VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tervezet bizottsági tárgyalásakor azt mondtuk, elsősorban tartjuk szem előtt, hogy szabályozva legyen végre ez a terület, szülessen meg a törvény. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy e cél érdekében kritika nélkül elfogadásra javasolnánk a beterjesztést.
Véleményünk szerint általános értékelésként elmondható, hogy az általunk javasolt módosító javaslatokkal a törvényjavaslat megfelelő keretszabályozást nyújthat először is a biztonságos és a betéti társaságok érdekeit szem előtt tartó banki üzletmenet megteremtéséhez, másodszor a bankrendszerben komoly feszültségeket okozó örökségek, például a kétes kintlévőségek vagy a szerkezetátalakulást gátló tulajdonosi struktúra felszámolásához, harmadszor bankrendszeren belüli szabályozott verseny erősítéséhez, és negyedszer az európai tőkepiacokhoz való csatlakozást biztosító standardeknek való megfeleléshez.
A törvényjavaslat általános vitájában – tekintettel a módosító indítványainkra – a törvényjavaslat döntő kérdéseivel kívánunk foglalkozni.
Elsőként a bankrendszer kívánatos fejlődési irányával. Egyetértünk a javaslat azon alapszellemével, amely a bankrendszer fejlődési irányát a világban egyébként is tapasztalható tendenciáknak megfelelően az univerzális banktípusban határozza meg. Éppen ezért erősen vitatható a törvényjavaslat számos olyan pontja, amely az indoklásban több helyen is deklarált univerzális banktípus kialakulását akadályozza. Ilyen ütközési pontok a törvényjavaslatban az értékpapír-kereskedelemre és a befektetési alapok kezelésére vonatkozó korlátozások. Álláspontunk szerint a módosítást nemcsak a mai világpiacon kialakult követelményekhez való alkalmazkodás kívánja, hanem a hazai tőkepiacon kialakult sajátos kényszerek is. Ez pedig a piaci szereplők, s egyben a piac tőkehiányos állapota miatt megmutatkozó kényszer. A nagykereskedelmi bankok a piac azon kevés szereplői közé tartoznak, akik tőkeerejüknél fogva az értékpiac szükséges likviditását biztosítani tudnák.
Második kérdéscsoport a tevékenységi körök és a versenykorlátozás problémája. A törvényjavaslatban kimutatható második feszültségpont az egyes pénzintézeti típusokhoz kapcsolt tevékenységi kör követelmények versenykorlátozó meghatározásában rejlik. Mindenképpen szükségesnek látjuk az egyes típusokat megkülönböztető minimum tevékenységi kör követelmények meghatározását, azonban elutasítjuk az olyan megfogalmazásokat, amelyek mind az engedélyezési eljárás, mind a konkrét banki üzletmenet során bizonytalanságot visznek a rendszerbe, például a 33. §. Többek között ezért is tartanánk szükségesnek egy kétlépcsős engedélyezési eljárás kialakítását, mert ezzel kiiktathatók az elvi engedély és a működési engedély összemosásával keletkező anomáliák.
A másik probléma, hogy a törvényjavaslat nem határozza meg egyértelműen azokat a normatív követelményeket, amelyek mellett a bankfelügyelet a nem pénzintézeti jogi személyek piacra lépését lehetővé teszi. Éppen ezért a törvényjavaslatban – egyébként helyesen – minimumtőke-követelmények megfogalmazása mellett, esetleg a törvényjavaslat mellékletében rögzíteni kell azokat a további feltételeket – ilyenek például a faktorin tevékenységek, a törvényben megfogalmazottnál magasabb tőkekövetelmények –, amelyek mellett a bankfelügyelet köteles az engedélykérelmet teljesíteni. Emellett teljesen indokolatlannak tartjuk a törvényjavaslat azon kitételét, amely hibás módon privilegizálja a bankügynöki tevékenységet, amennyiben bank ügynöke csak bank lehet. Ez a kitétel nemcsak verseny-, de vállalkozásellenes is.
A piaci verseny és a megtakarítások mobilizálása szempontjából nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy minél több piaci szereplő legyen, még annak árán is, hogy ezáltal a piacon vadhajtások keletkezhetnek.
