RÓZSA EDIT (SZDSZ)
RÓZSA EDIT (SZDSZ)
RÓZSA EDIT (SZDSZ) Köszönöm szépen. Egy rövid hozzászólásra kértem most lehetőséget. A következő szavakat még a pártállam utolsó parlamentjének egyik jegyzőkönyvéből szeretném idézni. Köszönöm szépen. "Egy kétperces hozzászólásra kértem most lehetőséget.
Egy képviselőtársam gondolatához szeretnék kapcsolódni. Megvallom őszintén, nem eredeti ötlettel. A kérdést ő feltette a kormánybiztosnak, nevezetesen, hogy merne-e a teljes vagyonával felelősséget vállalni a világkiállítás sorsáért. Az ötlet nem eredeti, ez megjelent a Heti Világgazdaság 1989. november 11-ei számában.
Én nem azt kérdezem, hogy vállalná-e a felelősséget, most már a Parlamentnek abban kell felelősséget vállalnia, hogy második Bős-Nagymaros ne legyen.
Egyik képviselőtársam javasolta, hogy a világkiállítással kapcsolatban hozzon törvényt az Országgyűlés. Javaslom, hogy ez a törvény foglalja magába, hogy mindazok a kormányzati tisztviselők, bizottsági tagok, minisztériumi biztosok az előterjesztésért felelősséget vállalva ajánlják fel jelzálogként személyes vagyonukat, öröklakásukat, nyaralójukat, autójukat, műtárgyaikat. Az előterjesztés melléklete tartalmazza ezeknek az értékeknek a teljes leltárát, maguk döntsék el, hogy személyes tulajdonukból mit vonnak ki jelzálogként felajánlott vagyon alól, de legyen nyilvánvaló, hogy amit felajánlanak, az valóban sokat jelent számukra. De nem vagyok olyan szőrösszívű, ugyanis a világkiállításról szóló törvény helyezze előre kilátásba azok bőkezű megjutalmazását, akik a javaslatot készítették, feltéve, hogy a kiállítás az ígért eredménnyel jár.
Köszönöm kétperces figyelmüket."
Tisztelt Ház! Az idézett szöveget 1989. november 24-én mondtam el ugyanitt. Álláspontom, s az SZDSZ akkor Balla Éva és általam képviselt álláspontja azóta sem változott, hisz a világkiállítás megrendezésének esélyei egyre inkább csökkentek, a sikeres megrendezésre egyre kevesebb esély látszik.
Ebből a helyzetünkből adódóan, hogy tudniillik az akkori és a mostani vita résztvevője lehettem, összehasonlítva az akkori és a mostani vitát megemlítenék egy-két hasonlóságot, különbséget.
Azóta eltelt két év, és történt egy-két dolog. Például megszületett ugye Bécs elutasító döntése és Magyarország a legvidámabb barakkból a legvidámabb átalakulás országa lett.
Ennek ellenére – tisztelt képviselőtársaim – az akkori és a mostani Kormány érvelése kísértetiesen hasonlít egymásra. Akár hiszik, akár nem, a világkiállítás vállalkozásszerű megrendezése nem új gondolat, elhangzott ez már akkor az akkori kormánybiztos, Somogyi László szájából is.
Nagy a hasonlatosság abban is, hogy a személyi felelősségről, kockázatvállalásról szó sem esik, pedig nem vállalkozás a vállalkozás enélkül. S annak ellenére, hogy az ország gigantikus vállalkozásának, vezető vállalkozóinak mindezt jól kell tudniok, az előbb fölidézett gondolatok most sem kapnak helyeslő támogatást, kivéve a FIDESZ-t, jelesül Orbán Viktort, aki vezérszónoklatában ezt a javaslatot megerősítve újólag fölvetette. És úgy gondolom, mert fontos ez, hogy kisvállalkozó és nagyvállalkozó között nem az a különbség, hogy míg az egyik személyes vagyonát, a másik a költségvetést, a polgárok adóforintjait kockáztatja. Tudja ezt Palotás képviselő úr is, ugyan nem a világkiállítás kapcsán és éppen Csurka úrral vitatkozott, de megemlítette, hogy ugye a vállalkozók személyes vagyonukkal, abszolút egzisztenciájukkal, üdülőjükkel, ingatlan-vagyonukkal felelősek a vállalkozás sorsáért. Ez ebben a vitában eddig nem kapott szót.
