SZILASY GYÖRGY (MDF)
SZILASY GYÖRGY (MDF)
SZILASY GYÖRGY (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ipari, a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek vagy a más típusú és társadalmi életünkben nagy jelentőségű egyéb szövetkezetek fontosságának és szükségességüknek elismerése mellett felszólalásomban elsősorban a mezőgazdasági szövetkezeteket érintően általam különösen fontosnak tartott kérdésekről kívánok szólni.
Több képviselőtársam tett már említést azokról a veszélyekről, amelyek az átalakulás és a további működés sikerét kétségessé tehetik. Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét egyes olyan törvényi előírásokra, amelyeket a rendszerváltozás előtti Parlament alkotott, és amelyeknek végrehajtása politikai és gazdasági téren egyaránt súlyos következményekkel járt. Ezeknek a törvényeknek nincs felelőse. De haszonélvezője annál inkább akad. Ezek a törvények tették lehetővé az állami vagyon egy részének, a médiáknak, a párt- és társadalmi szervezetek vagyonának átmentését és az egykori műproletárok nem is akármilyen mértékű megtollasodását. S ezek a hátrányos átalakulások, derék párt- és állami vezetők irányításával, mindannyiunk szeme láttára történtek meg. A hatályos jogszabály kereteit nem kellett, hogy túllépjék, bőven volt és van lehetőség az ügyeskedésre.
Most a mezőgazdaságról, a közel egymillió szövetkezeti tagról, a földről van szó, amelynek jelentőségét aligha kell hangsúlyoznom. A Parlament felelőssége nem lehet vitás. Erre tekintettel olyan törvényt kell alkotnunk, amely hosszú időre, akár évtizedekre is meghatározza azokat a kereteket, amelyek a szövetkezetek – jelen esetben a mezőgazdasági szövetkezetek – demokratikus és eredményes működését teszik lehetővé.
Tanuljunk az l988-89. évi, már említett törvények megvalósulásának számos negatív eredményéből, és most előzzük meg a bajokat. Elhangzottak vélemények, olyan állítás is, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek a lenini iránymutatás alapján jöttek ugyan létre, de attól a modelltől már régen eltávolodtak, kedvező irányban megváltoztak.
Merészebb elképzelések szinte nyugati szövetkezetekhez is hasonlítottak.Nézzük a tényeket, és ezen belül a szövetkezeti vezetés, a testületi vezető szerveknek és a legfontosabb személynek, az elnöknek a szerepét és hatalmi jogosultságait. Azért kell ezt a kérdéscsoportot megvitatni, mert a szövetkezeti törvénytervezet az átalakulás rendkívül bonyolult folyamatát a szövetkezetek jelenlegi vezetőségével, ellenőrző bizottságával és egyes tisztségviselőivel, az elnökkel és más vezetőivel kívánja megoldani. Az átalakulásnál gyakorlatilag a tagság többségi határozata dönti el, hogy a törvény keretein belül mit tesznek és mit nem. Külső beavatkozók ebből a folyamatból ki vannak rekesztve.
A mezőgazdasági szövetkezetek jelenlegi tisztségviselői – élükön az elnökkel – nagy többségben a pártállam idején nyerték el tisztségüket. Nem vitatom, hogy az elmúlt egy-másfél évtizedben már volt olyan törekvés, hogy lehetőleg tanult, hozzáértő személy legyen az elnök, de azért elsősorban nem a diploma és a rátermettség, hanem a párthoz való viszony határozta meg, hogy ki legyen a szövetkezet első embere. A választások itt is olyan forgatókönyv alapján történtek, mint általában bármelyik testületnél. A párt kijelölte, hogy ki lesz az elnök. Az elnök kiválasztotta, hogy kik legyenek a tisztségviselők, hogy álljanak össze a testületi vezetők. Ehhezegy kis statisztika, hány nő, fiatal fizikai dolgozó és máris kialakult a testület tervezete.
A helyi pártszervezet megdolgozta a párttagokat, jelölés, közgyűlés és minden formai előírásnak megfelelően megalakult a termelőszövetkezeti vezetés. Én nem állítom azt, hogy az ilyen választások során csak negatív tulajdonságokkal rendelkező elnökök és tisztségviselők lettek megválasztva. Sok hozzáértő, jószándékú és becsületes ember is tisztségviselő lehetett, és lett is a hivatalba helyezve. De ez még nem tette demokratikussá a vezetést, hiszen, bármilyen összetételű is volt a szövetkezet tisztikara, egyben biztosan egyenlőek voltak, ha a párt óhaja és a tagság akarata eltért, nem fordulhatott elő, hogy a párt maradjon kisebbségben. Így azután a termelőszövetkezeteknél – mint az élet számos más területén – kialakult a közöny, az érdektelenség, és ha volt is vitának elkeresztelt szóváltás, az elsősorban egyes személyeket érintő kérdések körére korlátozódott.
