szabályok magyar fordítása.
Igen súlyos probléma a bankbetétek garanciái. És nem értettem Szarvas Bélát, amikor a bizottság – a költségvetési bizottság – előadójaként azt mondta, hogy egyesek nem értik meg, hogy állami garancia kell a bankbetétekre. Én ott voltam a bizottság ülésén, sőt, minthogy elnököltem, kénytelen voltam végig figyelni, és nem hallottam ilyen véleményt.
Tulajdonképpen az ügyről – azt hiszem - a képviselők közül csak én beszéltem, s én most is azt fogom kb. elmondani, amit ott elmondtam.
A garancia tekintetében a törvényjavaslat szerint hatályban marad az a korábbi szabályozás, amely szerint a magánszemélyek bankbetéteinek visszafizetéséért az állam összeghatár nélkül szavatosságot vállal. S ez nem szerencsés. Egyrészt azért, mert ebben a tekintetben teljesen indokolt lenne egy értékhatár. Ez az Amerikai Egyesült Államokban egy személy egy bankbeli betéténél százezer dollár – ezt valószínűleg most csökkenteni fogják –, ez nálunk több mint hétmillió forintnak felel meg, s ezt nálunk nyilván csökkenteni fogják, és ennél jóval alacsonyabb határ, legfeljebb egymillió forint képzelhető el. Ez lenne indokolt.
Amellett az államnak kifejezetten csak végső szavatolónak kellene lennie, de annak lennie kellene, végső soron az államnak szavatolni kell. Ez nemzetközileg és gyakorlatilag így van, még akkor is, ha törvény ezt így nem mondja ki. Végső fokon az állam szavatol, de első fokon hangsúlyosabb szerepet kellene adni a bankok kötelező és közös betétbiztosítási alapjának. Természetesen nagy a vonzereje annak a Kormány által javasolt megoldásnak, amely nagyon nagy mértékben az állam bácsitól várja a segítséget, ha baj van. De azt ne feledjük, amit itt a költségvetés kiad, azt valahol be is kell szednie, itt tehát – mint minden költségvetési kiadásnál – egyúttal adóról is szó van. A téma persze kényes, hiszen a betéteseket nem szabad garanciacsökkentéssel riogatni.
Az viszont megfontolandó, hogy a törvény hatályba lépése utáni új betétekre már ne legyen értékhatártól mentes a garancia. Ha emiatt valamivel kevesebb betétet helyeznek el azok, akik nagyon sokat akarnának elhelyezni, az végül is normális jelenség. Akinek nagyon sok pénze van, azt ne féltsük, a világon az egyik legtermészetesebb dolog, a kockázatvállalás kényszerűségétől, és ne csodálkozzunk, ha a kockázathozam számításai alapján pénze egy részét nem bankbetétekbe, hanem más eszközökbe helyezi. Az már más jogszabályok és az általános gazdasági légkör kérdése, hogy ez a más eszközökbe helyezés ne aranyba, ingatlanba menekülés, hanem egyre inkább gazdasági vállalkozás legyen.
Végül – mint arra fent már utaltam – az egyébként nagyon szükséges állami ellenőrzés egyik nagy veszélye az, hogy az állam, a Kormány olyan hatalomhoz juthat, amelyhez nem kellene jutni. Sajnos, a banktitoknak a bankfelügyelet általi kezelésére vonatkozó szabályok ebben a törvényjavaslatban felidézik ezt a veszélyt. A banktitok szigorú védelme nagyon fontos. Azt általában csak a bíróságnak, a bűnügyekben nyomozó védelmező stb. szerveknek szabad kiszolgáltatni, és nagyon határozottan meg kell akadályozni, hogy a Kormány az állampolgárok bankszámláiba betekintést nyerhessen.
Az elmondottakat tükröző és más kisebb jelentőségű módosító indítványainkat az általános vitában be fogjuk nyújtani, és az SZDSZ képviselői a részletes vita folyamán is hozzá fognak szólni. Hozzászólásom befejezéseként meg szeretném ismételni, fontos, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitája ma megkezdődött. Azonban a törvényjavaslat említett súlyos fogyatékosságai arra mutatnak, hogy a Kormány nem teszi könnyűvé az Országgyűlés előtt álló amúgy is bonyolut törvényalkotási folyamatok megvalósítását. Most megint megismételném, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló véleményünk pozitívabb, tehát nem kötekedünk.
A Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy a meghozandó pénzintézeti törvény végül valóban európai színvonalú legyen, megfelelően szabályozza gazdasági életünknek ezt a nagyon fontos területét. (Taps a bal oldalon.)