Az 1989-es és a mostani vita között a legfőbb különbség az, hogy a világkiállítás megrendezéséről szóló törvényt ellenzőket akkor nem a hatalmi ambíciók miatt az ország tönkretételében érdekelt ellenzéki erőknek titulálták, mint most, amiben meggyőztek Vona Ferenc képviselőtársam érvei is. Most a törvényt elfogadhatatlannak tartott szakmai érveivel szemben nemcsak képviselők, miniszter is megengedheti magának, hogy valamiféle érdekcsoporttá szerveződést, összeesküvést vélelmezve fantomot kerget, ahelyett, hogy gazdaságilag alapozná meg saját álláspontját és a vitában ezek szerint, ezek alapján érvelne.
Lényeges különbség még az is, hogy 1989-ben az egész Kormány támogatta a világkiállítást, míg a mostani felelős Kormányból hát minden bizonnyal a költségvetést legjobban ismerő pénzügyminiszter, valamint a gazdasági kabinet másik meghatározó egyénisége megkérdőjelezi a világkiállítás megrendezhetőségét. Őket talán nem lehet olyan egyszerűen elintézni – kedves Vona képviselőtársam –, hogy ők az ellenzéki politikai erők kormánykoalícióba beépített ügynökei. Vagy talán a szünetben megismétlem, most éppen el van foglalva. (Derültség.)
Ha az SZDSZ–FIDESZ szakmai érvei eddig nem is kaptak elismerő figyelmet, én azt kérem, hogy az ellentétes képviselő miniszterek álláspontjának kifejtésére adjunk itt teret e Házban. Én azt hiszem, hogy mindannyiunk, de leginkább az adófizetők, a világkiállítást vélhetően megfinanszírozó adófizetők érdeke is ezt kívánja.
Tisztelt Ház! Bárcsak akarat kérdése lenne, hogy legyen Magyarországon világkiállítás. Mint ahogy bárcsak akarat kérdése lenne az is, hogy Magyarország gazdag, szabad, boldog ország legyen pillanatokon belül. Hát ki ne akarná ezt? Én azt hiszem, mindannyian akarjuk. De tudom, ez ünneprontás. De szabadjon újra tisztelt figyelmükbe ajánlanom az SZDSZ többször ismertetett, gazdasági érveléssel megalapozott, konzekvens véleményét. Vagy akár említést érdemelne a főváros expo ad hoc bizottságának jelentése, mert azt hiszem, nem lenne baj, hogyha egy illuzórikus világkiállítás helyett a költségvetésből erre szánt 30 milliárd forintot az infrastruktúra-építésre, vállalkozás-élénkítésre fordítanánk, amivel nemcsak a főváros, de a vidék is jobban járna, mint ahogy fogalmaz ez a jelentés is.
Nos, Vona képviselőtársam fölvetette és kereste az ellenzék motiváltságát mintegy azt mondva, hogy az ellenzék ugye azért nem támogatja a világkiállítás megrendezését, mert ez a Kormány diadalmenetét jelentené. Higgye el képviselő úr, ez butaság. Hát világkiállítás megrendezése leginkább kinek az érdekét szolgálná: a fővárosét, annak önkormányzatáét, netán főpolgármesteréét? Talán szabadjon ezt az álláspontot is a figyelmébe ajánlanom.
Ennek ellenére, tisztelt képviselőtársaim, a főváros a Kormány helyett megfontolt, higgadt bölcsességgel int figyelemre, elutasítva a világkiállításról szóló törvényjavaslatot. Mert higgyék el, butaság ennek az ellenkezőjét gondolni.
Tisztelt képviselőtársaim! Végül befejezve, mert már lassan azt sem tudom, hogy melyik vitában veszek részt, hadd hívjam föl a figyelmüket: ez a kérdés nem érzelmi mint ahogy ezt Vona képviselőtársam is mondta, legalább is én szerintem. Ez a kérdés komolyan a zsebünkre megy. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a bal oldalon és balközépen.)