Szó esett az ellenőrző bizottságról. Minden bántó szándék nélkül mondom, és termelőszövetkezeti kapcsolataimból tudom, hogy még a pártállamban is a legalul jegyezték ezt a testületet. Minden valamirevaló tsz-elnök gondosan ügyelt arra, hogy olyan elnököt válasszanak a közgyűlésen az ellenőrző bizottság élére, aki általa könnyen kezelhető és befolyásolható személy. Ha sikerült megfelelő ellenőrző bizottsági elnökre szert tenni, maga a bizottság már sokat nem számított. Ilyen körülmények között az úgynevezett tulajdonosi ellenőrzés gyakorlatilag teljesen beszűkült és formálissá vált. Évi néhány bizottsági ülés, a mérleg ajánlása, és a bizottság eleget is tett a kötelezettségének.
A tagságról néhány gondolat. Tudjuk, kik voltak az alapító tagok, és milyen érzésekkel álltak be a termelőszövetkezetekbe. Milyen érzéseik voltak azoknak az embereknek, akiktől mindent elszedtek, akiket még a hitüktől, emberi szabadságuktól és méltóságuktól is megfosztottak. És olyan emberek irányítása alá kerültek az egykori szabad parasztemberek, akiket soha nem tudtak vezetőiknek elfogadni.
Az alapítók nagyrészt kiöregedtek, elhaltak. Az új generáció erősen szelektálódott. Sok tehetséges fiatal hagyta el a falvakat, nem kívánt kolhozban élni. A tagság összetétele is megváltozott. Az új emberek legtöbbjének soha nem volt földje, más viszonya volt a földhöz, mint a parasztságnak. Tudásszintjük is csökkent, és ne részletezzem, kialakult a falusi bérmunkások tömege, akiket tagnak neveztek, és formális jogokkal ruháztak fel.
A legvidámabb barakkban a kolhozélet is összehasonlíthatatlanul kedvezőbben alakult, mint más, volt testvéri államban. A háztáji gazdálkodás lehetősége mellett a termelőszövetkezetekbe belépő és falun letelepedett agrárértelmiség vitathatatlanul pozitív eredményeket ért el. Sajnos, hogy a tehetségek kibontakozásának mindig voltak akadályai, és sok kitűnő, jobb sorsra érdemes szakember került a perifériára.
És most az elnökről néhány gondolat: a pártállam, a tekintélyek megtartása, a legutóbbi időkig elkülönítette az elnököt a tagságtól. Nem titok, aki ismeri a termelőszövetkezetek belső életét, igazolhatja, hogy az elnök személyi anyagát még a közelmúltban is a tsz-től független szervezetek kezelték, és az elnök személyi minősítését is ők készítették el. Az elnök kiválasztásánál a hatáskörileg illetékes pártszervezeté volt a döntés joga. A munkadíját is itt hagyták jóvá, amelyet azután még formálisan sem a termelőszövetkezet testületi szerve, hanem az úgynevezett területi bizottság kiküldöttje ajánlott elfogadásra. Az elnöknek arra kellett ügyelni, hogy a felettesek bizalmát élvezze, és ha ezt sikerült elérni, gyakorlatilag azt tett a termelőszövetkezetben, amit akart. Tisztelet a kivételnek.
Én magam is ismerek minden demokratikus elvárásnak megfelelő elnököket, akik tisztességesek maradtak, és akik jelenleg is élvezik a tagság bizalmát, és tudok olyan emberekről, akik sem emberileg, sem szakmailag nem felelnek meg a szövetkezet első emberétől elvárható követelményeknek. Szinte korlátlan hatalommal rendelkező elnöktől egzisztenciálisan függő helyzetben volt, és szinte töretlenül, jelenleg is függő helyzetben van a tsz minden tagja. Legyen az tisztségviselő, vezető vagy egyszerű dolgozó.
A pártállam utolsó napjaiban megszüntették azokat a külső intézményeket, amelyek törvényesen beavatkozhattak a szövetkezetek életébe, ellenőrzést és vizsgálatokat tarthattak, s előfordult, hogy egyes, magukról végképp megfeledkező szövetkezeti vezetőket időnként felelősségre is vontak. Hát ilyen szervezetek voltak a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályai, népi ellenőrzés, és különböző panaszirodák, és maga természetesen a párt.
Általános felügyeleti jogkörben az ügyészségeknek is voltak jogosítványai, és megrendelésre érdekképviseleti szerv is vizsgált. A már említett 1989. évi törvényhozás ezeket a külső szerveket megfosztotta jogosultságuktól, illetve egyes szervezetek meg is szűntek. A termelőszövetkezetek működése feletti törvényessségi felügyelet a Cégbíróság hatáskörébe került.
