GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:

Full text search

GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A hatályos jogszabályok szerint a halászat irányítása, a halgazdálkodás a Földművelésügyi Minisztérium feladat- és hatáskörébe tartozik. Ezért engedjék meg, hogy Keresztes miniszter úr, illetve az államtitkár asszony helyett, velük egyeztetve képviselő úr interpellációs kérdéseire én válaszoljak. Köszönöm.
És köszönöm képviselő úrnak, hogy interpellációjával alkalmat adott néhány zavarossá tett kérdés tisztázására. Úgy látom, a kérdéscsoport első része csak hangulati aláfestésül szolgál arra, hogy a halászati jogra vonatkozó javaslatával az előkészítés alatt lévő halászati törvény alaptéziseit már ikrakorban rombolja, s a slusszpoénnak szánt befejező költői kérdést föltehesse.
Válaszomban tehát elsősorban a lényegi kérdésre koncentrálok, de kénytelen vagyok a bemelegítő kérdésekre is röviden válaszolni. Legelőször is szeretném kiemelni, hogy a szigetközi horgászok kitartó harcát az elektromos halfogás ellen nem tartom politikai izgatásnak. (Derültség.)
Szemlélet kérdése, s talán a túlvilági halak lennének igazán illetékesek a válaszadásra, hogy megfulladásuk előtt a szájukba, illetve nyelőcsövükbe akasztott horgászhorog tépése vagy a központi idegrendszeri irányítást felfüggesztő pillanatnyi elektromos sokk okozott-e számukra kisebb fájdalmat. (Derültség és taps a jobb oldalon.) Ennyit a kérdés konkrét érzelmi oldaláról.
A horgászember szempontjából az elektromos halfogás nem látszik sportos tevékenységnek – véleményem szerint se az –, de a hatályos halászati és természetvédelmi törvényekben külön az elektromos halfogókészülék használata nincs szabályozva. Az egész ország területén az ilyen eszközt engedélylyel használók köre igen szűk, valójában főleg halászati szövetkezetek és kutatóhelyek használják.
Azon megfigyelésük, hogy elektromos használat után az ívási idő leteltével még fél év múlva is érett ikrákat találtak a halakban, nagyon érdekes. Szeretném azonban felhívni az óvári ismerős horgászok figyelmét arra, hogy ilyen megfigyelésekre elektromos halászat nélkül is szert tehetnek, hiszen a petesejtek érésében kétségkívül van szezonalitás, de a populáción belül különböző okok miatt igen nagy a szóródás.
Az előbb említettem, jogi szabályozás hiánya miatt, ha azt alapító határozat vagy külön kezelési szabályzat nem tartalmazza, a halászat más módjaival, a horgászattal együtt az elektromos halfogó készülék is használható tájvédelmi körzet vizeiben is. Ezzel összefüggésben a képviselő úr által írt törvényadta jog nem létezik, így a tevékenységet nem lehet betiltani. Az e módszerrel kifogott hal mennyisége – országos összehasonlításban – igen csekély. Alkalmazásának területein, ha az alkalmazás szabályait betartják, elfogadhatónak tartjuk használatát. Ilyen területek a mintahalászat, a faunisztikai kutatások, nehezen halászható helyek, akadók, holtágak halászhelyei, halmentés. Tavaly például a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából végzett mintahalászat borzolta fel a kedélyeket, mivel azt az üzemtervtől eltérő időben, a horgászidényben alkalmazták a kutatók, tehát nem a szövetkezet emberei, a bős–nagymarosi akció hatásainak felmérése érdekében.
Képviselő Úr! A természetes vizek haltelepítési gyakorlatával kapcsolatos aggodalma már szakmai kérdés. Sajnos, a nemeshalak ívásának erdményessége nagyon alacsony. Ez alól szerencsére kissé kivétel pont az említett szigetközi terület. A márna, süllő, kecsege, csuka, harcsa itt ívott, a területet ezért közép-európai halbölcsőnek tekinthettük eddig. Szemben képviselő úr véleményével, éppen azért, hogy a nemeshalak aránya megfelelő legyen, a Győri Halászati Szövetkezet például kétnyaras, tehát ötven-hatvan dekás pontyokat helyezett eddig ki. Az ilyen fejlettségű nemeshalak nagyrésze már eljutott az ivarérettségig.
Szeretném megjegyezni, hogy az úgynevezett másodrendű halak telepítésének elmaradása nem olyan veszélyes, mint a képviselő úr interpellációjában vázolt kép. Ezek kifogott mennyisége sem olyan számottevő, mint a nemeshalaké, ugyanakkor a populációgenetikából jól ismert jelenség szerint a másodrendűek szaporodása sokkal gyorsabb, toleranciaspektrumuk is sok tekintetben szélesebb. Így a ma alkalmazott telepítési struktúra elvileg hathatna a fajok sokféleségének csökkentése irányába, de az előbb említett tények miatt ilyen megfigyelések nincsenek. Sokkal nagyobb veszély fenyegeti a sokféleséget más irányból.
Szakembereink véleménye szerint az igazi veszélyt az jelentené, ha a terület – tehát a holtágak, mellékágak – nem kapna elég vizet például a Duna elterelése miatt. A terület halbölcső szerepe valószínűleg ekkor megszűnik, s legfeljebb a dévérkeszeg, az ezüstkárász, a sügér eredményes ívásának feltételei maradnak meg a jelenleginél alacsonyabb szinten.
Képviselő Úr! Ezután nagyon röviden, de annál töményebben válaszolok utolsó mondataira. Szemléletkülönbség van köztünk a halászat, halgazdálkodás, vadászat, vadgazdálkodás, környezetvédelem kérdésében. Az ön szemléletében ezek a kérdések úgy oldhatók meg, ha a halászati, vadászati, talajvédelmi, erdővédelmi stb. jog elvonásra kerül a tulajdonostól, a gazdálkodótól. E javaslatnak egyszerűen nem értem a logikáját. Miért tételezik fel néhányan, hogy az igazi tulajdonos kevésbé vigyáz földjére, erdejére, halastavára stb., mint a bérmunkás az állami vagy az úgynevezett szövetkezeti vagyonra? Úgy hiszem, az igazi tulajdonosnak pont az az érdeke, hogy termőföldjéből, erdejéből stb. az unokája még jobban éljen, mint ő maga. Ez az aktív környezetvédelem, s ezt nem helyettesíti semmilyen büntetőrendszer, semmilyen külső dresszúra.
Mindezt felismerve, mi mindig jövőt építő gazdálkodásról beszélünk – vadgazdálkodásról, erdőgazdálkodásról, talajerő-gazdálkodásról stb. –, s a védelmet éppen az úgynevezett jóakaratú dilettánsok ellen kérjük. Ilyen meggondolásból remélem, hogy képviselő úr befejező kérdésére, s minden ehhez hasonló indíttatású véleményre felesleges válaszolnom.
Kérem az Országgyűlést, válaszomat elfogadni szíveskedjen. Köszönöm türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)

 

 

Noviny Arcanum
Noviny Arcanum

Zaujíma Vás, čo o tejto téme písali noviny za posledných 250 rokov?

Zobraziť

Arcanum logo

Arcanum Adatbázis Kiadó, popredný poskytovateľ obsahu v Maďarsku, začal svoju činnosť 1. januára 1989. Spoločnosť sa zaoberá hromadnou digitalizáciou kultúrneho obsahu, jeho triedením do databáz a publikovaním.

O nás Kontakt Tlačové správy

Languages







Noviny Arcanum

Noviny Arcanum
Zaujíma Vás, čo o tejto téme písali noviny za posledných 250 rokov?

Zobraziť