GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az általános vitában egyszer már fölszólaltam, akkor a szövetkezetekről szóló nagy törvényről beszéltem, most az átmeneti törvényről szeretnék néhány szót szólni, egész pontosan ennek a törvénynek néhány részletéhez szeretnék hozzászólni. Azért nem az egész törvénynek a koncepciójához, mert erről már sokan beszéltek nagyon szimpatikusan, mint például tegnap Rudics Róbert MDF-es képviselőtársam, akinek a beszédében elhangzott megállapítások jórészével én egyet is tudok érteni.
Két kérdésről szeretnék csupán beszélni. Az egyik az átmeneti törvényben leírt érdekegyeztető fórumnak az eszköze, illetve ennek a kritikáját szeretném elmondani, és arról szeretnék még beszélni, hogy a kárpótlási törvénnyel hogyan függ össze ez az átmeneti törvény, és milyen problémák merülhetnek föl.
Az érdekegyeztető fórum működéséről elsősorban szerintem azt kell elmondani, hogy a törvénynek ez a része meglehetősen kidolgozatlan technikailag. Ugye a törvény azt mondja, hogy az igénybejelentéseket követően, illetve mikor ezek megérkeznek a szövetkezethez, azt követően 15 napon belül ezt a fórumot meg lehet alakítani, és ennek a megalakítását kezdeményezheti a szövetkezet, illetve valamelyik kárpótlásra jogosult.
A törvény ezen a részén nem szól arról, amikor azt mondja, hogy a kárpótlásokra jogosultak közül az önkormányzat választja ki azokat az embereket, akik ebben a fórumban részt fognak venni, hogy az önkormányzat milyen elvek alapján köteles kiválogatni ezeket az illetőket, hiszen a kárpótlási törvény három fajta kárpótlásra jogosultat említ olyanként meg, mint akik jogosultak arra, hogy a kárpótlási jegyüket földre váltsák. Azokat, akik a szövetkezetnek a tagjai; akik abban a helységben laknak, ahol a szövetkezet működik; illetve azokat, akiknek az elvett földje annak a szövetkezetnek a tulajdonában van. Most például mi történik akkor, hogyha valaki vagy valakik elég nagy számban Budapesten laknak és itt Zala megyei szövetkezetről van szó. Akkor nyilvánvalóan a Zala megyei önkormányzat, amelyik meg fogja alapítani ezt a fórumot, az nem fogja tudni értesíteni ezeket az embereket, nem is fog tudni róluk tudomást szerezni.
Tehát ez egy olyan probléma, hogy azt el kell mondani, ha ez a törvényben így marad benne, akkor ez a fórum nem fogja tudni az összes kárpótoltnak az igényét képviselni. Egyébként azt pedig önmagában furcsának tartom, hogy egy, a kárpótlásra vonatkozó ilyen fontos rendelkezés az miért ebbe a törvénybe került bele, és miért nem a kárpótlási törvényben rendeztük ezt a kérdést. Példaként említem meg, hogy az 1947-es földrendezési törvény az is már a törvényen belül rendelkezett arról, hogy az akkor földosztásra jogosultak milyen bizottságokat hozhatnak létre, nem pedig egy másik törvénybe tették bele az ezzel kapcsolatos szabályokat.
Másrészt az elég érdekes szerintem, hogy ez a törvény az önkormányzatok számára egy kötelezettséget ír elő, mert azt mondja, hogy az önkormányzat köteles megalakítani ezt a bizottságot, amit én nagyon furcsának tartok.
Ugyanígy furcsának tartom azt is, hogy ez a törvény azt is előírja, hogy az önkormányzat köteles ennek a fórumnak a működési feltételeit biztosítani, igaz, hogy az állami költségvetés terhére, de hogy ezek az állami tehervállalások hogyan lesznek majd kiegyenlítve az önkormányzat felé, ezt nem mondja meg ez a törvény. Azt viszont lehet tudni, hogy ez mindenképpen hátrányosan fogja érinteni az önkormányzatokat, és szerintem a jogaikat is sérti, mert az önkormányzati törvény keretein kívül próbál számukra kötelezettségeket előírni.
És még egy probléma, hogy a szövetkezet megbízottja is részt vesz ebben a fórumban, viszont nem világos, hogy milyen joggal vesz részt. Van-e szavazati joga? Ha szavazati joga van, akkor ez egyben vétójogot is jelent, vagy pedig csupán egy szavazati joga van? Tehát szerintem hogyha ez a fórum megmarad ebben a törvényben, akkor mindenképpen ennek a fórumnak az ügyrendjét, illetve a fórum létrejöttének a körülményeit azt valamilyen módon tisztáznunk kell, még lehetőleg most az általános vitában, különben ez a fórum szerintem nem lesz igazából működőképes.