Harmadik kérdéskör a tulajdonosi szabályozás, külföldi részvétel a bankszektorban. A tulajdonosi szabályozásra vonatkozó szakaszok a törvényjavaslat legfontosabb elemei közé tartoznak. Éppen ezért indokoltnak tartjuk, hogy a szabályozás véglegesítése során a magyar bankrendszerben kialakult tulajdonosi struktúrát és a hazai megtakarítási viszonyokat figyelembe vevő és azt kezelni képes megoldás alakuljon ki. Álláspontunk szerint a tulajdonosi szabályozást úgy kell kialakítani, hogy azzal meg lehessen akadályozni a kezelhetetlen monopolhelyzetek létrejöttét, de a nagykereskedelmi bankok mára már halaszthatatlanná vált szerkezet-átalakítását – akár külföldi befektetők többségi részesedésével is – meg lehessen oldani. Ennek érdekében szükségesnek látjuk a törvényjavaslat olyan irányú módosítását, amely a tulajdoni hányad megszerzésében egy bizonyos szintig – ez lehet 25% vagy 10% is – a tulajdonos típusától függetlenül automatizmust biztosít, az ezt meghaladó tulajdonosi hányad megszerzéséhez minden esetben a bankrendszer versenyfelügyeletét ellátó intézmény hozzájárulása szükséges.
Emellett azonban – tekintettel az állam tulajdonosi szerepvállalásában mutatkozó súlyos anomáliákra – feltétlenül szükségesnek tartjuk az állami tulajdon dominanciájának egy alaposan előkészített, valódi privatizációval egybekötött leépítését. Ebben a törvényben kellene rögzíteni, hogy a nagykereskedelmi bankok privatizációját a Kormány záros határidőn belül bonyolítsa le, és a lezajlott privatizációs ügyletekről szóló beszámolót tájékoztatás céljából – ezt alá kívánom húzni – terjessze a Parlament elé. Ez nem példa nélküli a banki szféra privatizációjában, Franciaországban ugyanilyen módon történt.
Úgy gondoljuk, hogy ennek az igénynek a törvényjavaslat erre vonatkozó szakaszának olyan megfogalmazása sem tud megfelelni, amely a tulajdoni hányad korlátozását valamennyi tulajdonos számára 25%-ban határozza meg. E korlátozás általánossá tétele nem feltétlenül eredményezné az állami tulajdon leépítését, de ugyanakkor egy arra alkalmas szakmai befektetés számára sem biztosítana megfelelő tulajdonosi konstellációt.
S végül a negyedik kérdéskör, a biztonságos banki működés feltételrendszerének a megteremtése. A biztonságos banki működés követelményeinek érvényesítésével – mint a bankrendszer működésének és működtetésének egyik alapértékével – feltétlenül egyetértünk. Azonban a törvényjavaslatnak azok a szakaszai, amelyek részben a magyar állapotoktól eltekintve konkrétan meghatározzák ennek az alapértéknek a teljesülését biztosító szempontokat és mutatókat, vitathatóak. Egyrészt túl magasnak tartjuk az univerzális felhatalmazással bíró kereskedelmi bankkal szemben felállított 2 milliárd forintos alaptőke-követelményt. Nemcsak azért, mert ez jóval meghaladja a hasonló felhatalmazású bank esetében 5 millió ECU-ben rögzített európai standardet, hanem azért is, mert a biztonságos banki működést nem az alaptőke abszolút nagyságával, hanem a tőkemegfelelés relatív mutatói segítségével lehet biztosítani.
Másrészt törvényben tartom azt szükségesnek rögzíteni, azoknak a minősítési követelményeknek a meghatározását, amelyek alkalmasak a banki portfoliók tényleges állapotának a megítélésére, és egyben konformak a nyugati tőkepiacon alkalmazott minősítési követelményekkel. Erre nagy valószínűséggel már a közeljövőben is szükség lesz, hiszen a Kormány által a nyár elején beterjesztett és végül elfogadott portfolio-rendezési javaslat csak látszatmegoldást hozott. Ennek részben az volt az oka, hogy az alkalmazott minősítési szempontok alapján a nagykereskedelmi bankok portfoliójának megítélése nem volt lehetséges.
Az eddigiek során természetesen a törvényjavaslatnak csak azokat a gondjait érintettem, amelyeket jelentőségüknél fogva már az általános vitában ki kellett emelni. A törvényjavaslattal kapcsolatos további észrevételeinket a részletes vitában kívánjuk megtenni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