Tisztelt Képviselőtársaim! Felelősséggel állítom, hogy napjainkra olyan helyzet alakult ki, amit egy elnök álmában sem tudott elképzelni. A termelőszövetkezet korlátlan urává vált. Senkitől nem korlátozva gyakorolhatja hatalmát.
A közelmúltban felkerestem megyém főügyészét és tárgyaltam vele a termelőszövetkezetek törvényességi helyzetéről. A főügyész úr korrekt válaszokat adott, nem szépítette a valóságot. Kiderült, hogy a megye 62 termelőszövetkezetében 1988 óta napjainkig összesen 5 törvényességi vizsgálatot tartottak a megyei és városi ügyészségek. De 1990. január hó 1-je óta egyetlen ilyen irányú ellenőrzés sem volt. Tény, hogy az 1989. évi módosítást megelőzően az 1965. évi III. törvény megnevezte az ügyészségek jogosítványát a szövetkezeti ellenőrzésekről, de ezt az előírást hatályon kívül helyezték. Jelenleg az ügyészségekről szóló törvény lehetőséget ad a szövetkezetek ügyészi ellenőrzésére olyan alapon, hogy így tehát a szövetkezetekben is van jogalkalmazás, ezt ellenőrizhetik.
A Cégbíróságról annyit, hogy 3 személlyel működő megyei szervezet tagjai fizikailag is képtelenek arra, hogy valamiféle törvényességi felügyelet gyakoroljanak. A kárrendezési törvény végrehajtása során döbbenetes adatokra leltünk. Magam is számos községben vettem részt olyan megbeszéléseken, ahol ennek a törvénynek az ismertetése hangzott el. Egyetlen esetben nem találkoztam termelőszövetkezeti elnökkel vagy vezetővel, sőt a termelőszövetkezetek tagjai is kis hányadát képezték a résztvevőknek. A nagyrészt idős emberek tele voltak aggodalommal és félelemmel a várható következmények miatt, amelyeket egyes jóakaró, az átalakulást ellenző személyek terjesztenek.
Nem lehet tagadni, hogy a falun élő emberek nem mernek, és talán nem is tudnak kezdeményezni. Sokan vallják azt, hogy akárhogy is van, azért a termelőszövetkezet még mindig gondoskodik a tagságról, van fizetés és van megélhetés. Ez a tagság, amelynek nagyobb hányada soha nem volt igazán szabad ember, a létbiztonságot mindennél fontosabbnak tekinti, s ez a mai helyzetben teljesen érthető igény.
Nem vitás az sem, hogy a gazdálkodási és pénzügyi nehézségek még a legelszántabb elnököket is óvatosságra késztetik, és igyekeznek demokratikusabban viselkedni, és kissé visszahúzódni. Ez lehet belátás, de az sem kizárt, hogy egyesek igyekszenek kivárni, és ha eljön az idő, megpróbálják majd kártalanítani önmagukat, és sok helyen az elnök személye köré tömörült embereket, akiknek nem kis hányada a régi párt tagjai voltak. Ez a vezetési gyakorlattal és tényleges hatalommal is rendelkező élcsapat, amelyik, mint említettem, több helyen is fellelhető, sok bajt okozhat az átalakulás zűrzavarában. Ne felejtsük el, hogy mi minden történt 1990. márciusában, amikor a szövetkezeti vagyon egy részét nevesítették.
Az Alkotmánybíróság is törvényesnek minősíti a közgyűlés ilyen irányú döntéseit, ami természetesen így is lenne helyes, ha ezek a döntések minden esetben a tagság befolyásolásától mentes, szabad akaratából születtek volna meg. De ki derít fényt a manipulációkra, melyek eddig is előfordultak, és semmiféle biztosíték nincs arra, hogy a jövőben is ne forduljanak elő.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem folytatom tovább, hiszen kimeríthetetlen téma lehetne ezeknek a kérdéseknek a további elemzése, és példák, megtörtént esetek tömegét is fel lehetne sorolni. Nekem az a véleményem – és ehhez kérem a Parlament egyetértését –, hogy megfelelő garanciák nélkül ne lépjen hatályba a szövetkezeti törvény. Feltétlenül meg kell fontolni, hogy milyen formában történjen az átalakulás gyakorlati megvalósítása. Azt az elképzelést, hogy a vezetőségek, az ellenőrző bizottságok legyenek a fő irányítói és ellenőrei ennek a munkának, abszurd dolognak tartom, mert ha vannak is olyan testületek, amelyek esetleg megbízhatóan tudnák képviselni a tagság érdekeit, és meg tudják akadályozni, hogy egyesek harácsolásra használják ki ezt a nem mindennapi lehetőséget, a legtöbb helyen a szocialista demokrácia előírásainak megfelelően választott tisztségviselőket erre alkalmatlannak tartom.
A szövetkezeti törvény tervezetével összességében egyetértek, és amennyiben a kért garanciák is kidolgozásra kerülnek, a törvény mellett fogok szavazni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
