HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke:
HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke:
HAGELMAYER ISTVÁN, DR. az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Högyeim és Uraim! Megtisztelő és fontos feladat, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrzési és elemzési tapasztalataival hozzájárulhat e képviselők felelősségteljes és rendkívül bonyolult feladatához, a jövő évi költségvetési törvényjavaslat vitájához.
Az Állami Számvevőszék célja jelentésével a rá vonatkozó törvényi szabályozásnak megfelelően az, hogy a költségvetés megalapozottságának belső feszültségeire, kisebb-nagyobb gondjaira felhívja a figyelmet. Támaszkodtunk konkrét ellenőrzési tapasztalatainkra, és elemzéseket, számításokat is végeztünk. Az Állami Számvevőszék munkatársai mindent megtettek annak érdekében, hogy az alkotmányban és az ÁSZ-ról szóló hatályos törvényben rögzített ellenőrzési kötelezettségüknek eleget tegyenek.
Tekintve, hogy a Kormány költségvetési törvényjavaslatának végleges változatát november 29-én kaptuk meg, és december 6-án reggelre jelentésünket át kellett adni az Országgyűlésnek, remélem, megértik, hogy időnk kevés volt a finomabb, részletezettebb megfogalmazásokra.
Az ÁSZ jelentése tudatosan tartózkodik a gazdaságpolitikai jellegű véleményformálástól, törvényi feladatunknak megfelelően tényszerű észrevételeket tettünk. Jelentésünk felépítése a jobb hasznosíthatóság érdekében következetesen a költségvetési törvényjavaslat paragrafusait követi. Ennélfogva szükségképpen eltérő súlyúak és jelentőségűek egyes megállpításaink, hiszen azok az egyes törvényhelyeken szereplő, különböző nagyságrendű pénzvonzatú tételekhez kapcsolódnak.
A pénzügyminiszter úr 1990 decemberében ígéretet tett arra, hogy az 1992. évi költségvetés már új alapokra épül. Mi abban bíztunk, hogy a kiadások területén, ezen belül is a költségvetési szervek kiadásainál alulról építkező, kontrollált költségvetési tervezés indul. Biztató volt számunkra az is, hogy az államháztartási törvényjavaslatot minden közismert és általunk is kifogásolt hiányossága ellenére ez év nyarán benyújtották, sőt a törvényjavaslat a bizottsági vitákon előnyére formálódott, bár elfogadásra még nem került.
A most benyújtott 1992. évi költségvetés és törvényjavaslat számos ponton csalódást okozott számunkra, amelyről önöket is tájékoztatni szeretném.
Helyszíni ellenőrzésünk megállapította, hogy a pénzügyminiszter még kellő időben, ez év áprilisában a Kormány elé terjesztette a központi költségvetési szervek 1992. évi tervezőmunkájának elindításáról szóló programot. Azt tervezték, hogy teljeskörűen és részletesen felülvizsgálják az intézményrendszert, ennek keretében a központi költségvetési szervek feladatkörét, működési formájukat, támogatási szintjüket, ráfordításaik indokoltságát. E program még egy alulról építkező költségvetési tervezés igényével indult, az intézményektől megkért széles körű információhalmazzal. Ellenőrzésünk megállapította, hogy a tervezéshez megkért rengeteg információ, amely a költségvetési szervek gazdasági apparátusait is próbára tette, érdemben nem hasznosult. Továbbra is bázisszemlélettel kialakított előirányzatok kerültek a Parlament elé jóváhagyásra azzal, hogy az előirányzatok alapjául szolgáló bázis következetes felülvizsgálata sem történt meg. Egyes fejezeteken belül voltak ugyan részleges intézkedések, amelyek eredményét nem vitatjuk, de ezek egy új kiadási struktúra kialakításához kevésnek bizonyulnak.
Az elhúzódó döntések miatt a költségvetési irányelvek összeállítására és parlamenti jóváhagyásra csak késedelemmel került sor. Ennek következtében a költségvetési javaslat nem a törvény által előírt határidőre, november 15-ére, hanem csak november 29-én került benyújtásra. Így a parlamenti vita szűk határidők közé kényszerül. Ez azért is problémát jelent, mert a feladatok állami szintű felülvizsgálata, a prioritást élvező területek kijelölése helyett a költségvetés teljes kiadási oldalán ismét csak a hiány egyenletes terítése maradt az eszköz arra, hogy a hiány mértékét elviselhető határokon belül tartsák. Meg kell jegyeznem, hogy az Állami Számvevőszék ez évben is több vizsgálatot végzett a költségvetési szervek körében, s ennek során számos megállapítást tett az intézményrendszer korszerűsítésével, a költségvetési gazdálkodás ésszerűsítésével összefüggésben.
Elismerve azt, hogy a közszolgáltatásokra szűkösek a pénzforrások, úgy véljük, hogy a feladatok több helyen átfedik egymást, s a fejezetek között, de még a fejezeteken belül sem mindig a legcélszerűbb a támogatások elosztása.