Azt gondolom, hogy a technikai hibákon kívül ez a javaslat elvileg sem tartható, méghozzá azért nem – mint már az előbb említettem egyrészt –, mert ez a fórum nem képviseli, egyszerűen képtelen az összes kárpótlásra jogosultnak az érdekét képviselni, hanem a kárpótlásra jogosultaknak egy bizonyos körét fogja képviselni. Valamint úgy tűnik, hogy ez a fórum ez majd a termelőszövetkezettel fog szembenállni egy olyan kérdésnek a megoldásában, amelyik kérdést igazából nem lehet jól megoldani, hiszen azok a szabályok, amelyek ebben a törvényben szerepelnek, vagyis hogy hogyan kell a földeket kijelölni, azok szinte megoldhatatlanok. Nem lehet olyan ideális megoldást találni, amelyik elfogadható lenne mindenki számára, mert a földhasználati viszonyok az elmúlt évtizedekben olyan mértékben megváltoztak nálunk.
Egyébként én még azt is gondolom, hogy az egy nagyon helytelen dolog, hogy ha ebben az alkudozásban szövetkezet képviseli a szövetkezeti tagoknak az érdekét, mert a szövetkezeti tagokon belül is, vagy a tagok csoportján belül is eltérő érdekek jelennek meg, hiszen a szövetkezeti tagok közül teljesen különböző azoknak az érdeke, akik tagi földtulajdonnal rendelkeznek és teljesen más azoknak az érdeke, akik nem rendelkeznek tagi földtulajdonnal, hanem csupán a kárpótlási törvényben előírt 20, illetve 30 aranykorona értékű földalapból fognak földhöz jutni. És hát ugye azt meg kell említeni, hogy a tagi földtulajdonnal rendelkezők közül sem mindenki tagja a szövetkezetnek. Tehát itt lényegesen több érdekcsoport van jelen, mint maguk a termelőszövetkezeti tagok, illetve a termelőszövetkezet és a kárpótoltak, hanem a kárpótoltakon belül is több csoport van és a szövetkezeten belül is több csoport van. Ezeket a csoportokat kellene szerintem valamilyen módon egy kiegyezésre kényszeríteni.
Szerintem ennek a szabálynak a következménye az lesz, hogy kis helyi háborúk fognak kialakulni, hiszen az önkormányzati vezetés, ha le akar számolni a tsz-vezetéssel, akkor egy olyan fórumot fog összeállítani, amelyik nyilvánvalóan nem fog tudni majd megegyezni a szövetkezeti vezetéssel, és ebben a vitás ügyben majd később a Kormány által kinevezett megyei, illetve fővárosi kárpótlási hivatal fog dönteni, tehát itt ezen a ponton már azt hiszem, hogy akár pártérdekek is megjelenhetnek.
Megint csak emlékezzünk 1947-re! Én Pártay Tivadarnak a visszaemlékezéseit szeretném idézni. Ő elmondja, hogy hogyan történhetett meg, hogy 1947-ben nem tartották be a földosztó törvényt, hanem rámentek a földosztó bizottságok a középparasztok földjeire is, illetve például a német nemzetiségűeket tömegesen nyilvánították Volksbund tagoknak. Ez azért történhetett meg, mert abban az esetben is nagyon erős pártbefolyás alatt voltak ezek a földosztó bizottságok. A földosztó bizottságokban a kommunista párt a legtöbb helyen többséget szerzett, és ezek mögött a földosztó bizottságok mögött ott állt az akkori Belügyminisztérium, illetve ott állt a szovjet hadsereg is.
Én azt gondolom, hogy ma nincsen olyan forradalmi helyzet, mint 1947-ben volt, tehát ezért sem indokolt ugyanegy, a '47. évihez hasonló földosztó bizottságnak a létrehozása. Szerintem sokkal szerencsésebb lenne az, ha arra törekednénk, hogy a feszültségeket minimalizáljuk a kárpótlási törvény, illetve a szövetkezeti törvény végrehajtása során, és a kifogástételnek a jogát azt ne egy bizottsághoz telepítsük, hanem adjuk meg minden egyes kárpótlásra jogosultnak azt a jogot, hogy ha a földkijelöléssel szemben kifogásai vannak, akkor azokat megjeleníthesse és ezeket eljuttathassa az illetékes kárpótlási hivatalhoz.
A másik probléma a földkijelölésnek a kérdése, illetve az, hogy a kárpótlási törvény és a szövetkezeti törvény, illetve az átmeneti törvény között milyen összefüggés van?
Ez elsősorban a határidőknek a problémája – megítélésem szerint. Emlékezzenek rá képviselőtársaim, hogy a kárpótlási törvény nem tartalmazott a legutolsó árverés időpontjára vonatkozóan semmilyen előírást, hanem azt mondta a kárpótlási törvény a 20. §-ban, hogy az árverés legelső és legutolsó időpontját az illetékes kárpótlási hivatalok állapítják meg. Ehhez képest szűkítő rendelkezést tartalmazott a kárpótlási törvény végrehajtó rendelete, amelyik azt mondta, hogy a legutolsó árverést 1993. március 31-én lehet megtartani, viszont ez a törvény - amelyiket most tárgyalunk - az átmeneti törvény, az azt mondja, hogy a szövetkezetek átalakulására 1992. december 31-éig kerülhet sor.
