MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Nem akarom megismételni az előttem szólókat az ügy sürgősségére és fontosságára vonatkozó megjegyzéseikkel, amelyeket osztok.
Annyit szeretnék megjegyezni, hogy ez a törvényjavaslat javulást jelent a korábbihoz képest, de meg kell mondanom, hogy az én számomra nem megnyugtató. Nem megnyugtató, mert bármelyik, a magyar történelem folyamán alapított érdemrendhez nyúlunk vissza, valami tapad hozzá, valami miatt nem elfogadható teljes mértékig, valami miatt rossz szájíze van az embernek.
Kétségtelen, hogy a Magyar Köztársasági Érdemrend egy sajátos hagyományőrzést testesít meg. Ezt az 1946-ban alapított kitüntetést ugyanis a 22-23-ban létrehozott, részint a Szent István Rend, részint a 48-49-es szabadságharc Katonai Érdemrendjének jelkép- és formakincsének felhasználásával tervezett 1935-ös Magyar Érdemrend vagy Érdemkereszt verőköveivel verték – amint szakértőnk ezt leírja. Az egyes fokozatok keresztjeinek, csillagainak formái tehát azzal megegyeztek, a középpajzs, a zománc, a feliratok eltérése s nem utolsósorban az alapszabályban lefektetett célkitűzések mássága teljesen eltérő arculatot biztosított az új érdemrendnek.
Ellenérzést vált viszont ki az, hogy akik egykor megkapták ezt a rövid életű rendjelet, kompromittálhatják a majdani kitüntetetteket is. Mert bár 49 után betiltották, példányait bezúzták, de addig is Rákosi és elvbarátainak széles köre, szovjet tábornokok, tisztek sora kapta meg a reprezentatív kitüntetést. Ez a közlönyökből egyértelműen dokumentálható. Ha ez érv volt a Szent István Rend ellen, mármint az, hogy Haynau tábornok és egy csomó aulista pecsovics megkapta, akkor ennek is rendkívül súlyosan latba kell esnie.
És, megmondom őszintén, hogy személy szerint roppant fájlalom, hogy a magyar Kormány nem nyújtott be 1956-ra visszanyúló, 1956 szellemiségén alapuló, az akkori nemzeti egységen alapuló – példátlan nemzeti egységen, amilyen soha nem volt a magyar történelemben –, ezen az egységen alapuló érdemrendet, és ennek a szellemiségében egy vadonatúj érdemrendet. Mert amit most kezdeményeztünk és csinálunk 1989. október 23-a, a forradalom megindulásának évfordulója óta, a Harmadik Köztársaság, az lényegesen más, mint a korábbiak voltak.
Ilyen az a kísérlet is, amely 1945 és 1947 között működött, de sajnos nem tudott lábra kapni. Ehhez képest 1956 az a cezúra, amelyhez nekünk vissza kell nyúlnunk. 1956 értékadó hagyomány kell, hogy legyen történelmünkben, és ezt demonstrálnunk kell külsőségeinkben. Az egyik ilyen fontos külsőség a rendjeleknek a rendje is.
Éppen ezért én a magam részéről nem tudom támogatni a most beterjesztett törvényjavaslatot. Tisztelettel javaslom a magyar Kormánynak, hogy terjesszen be 1956 szellemiségén alapuló, a harmadik köztársaságot jellemző új rendjeltörvényt. Köszönöm türelmüket. (Gyér taps.)