Az előterjesztés terjedelme ellenére az előirányzatok többségénél hiányzik az 1992. évre javasolt összeg számszaki levezetése, amely nehézzé, esetenként lehetetlenné teszi a kiadások indokoltságának megítélését.
A tervezett előirányzatok megalapozatlanságát még néhány kiemelt bevételi és kiadási cím esetében is megállapítottuk. Például az 1992. évi privatizációs bevételekből költségvetésbe bevont 20 milliárd forint teljesíthetősége – figyelemmel a Vagyonügynökség 1992. évi terveire – rendkívül kétséges. Az adó- és adó jellegű bevételeknél a pótkezelés újszerű szabályozása szintén akár 20–30 milliárd forinttal is módosíthatja az 1992. évi bevételek teljesítését, amelyre azonban számításokat a költségvetés nem tartalmaz.
A kiadási oldalon túlzottnak minősíthető a táppénzrendszer módosítása miatt a költségvetési szervekre tartalékolt 8 milliárd forint. Itt jegyzem meg zárójelben, hogy jelentésünk 5. oldalán nagy sietségben tévedésből még mi is három nullával megtoldottuk a Kormány által tervezett összeget, ezért elnézést kérünk.
A Társadalombiztosítási Alap 1991. évi várhatóan közel 20 milliárd forintos hiányának rendezésével, megoldás keresésével a költségvetés nem foglalkozik.
Felhívom a figyelmet arra is, hogy a foglalkoztatáspolitikában a munkanélküliség kezelésében jelentős szerepet játszó foglalkoztatási, illetve szolidaritási alap 1992. évi előirányzata sem bevételi, sem kiadási oldalról nem tekinthető megalapozottnak.
A törvénytervezet megfogalmazása jó néhány paragrafusában pontatlan, félreérthető. Emiatt egy-egy paragrafus többféleképpen értelmezhető. Ez bizonytalanságot okoz a költségvetés végrehajtásában, de ellenőrzésünkhöz sem biztosít kellő alapot. A pontatlan megfogalmazásokból származó problémákat, valamint a javasolt megfogalmazásokat néhány napon belül háttérinformációként az illetékes bizottsághoz eljuttatjuk, amellyel segíteni kívánjuk a képviselők munkáját.
Sajátos problémánk is van. Milyen legyen a törvényjavaslat viszonya a még parlamenti vita alatt lévő államháztartási törvényjavaslathoz? A Kormány még ez év júniusában benyújtotta az államháztartási törvényjavaslatot, amely néhány módosító indítvánnyal gazdagítva, de alapjaiban a szakmailag illetékes bizottság támogatásával várja a plenáris ülés jóváhagyását. Az 1992. évi költségvetési törvénytervezet néhány ponton már alkalmazza azokat a fogalmakat, amelyeket az államháztartási törvény definiál. Azt kell mondanom, hogy ennek ellenére a benyújtott törvényjavaslat az államháztartási törvénynek inkább csak formai, mint tartalmi jegyeit viseli magán; pedig hangsúlyozom, a benyújtott törvényjavaslat – tudniillik az államháztartási törvényjavaslat – a Kormány álláspontját is tükrözi.
Az államháztartás vitelére, a költségvetés gazdálkodásrendjére mégis az 1991. évi szabályokat kívánják átemelni. Ezek a szabályok – ellentétben az államháztartási törvényjavaslatban foglaltakkal – különösebb parlamenti procedúra nélkül lehetőséget teremtenek a fejezeteken belüli és a fejezetek közötti átcsoportosításokra. Felhívom a figyelmet arra is, hogy az évközi, nyilván szükséges átcsoportosítások a Kormány és a fejezetek engedélyezésével tovább éltetik a laza tervezési gyakorlatot, és nem lesz kényszerítő erő arra, hogy legalább az 1993. évi tervezés alulról építkező és megalapozottabb legyen.
A választást, az önök döntését szeretnénk megkönnyíteni azzal, hogy a szakmailag illetékes bizottságoknak háttérinformációként rendelkezésére bocsátjuk azokat a szövegjavaslatokat, amelyek az államháztartási és a költségvetési törvényjavaslatok összhangját megteremtik.
Összességében: a döntések megfogalmazása és végrehajtása között még mindig szakadék tátong. Nagy az elszántság a célok megfogalmazásában, de fáradtság jelei mutatkoznak a megvalósítás során. Módosító indítványok benyújtására az Állami Számvevőszéknek nincs jogosítványa. De ha háttérinformációink közül valamelyiket úgy ítélik meg, hogy annak felhasználásával a törvény javítható, akkor ne habozzanak, éljenek a képviselőket megillető jogokkal! Lehet ebből jobb és szigorúbb gazdálkodást kikényszerítő törvényt alkotni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
