FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter:
FÜR LAJOS, DR. honvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Nyilvánvaló, hogy egy vadásztársaság támogatása a jól működő demokráciában sem a Honvédelmi Minisztériumnak, sem a honvédségnek nem feladata. Ám erre a rendszerváltozás előtti kérdéses időszakban miniszteri jogkörben legális lehetőség volt.
A süttői Zalka Máté vadásztársaság részére 1990. január 18-án az akkori honvédelmi miniszter tudtával egymillió forint került átutalásra a vezérkar anyagtervezési és közgazdasági csoportfőnökség letéti számlájáról előleg címén. Az előleg célja, jellege magából az átutalási megbízásból nem deríthető ki.
A vizsgálat annyit tudott megállapítani, hogy ezt az egymillió forintot nem egy nagyobb kölcsön részeként, hanem a vadásztársaság átmeneti pénzügyi gondjainak áthidalására gazdálkodási előlegként utalták át. Az "előleg" – idézőjelbe teszem – átutalásával gyakorlatilag kamatmentes hitelnyújtás történt, ami a költségvetés rovására 200 ezer forint bevételkieséssel járt.
Az egymillió forintot a vadásztársaság 8 hónappal később, 1990. szeptember 18-án, a védelemgazdasági főosztályvezető intézkedésére visszautalta a Magyar Honvédség költségvetési számlájára.
Erről a minisztérium új vezetése bejelentés alapján szerzett tudomást, ezt követően pénzügyi ellenőrzést rendeltünk el. A vizsgálatot dr. Földes Ferenc ezredes, a Magyar Honvédség közgazdasági és pénzügyi főnökének helyettese végezte. A vizsgálat 1991. január 31-én lezárult. A vizsgálatról készült jelentést a minisztérium kabinetje 1991. február 27-i ülésén megtárgyalta. Döntött arról, hogy felül kell vizsgálni a Magyar Honvédség egyes szervei és a vadásztársaság közötti kapcsolatot. Döntött arról, hogy a jövőben csak a Magyar Honvédség számára is előnnyel járó megállapodások tarthatók fenn, a gazdaságosság követelményeinek szigorúan érvényesülniök kell.
Az intézkedések eredményeként a vadásztársaságtól mindennemű támogatást megvontunk. Az Állami Számvevőszék vizsgálata arra a letéti számlára is kiterjedt, amelyre az interpellációban jelzett egymillió forint kiutalása történt. Megfelel a valóságnak, hogy dr. Janza Károly vezérőrnagy, védelemgazdasági főosztályvezető a kérdéses időszakban a Zalka Máté Vadásztársaság egyik vezetőségi tagja volt. E tisztségéről 1990. augusztus 1-én lemondott. Szolgálati beosztását tekintve 1989. december 31-ig az anyagtervezési és közgazdasági csoportfőnök helyettese, 1990. január 1-től pedig a Honvédelmi Minisztérium közgazdasági, majd védelemgazdasági főosztályának vezetője.
Hangsúlyozni kívánom, hogy a választásokat követően hivatalba lépett minisztérium új vezetése haladéktalanul intézkedett a napvilágra került elvtelen összefonódások felszámolásáról, s az átutalt egymillió forintot visszavette.
Az ügy személyi konzekvenciáinak levonását illetően figyelembe vettük, hogy a Zalka Máté Vadásztársaság tagjai között magas rangú, volt honvédelmi katonai vezetők is találhatók. Nyilvánvalóvá vált a vizsgálat során, hogy a minisztériumnak az ügyben eljárt tisztségviselője nem saját kezdeményezésére, hanem akkori elöljárói utasítására cselekedett. Ezek az elöljárók az ügylet felfedése idején már kívül voltak a felelősségre vonhatóság körén. Úgy gondoltuk, helyettük – elsősorban morális megfontolásokból – nem lehet az alacsonyabb rangú beosztottakon példát statuálni. Ezért az ügyben érintett tisztségviselőnek határozott figyelmeztetés és feddés mellett lehetőséget adtunk arra, hogy munkáját a megváltozott jogállami feltételek között folytathassa.
Végül hangsúlyozni szeretném – tisztelt Ház –, hogy politikai felelősségünkből fakadóan és a törvényes eszközökkel élve meg fogunk akadályozni minden olyan törvénysértő vagy etikátlan eljárást, amely tudomásunkra jut, amelyet az ellenőrzés felfedhet és bizonyítani tud.
Kérem a tisztelt Házat és Képviselőtársaimat, válaszomat szíveskedjék elfogadni. (Taps.)
