GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem mondanám, hogy túlságosan örülök, de nagyon őszintének érzem Pintér képviselő úr második interpellációját. Azért is örülök különösen, mert most ezt kapásból kell megválaszolnom, hiszen a képviselő úr eredetileg egy másik interpellációt adott be. (Derültség.) Megpróbálok a képviselő úr kérdésére röviden válaszolni, és inkább tényszerű adatokra hivatkozni. A szőlő- és bortermelés problémáinak rendezésére tett kormányzati intézkedések, erőfeszítések zöme valószínűleg ismert a képviselő urak előtt.
Most a kérdéseknek egy része, és a komolyabbik része viszont meglévő és tényleg nagyon komoly feszültségekre utal, s mind rövid távú, mind hosszú távú megoldásokat követel, hiszen emberi sorsok bizonytalanságára mutat rá, családok megélhetési feltételeit tudjuk közös akarattal e problémák rendezésével megoldani.
A képviselő urak tájékoztatására elmondok néhány konkrét adatot.
138 ezer hektár szőlőültetvényünk van, ebből körülbelül 80% egyéni érdekeltségű kezelésben. Ezek 435 település határában helyezkednek el, tehát valóban nagyon sok család, nagy területek megélhetési gondjait érinti e kérdésnek a rendezése. Évente körülbelül 700-850 ezer tonna szőlőtermést szoktunk szüretelni, az időjárástól függően, az utóbbi években.
A termés 90%-át bornak dolgozták fel általában, 8-9%-a gyümölcsként került értékesítésre, és 1-2% volt eddig, amely üdítőitalként került értékesítésre. És mindez azt jelenti, hogy átlagosan 4,5-4,7 millió hektoliter bor termett meg az országban, s ennek körülbelül 60%-a jelentkezett áruként a felvásárlási piacon, plusz 20% áruként közvetlenül az üzemekből került értékesítésre, a többi ugye, saját fogyasztásra ment el.
Nagyon komoly gond az, hogy a szőlőtermelők többsége értékesítési kényszerben van, hiszen az egyéni termelők a borkészítő kapacitásnak csupán 20%-ával rendelkeznek, és egyéni palackozás meg még Magyarországon alig van. A szőlő felvásárlásával 7 pincegazdaság, 15 állami gazdaság és mintegy 10 szövetkezeti gazdaság foglalkozik.
A korrektség érdekében, azon túlmenően, hogy lényegében véve a termelőkkel érzek legtöbbször együtt, és azok törekvéseit próbáljuk kielégíteni, azt azonban tájékoztatásul el kell mondanom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a borászatok zömét az eladósodottság, likviditási gondok jellemzik, és ezeknek elsődleges oka a piacvesztés.
Ebben az évben az előjelzések szerint 830 ezer tonna szőlőtermés és ebből mintegy 4,8 millió hektolitert meghaladó bortermés várható. Jelenleg 3 millió hektoliter bor van készleten, mely a szüret végére olyan 2,2-2,3 millió hektoliterre csökken le, ha az eddigi értékesítési szint marad.
A bel- és külkereskedelmi forgalom, enyhén szólva, lanyha, csak a szabadpiaci közvetlen termelői értékesítés élénk. A belső fogyasztás ugyan nőtt, 1990-ben 2,6 millió hektoliter volt, de ebben az évben az export drasztikusan csökkent.
Nos, a kormányzat előtt is ismertek ezek a problémák, ezért az FM, a PM, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, az érdekképviseleti szervek részvételével hónapok óta folyamatban van az alapos helyzetfeltárásra alapozott javaslatok kidolgozása, a feszültségek enyhítése céljából.
A témakörben készített kormányelőterjesztés tervezetét a gazdasági kabinet most pénteken másodszor tárgyalja, s előreláthatóan a jövő héten kerül döntésre a Kormány elé az előterjesztés. Le kell szögeznem egy-két dolgot, anélkül hogy elébe mennék a döntésnek.
A relatív túltermelés levezetése mindenképpen költségvetési plusz támogatást igényel, de a megoldás a szőlő- és bortermelés minden részvevőjétől áldozatot követel. Világosan kell látni, hogy középtávon bortermésünket mérsékelni kell. Ebben első helyen a szőlő- és bortermés más irányú hasznosítását és a hozamszintek mérséklését, ezzel a bortermés minőségi összetételének javítását említem, utolsó helyen pedig a gazdaságtalan termelés fokozatos területcsökkentését kell említenem.
Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági kabinet állásfoglalása, a Kormány döntése előtt felelőtlenség lenne tőlem, ha a termelők iránt érzett együttérzésem alapján illúziókat emlegetnék. Javaslatunk reális, bízom a kabinet segítőkészségében és a Kormány felelős döntésében. A döntés után részletes tájékoztatást adunk nyilvánosan a sajtóban is, és hadd említsem meg, hogy az FM kapuja a parlamenti pártok valamennyi képviselője előtt nyitva van, és nagyon szívesen, egy ilyen interpellációs válasznál sokkal nagyobb informatív erővel is segíteni szeretnénk a képviselő urak tájékoztatását illetően.
Kérem Pintér István képviselő urat és az Országgyűlést, válaszomat szíveskedjenek elfogadni. Köszönöm figyelmüket. (Gyér taps.)
