BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter:
BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter:
BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sem az idő, sem az alkalom nem teszi lehetővé számomra, hogy e nem keresett, de az ügy rendkívüli fontosságára tekintettel nagy alázattal elvállalt tisztemmel kapcsolatos hitvallásomat kifejtsem.
Mindössze annyit mondanék, hogy számomra egy dolog a fontos: valóban a magyar jövőt jelentő ifjúság szolgálata, és ennek érdekében a Kormány részéről minden, a Kormányra tartozó ügyben a maximális konszenzus megteremtésére fogok a magam részéről törekedni.
A képviselő úr kérdése azonban két önálló, jogi személyiséggel rendelkező alapítvány közötti vita tárgyát feszegeti. A jogállamiság keretei között két önálló szervezet között kétségkívül lehetnek viták. Az érintettek a vitatott kérdésekben független bírósághoz fordulhatnak. Ilyenkor az összes körülményekre tekintettel a kérdésről a bíróság dönt. Azt hiszem, a Parlamentnek nem feladata az egyedi jogviták eldöntése, így én nem vindikálom magamnak azt a jogot, és gondolom, hogy képviselőtársam is megfontolja, hogy a tények bíróságilag megvizsgált, részletes elemzése nélkül véleményt nyilvánítsunk arról, ami a bíróság dolga, tehát hogy jogszerű volt-e a szerzés, vagy sem. Azt hiszem, nem szabad összetévesztenünk a különböző hatalmi ágakat.
Az eddigi, elöljáróban elmondott pár mondaton túl nem kívánok mást, mint képviselő úr négy kérdését megkísérelni nagyon röviden megválaszolni.
Először is azt szeretném elmondani, hogy az élet sokszor megelőzte a szabályozást, és ez az eset áll fenn ezzel a hányatott sorsú alapítvánnyal is. Ugyanis hiányzik a magyar jogrendből a közjogi alapítvány jogilag definiált intézménye, amelyet – mint tudják, talán ismerik a Kormány erre vonatkozó szándékait – a jövő évben kíván a Parlament elé hozni, és ezzel kapcsolatban több kérdést elrendezni, amely remélem, és reményeim szerint a Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány körüli viták egy jelentős részét is, például ilyen jelzőket, hogy államosítás, mire van jogosítványa az alapítónak, mibe van beleszólási joga, el fog oszlatni.
Hangsúlyozom azonban, hogy a képviselő úr kérdésében foglalt minősítés, miszerint az alapítványokkal való jó viszony, illetve hát együttműködés megvan-e, erre irányuló szándéka információim szerint az alapítványnak maximális minden olyan esetben, amely esetben a jogi kapcsolatok rendezettek. Ezt azonban tisztázni kell, erre kerül most sor.
Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat mind a kormánypárti, mind az ellenzéki padsorokban, hogy méltányolják a kurátor szónak azt a jelentését, ami szerint értékőr, és valóban az a feladata, hogy a rábízott vagyonnal jól sáfárkodjék, és amennyiben véleménye szerint jogszerűtlen cselekvés történt, akkor intézkedjék. Amennyiben a bíróság másképp dönt, természetszerűleg két jogi személy egyike, felperes ezt akceptálni fogja.
Ebben az értelemben képviselőtársam második kérdésére azt a választ adhatom, hogy nem lehet szó próbaperről, mert amennyire az én – jogilag nem vagyok kellően képzet, de amennyire az én – ismereteim ezt tudni engedik, a magyar jogrend nem a precedensen alapul, tehát minden egyes esetben, amenynyiben hasonló gyanú vagy félelem a felperes részéről fennforog, újra a bíróság fog mérlegelni, és mindig az eseti, konkrét körülmények értelmében fog dönteni.
Nincsenek hamis, sanda szándékai ebben az értelemben a központi, tehát a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványnak, és azt hiszem, hogy azt alá kellene húznunk azonban, hogy vannak olyan szándékai, amelyek teljes mértékben megfelelnek alapító okiratának. S ez pedig a vagyon gyarapítása, arra a célra, amely célt az alapító okirat tartalmaz. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy ezt röviden idézzem.
Az alapítvány célja tehát, többek között a Magyar Köztársaságban élő, önálló jövedelemmel nem rendelkező fiatalok egyéni és közösségi aktivitásának támogatása, az érdekükben és értük cselekvők együttműködésének szolgálata, a cselekvési lehetőségek feltételeinek megteremtése. (Zaj.) Azért húztam alá, pontosabban azért nyomatékosítottam (zaj – Az elnök csenget. Dr. Pap János: Mikulás jött, vagy az Elnök Úr csengetett?) hogy tisztázott legyen, hogy ez is az alapítvány feladata.
Folytatom az idézetet: Az alapítvány közreműködik a fiatal korosztályok szabadidő eltöltéséhez jobb feltételek megteremtésében, ösztönzi a kedvezményes ifjúsági turizmust, a nemzetközi szakmai és jószolgálati cserekapcsolatokat, előmozdítja a népek egymáshoz közeledését. Az alapítvány hozzájárul a gyermekek és ifjúság ismereteinek, az ifjúság önismeretének a fejlődéséhez.
Én azt hiszem, hogy mindenki számára világos, hogy e feladatok betöltéséhez pénz, és nem is kevés pénz szükséges. Ismételten hangsúlyozom, hogy az alapítvány céljai között e feltételek megteremtése is szerepelt, és szándékai szerint, amennyire én megismerhettem ezalatt a közelmúlt, elmúlt idő alatt, ami alatt ezt a megtisztelő feladatot megkaptam, az alapítvány szándékait, azt látom belőle, hogy jövedelem generálása, teremtése a célja, kimondottan, és csakis, és kizárólag az ifjúság javára fordítás szándékával.
Hogy ennek a konkrét formája vajon egy szállodai hasznosítás lenne-e, ezt bízzuk az egyébként független alapítvány döntésére, amely – még mellékesen megjegyezném – mindenképpen tartalmaz egy arra vonatkozó utalást, hogy amennyiben – mármint hogy a szállodai hasznosítás esetében amennyiben –ilyesmiről lenne szó, akkor is biztosítana kedvezményes lehetőséget kimondottan az ifjúsági turizmus céljára.
Képviselő úr negyedik kérdésével kapcsolatban felhívom a figyelmet arra, hogy Sopron megyei jogú város önkormányzata természetesen a perbeli beavatkozás eszközeivel élve – így okosítottak ki a jogászok, hogy ez a pontos kifejezés – támogathatja azt, akinek a pernyeréséhez érdeke fűződik. Az ifjúság véleménynyilvánításának is természetesen minden demokratikus lehetősége adott. De én azt hiszem, szilárd meggyőződésem, hogy amennyiben mind az országos, mind a helyi ifjúsági szervezetek és képviselők látni fogják a tiszta és rendezett jogi helyzetet, és az egyenes és az ő érdekeiket szolgáló szándékokat, akkor megegyezésre tudnak jutni a tekintetben, hogy mi az a megoldás, amely a legjobban szolgálhatja mind a helyi, mind általában véve a magyar ifjúság érdekeit.
Köszönöm a figyelmüket, és kérem válaszom elfogadást. (Szórványos taps.)
