DÉNES JÁNOS (független):
DÉNES JÁNOS (független):
DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Állampolgárként is abban a reményben voltam, hogy az Alkotmánybíróság erkölcsi-szellemi tekintélyét nem tékozolja el a napi politika egy tál lencséjéért. (Mozgás.) Elvártam volna az Alkotmánybíróságtól azt a bölcsességet, hogy megfelelő módon levelezik a köztársasági elnökkel, de nem fordul szembe egy egész nemzet, egy egész társadalom akaratával, és nem fordul szembe a Magyar Parlamenttel, amely többségi döntést hozott. Én ugyan a mondanivalómat laikusként mondom, végül sajnálom, hogy nincs itt az igazságügy-miniszter úr, aki egy hasábot szánt az egyik napilapban annak, hogy a folyamatos alkotmánysértés állapotában vagyunk.
Kérem, minket azért küldtek ide, hogy a bolsevik alkotmányt lebontsuk, és kínlódjunk vele, amíg az új alkotmányt létre nem hozzuk. Erre elvi döntés tudtommal már született ebben a Házban szakemberek részéről.
Ennyit engedjenek meg elöljáróban. Ami pediglen a Kónya Imre frakcióvezető úr által beterjesztett, kellőképpen nem ismertetett és késve kézhez kapott javaslatot illeti, erre reagálva, egyetlen mondatát ragadom ki. Mégpedig azt mondja: a tulajdon helyett vételi esély. Kérem, rendkívül szemérmetlen ez az ajánlat. Rendkívül szemérmetlen.
Engedje meg a tisztelt Ház, hogy felhívjam a figyelmet a tisztelt Ház viselkedésére akkor, amikor mi módon minősítette az én javaslatomat, mégpedig, amikor megokoltam, hogy a kárpótlást és a tulajdont nem lehet együtt tárgyalni. A tisztelt Ház volt olyan opportunista, hogy nem igent mondott, nem nemet mondott – tessék a jegyzőkönyvet kikeresni –: 150-valahányan tartózkodtak.
És itt a tisztelt Parlament és mindnyájunk felelősségénél tartunk, még akkor is, ha Pető Iván úr a túlsó oldalt ugyebár obstrukcióval vádolta, de ez valami genetikai ártalom nála, nyilván a génjeivel hozta. (Derültség.) Azt az örökölt, dialektikus…
