PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 3854-es számon futó módosító indítványunk mellett szeretnék érvelni, bár a bizottsági jelentések a kezünkben vannak, és abból képviselőtársaim láthatják, hogy minden bizottság meleg hangon nemet mondott a módosító indítványainkra, de mégis szeretném megpróbálni meggyőzni képviselőtársaimat, hogy javaslatunk racionális, és érdemes megfontolni támogatását.
Mielőtt azonban javaslatunk mellett érvelnék, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nem a legszerencsésebb időben kerül sor ennek a törvénymódosításnak a tárgyalására. Ezt már az általános vitában is elmondtam, de most kénytelen vagyok megismételni: a ma reggeli és a költségvetési vitában általában is érvényes időkorlátozási szándék kezdeményezéssel egy időben furcsa és nem szerencsés, hogy egy olyan törvénymódosítást tárgyalunk december közepén, amelyet tárgyalhattunk volna két hónappal ezelőtt is, és ha két hónap múlva tárgyalnánk, akkor sem történne semmi, senkit nem érne semmi hátrány. Sőt esetleg esély lenne arra, hogy azt a praktikus intézkedést, amit ez a törvénymódosítás céloz, szerencsésebben lehetne meghozni. Ehhez még hozzátenném, feltehetően nem egyedül állok azzal, hogy úgy látom, hogy nem a legszerencsésebb ez az időpont. A Kormány maga is, amikor összeállította az év végéig sürgősen megtárgyalandó ügyek listáját, azokat a törvénymódosítási, illetőleg törvényjavaslatokat, amelyeket az év végéig feltétlen meg kell tárgyalni, ezt a törvénymódosítást kihagyta a listából, és mint utóbb kitűnt, a Kormány számára nem alapvető fontosságú, hogy ez a döntés most december végéig megszülessék.
Ami már most a mi módosító indítványunkat illeti, két irányban fogalmaztunk meg a javaslatokat. Egyrészt a pontatlanságokat és – nem találok rá jobb szót – az ügyetlenségeket, amelyeket ez a meglehetősen felületesen összetákolt módosítási indítvány tartalmazott, szerettük volna szakszerűbbé tenni. Ebből a kulturális bizottság egy aprócska módosító indítványt csatlakozó módosító indítványként átvett, nem a legszerencsésebb formában, de a másik része a javaslatainknak pedig egyértelműen praktikus megközelítésből próbálta kezelni ezt a meglehetősen fontos ügyet. Talán nemcsak egy szakma számára fontos ügyet, hanem ahogy elnök úr is többször szokta használni a kifejezést, a nemzeti vagyon egy része szempontjából fontos ügyet.
Arról van szó, képviselőtársaim, hogy függetlenül attól, hogy kinek a tulajdonában van ez a bizonyos iratanyag, ami eddig párttulajdonként volt kezelve, a nemzet érdeke – hogy ilyen patetikus kifejezést használjak – azt kívánná, hogy ez az iratanyag minél sértetlenebb maradjon, minél inkább együtt maradjon. Ezt a dolgot háromféleképpen lehetne megoldani. Az egyik az eddigi megoldás, hogy kizárólag az MSZP rendelkezett efölött az iratanyag fölött. Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan, és ebben egyetértünk az előterjesztők szándékával, hogy elfogadhatatlan, hogy egyetlen párt rendelkezzék efölött az iratanyag fölött, mintha tulajdonában állna, hanem – ahogy a köznyelv használja – állampárti tevékenységet végző párt tevékenységét tükröző iratokról van szó. Ahogy mi a törvényjavaslat módosításánál megfogalmaztuk, közhatalmi feladatokat is ellátó párttevékenységet tükröző iratokról van szó. Tehát elfogadhatatlan lenne, ha maradna minden úgy, ahogy most van.
Egy másik lehetőség, hogy minden, a mostani Politikatörténeti Intézet kezelésében, tulajdonában vagy kvázi tulajdonában lévő iratanyagot államosítanánk, és akkor az állam rendelkezne egyöntetűen minden felett. Ez ellen is sok érv szól. Nem szeretném ezt részletesen kifejteni. A dolog lényege az, hogy nem minden a Politikatörténeti Intézet kezében lévő iratanyag állampárti tevékenység során keletkezett, hanem valamikor a koalíciós időkben azért mégsem volt teljes mértékben állampárt a Magyar Kommunista Párt. Az MDP és az MSZMP személyzeti és munkaügyi iratai pedig nem lennének szerencsések ha állami iratnak lennének minősítve, mert ezzel az állam az örökösévé minősítené magát az egykori úgynevezett állampártnak.
Van egy harmadik megoldási lehetőség, és mi ebből indultunk ki, hogy ez a legpraktikusabb. A tulajdon egy kérdés, kerüljön állami tulajdonba az, aminek állami tulajdonba kell kerülnie, maradjon párttulajdon az, aminek párttulajdonban kell maradnia, de szakmai szempontokat figyelembe véve a kezelése ezeknek az iratoknak együtt valósuljon meg, mert így nem bontjuk meg az eredetileg együtt keletkezett iratokat, nem kell darabonként esetleg, vagy nagyobb egységenként dönteni arról, hogy mi kerül egyik helyre, mi kerül a másik helyre. A módosító indítványunkban ennek a technikai megoldására tettünk javaslatot. Egy felügyelő bizottságot javaslunk, amiben az MSZP, mint az iratokat előállító szervezet részbeni utódja, illetve az állam van jelen, valamint a Tudományos Akadémia egy képviselője, aki felügyelhetné az iratanyagnál az állami szempontok érvényesítését. Mindent meg lehetne tenni, amire a magyar állampolgároknak szüksége van, amit az állami érdekek képviselete indokol. Ugyanúgy meg lehetne tenni, mintha valahova elszállítanák ezeket az iratokat.
Tehát mi olyan megoldást javaslunk, ami semmi problémát nem jelent az állam szempontjából, ugyanakkor még egyszer mondom: a szakmai szempontokat is figyelembe veszi. Ezért javaslom, hogy képviselőtársaim mielőtt döntenek, tanulmányozzák módosító indítványunkat, és ne a pillanatnyi politikai ítéletükből induljanak ki, hogy mit gondolnak az MSZP-ről, hanem abból induljanak ki, hogy az MSZP-ről alkotott politikai véleményüktől függetlenül is azzal a megoldással, amit mi javaslunk, lehet az állam érdekeit képviselni ebben az ügyben.
Még egy megjegyzést tennék. Mi csak a 2. és 3. §-hoz nyújtottunk be módosító indítványt. Az 1. §-hoz nem. De szeretném felhívni – képviselőtársaimhoz intézett szavaimat – az előterjesztők figyelmét arra, hogy az eredeti tervezet indoklása, amelyhez módosító indítványt nem lehet benyújtani, elképesztően sok pontatlanságot és felületességet tartalmaz, és hogyha ilyen indoklással kerülne kiadásra ez a törvényjavaslat, az nem válna az előterjesztők nagyobb dicsőségére.
Kérem tehát, vizsgálják felül az indoklást. Rossz dátumok, rossz hivatkozások, rossz törvényhelyek szerepelnek ebben az indoklásban. Függetlenül attól, hogy ehhez nem nyújtottunk be módosító indítványt, erre külön szeretném fölhívni a figyelmet. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