Itt a probléma az, hogy a kárpótlás végrehajtásának a határideje az nem esik egybe a szövetkezetek átalakulásának a határidejével. Mi ennek a következménye?
Június 30-áig megtörténnek a szövetkezetben a vagyonnevesítések, kiosztják azokat a földeket, amelyek nem tartoznak a kárpótlás hatálya alá. Tudjuk, hogy a kárpótlás hatálya alá azok a földek tartoznak, amelyeket azon jogszabályok alapján szereztek meg a szövetkezetek, amelyeket a kárpótlási törvény melléklete fölsorol, tehát csupán csak a szövetkezet tulajdonában levő földeknek mintegy 40%-át fogják 1992. december 31-éig a tagok nevére átírni.
Viszont ez időpontig a szövetkezet életében alapvető változások történhetnek, hiszen az átmeneti törvény értelmében öt tag kiválhat a szövetkezetből, vagy a tagok egy nagyobb csoportja a szövetkezet szétválását kezdeményezheti – és természetesen minden ilyen szervezeti átalakulás a földtulajdoni viszonyokat is meg fogja változtatni, mert a kiváló, illetve szétváló csoportok többfelé fogják vinni a szövetkezet tulajdonában álló földet.
Az átmeneti törvény úgy rendelkezik, hogy az árverés után megmaradó földeket vissza kell adni a szövetkezetnek. Most képzeljük el, mi történik akkor, hogyha valamikor a 92-es év vége felé, mondjuk a szövetkezetben végbemennek a szervezeti változások, a szövetkezet egy része szétválik, más részek pedig kiválnak ebből a szövetkezetből, tehát sok-sok utódszervezet jön létre. Vagy képzeljük el, hogy mi van akkor, ha megszűnik a szövetkezet, és minden egyes tag magángazdálkodást fog kezdeményezni. Ugyanakkor, a szövetkezet tulajdonában álló földek 60%-a – amely a kárpótlási törvény hatálya alá tartozik – még ott lebeg valahol a fejük felett, mert még nem történt meg az árverés, még nem lehet tudni, hogy ebből a földből mennyi fog elkelni az árverésen. Mondjuk az történik, hogy ezekre a földekre nem érkezik be akkora igény, hogy ezeknek a földeknek akár csak a túlnyomó többsége elkelne, hanem mondjuk a földeknek a fele ott marad. Ebben az esetben, ha csak szervezeti átalakulás történt, akkor a szövetkezet visszakapja ezeket a földeket. De mi történik akkor, hogyha mondjuk, a szövetkezet megszűnt, és már kis tagi tulajdonok vannak? Akkor majd elindulnak a földmérők, és az utód-parasztok között megpróbálják ezeket a földeket kiosztani? Mi történik akkor, hogyha szervezeti változás ment végbe, ha szétvált a szövetkezet? Akkor hogyan fogják eldönteni azt, hogy ebből a maradék földből mennyit fognak adni az egyik utód-szövetkezetnek, mennyit a másiknak? Akkor, ha több tag kivált, mondjuk öt fő kivált a szövetkezetből, tehát huszonöten kiváltak, és öt új szövetkezetet hoztak létre, akkor majd egész térségekre kiterjedő birtokrendezéseket fogunk végrehajtani?
Kérem, ne felejtsék el képviselőtársaim, vagy emlékezzenek rá az idősebbek, hogy valamikor, még az ötvenes évek végén is Magyarországon, a '47-es törvény végrehajtása miatt földbirtokrendezési törvényekkel kellett bíbelődnie ebben a Házban az akkor itt ülő képviselőknek, illetve a kormányzatnak.
Szerintem mindezek a problémák nagyon nehezen elkerülhetők – sajnos, valamit kell áldoznunk azért, hogy ez ne történhessen meg. Szerintem azt kell csinálnunk, hogy le kell rövidíteni a kárpótlási törvény végrehajtásának az idejét, vagy pedig meg kell nyújtani a szövetkezeti törvény, illetve az átalakulási törvény határidejét. Mindenképpen úgy kell megcsinálnunk, hogy a kárpótlási törvény árverési része előbb fejeződjék be, mint ahogy befejeződnek, befejeződhetnek a szövetkezet átalakulásai. Azt gondolom, ez az idő nagyon hosszú idő, amit ez a törvény megfogalmaz: majdnem egy év az átalakulásra. Ez egy nagyon hosszú bizonytalanság, tehát ezt hosszabbítani nem érdemes. Szerintem inkább azt kell csinálni, hogy a kárpótlási törvényben leírt árveréseket be kelljen fejezni 1992. november 30-áig. Szerintem ez egy olyan kompromisszum, ami elfogadható, szerintem ezzel a kompromisszummal ezeket a problémákat, amiket felvázoltam, meg lehetne oldani.
Nagyon szépen köszönöm a türelmüket. (Taps.)
Zatyin Vlagyiszlov Makszimovics úr, a Mari Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának elnöke vezette küldöttség köszöntése
