HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon röviden szeretném indokolni azt, hogy miért vontam vissza egy módosító javaslatot, és ennek kapcsán a törvény-előkészítésnek egy általánosabb problémájára szeretném ráirányítani a tisztelt Ház figyelmét.
Mint ismert, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabálya úgy szól, hogy az Országgyűlésben van egy bizottság, amelyet törvény-előkészítő bizottságnak neveznek, ez az egy bizottság jelenleg az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság.
Más országgyűlések házszabályai ezt a megoldást nem nagyon követik, ez a megoldás akkor követhető, ha évente négy-öt törvényjavaslatról tárgyal egy Országgyűlés – erre is van példa –, és akkor lehetséges az, hogy mindössze egyetlen bizottság az, amelynek feladata az ún. szorosan vett törvény-előkészítő munka elvégzése. Ezért máshol két megoldás között választanak: vagy azt teszik, hogy minden egyes állandó bizottságot – amelyből a magyar Országgyűlésben tíz van például – felruháznak a törvény-előkészítés feladataival, és így nem emelnek ki közülük egyetlen- egyet sem, vagy azt teszik, hogy minden egyes törvényjavaslathoz alkalmilag hoznak létre egy törvény-előkészítő bizottságot, amely kifejezetten ennek a törvényjavaslatnak az előkészítésével foglalkozik.
Nos, mi egyik megoldást sem választottuk, hanem ehelyett egyetlen bizottság szűri meg valamennyi törvényjavaslatot, és ezen az egyetlen bizottságon keresztül kerülhet csak az Országgyűlés plénuma elé egy törvény tervezete, ami nagyon sok feszültséghez vezetett.
Emlékeznek képviselőtársaim Palotás János felszólalásaira, aki ellenezte annak a rendszerét, hogy miért csak egy bizottság az, amelyik kompetens a törvény-előkészítés munkájában. És bár a 26 tagú alkotmányügyi bizottság tagjaiból 23 jogász, azért azt is el kell mondani, hogy ez a 23 jogász nem képes arra, hogy valódi szakmai szűrő szerepet töltsön be a törvényjavaslatoknál, hiszen a jogászok a Parlamentben nem elsősorban mint jogászok szerepelnek, és nem elsősorban különleges szakismeretüket hozzák be a parlamenti munkába, hanem mint politikusok, és mint a törvényhozás részesei, politikai nézeteket ütköztetnek egymással, és valójában én erről szeretnék beszélni.
Nagyon kívánatos lenne az, hogyha a magyar parlamentarizmus nem idegenkedne annyira a politikai vitáktól, nem idegenkedne annyira attól, hogy az egyes törvényjavaslatok kapcsán ne csak a szorosan vett módosító indítványokról folyjon a vita, ne arról szóljon egy-egy vitában a hozzászólás, hogy a 2436-os számú módosító indítvány 24. pontjának (5) bekezdésében van egy javaslat, amellyel én nem értek egyet, de ebből a mondatból meg senki nem ért semmit, és így a közönség részéről joggal fogalmazódik meg az az észrevétel, hogy a magyar Országgyűlés nem azzal foglalkozik, ami az embereket érdekli, nem az emberek mindennapi problémájával foglalkozik, hiszen nagyon ritka az a helyzet, hogy egy-egy törvény konkrétan befolyásolná az emberek életét napi szinten. Ha megnézzük a mai napirendet, ezek a törvények, amelyeket ma tárgyalunk, hosszú távon minden polgár életét súlyosan befolyásoló törvények, de ezeknek a hatását a televíziónéző, a rádióhallgató, az újságolvasó polgár csak hónapok múlva fogja érezni, és akkor sem biztos, hogy összeköti a parlamenti vitát azzal a gyakorlati problémával, amellyel szembenéz, hogy mostantól lesznek befektetési alapok, és tud vásárolni vagy a pénzét be tudja fektetni ilyen alapokba, ami idáig nem jelentkezett. Ezért úgy érzik az állampolgárok – azt hiszem, sokszor joggal –, hogy itt a Parlamentben mind a plénumon, mind a bizottsági üléseken olyan szócséplés folyik, amely az ő mindennapi életüket nem befolyásolja.
Szerintem nagyjából szükségszerű is, hogy valamennyire eltávolodjon a parlamenti vita a hétköznapok ügyeitől, hiszen mint ahogy az angol alsóház elnökének legutóbbi magyarországi látogatásakor elhangzott, nem az Országgyűlés vezeti az országot. Nem az Országgyűlés az, amely a napi szükségekre napi szinten kell, hogy reagáljon, ez a feladat a Magyar Köztársaság Kormányának a feladata.
Én azt szeretném elérni, és arra szeretném képviselőtársaim támogatását a jövőben megszerezni, hogy az Országgyűlés Házszabálya olyan tárgyalási metódust vezessen be – ehhez nagyban hozzájárul a bizottsági rendszernek az átalakulása –, amely lehetővé teszi, hogy elkülönüljön egymástól az Országgyűlés törvényhozó tevékenysége és az a tevékenység, amit idáig nagyon-nagyon szűk körben gyakoroltunk, hogy az Országgyűlésnek a feladata a végrehajtó hatalom ellenőrzése, és ennek a tevékenységnek az ellátása során lehetne elfogadtatni a választópolgárokkal azt, hogy igenis a magyar Országgyűlés érzékeny a lakosság problémáira, foglalkozik ezekkel az ügyekkel, hiszen a hét elején felmerült gyakorlati, politikai probléma az Országgyűlés ügyrendjébe, az Országgyűlés tárgyalási rendjébe nem tud bekerülni azon a héten, csak akkor, ha például valamelyik bizottság abban az ügyben gyorsan összehív egy meghallgatást, meghallgatja az adott konfliktusban érdekelt feleket, legyen az húsakció, vagy legyen az bármi, a gazdaságot vagy a társadalmi életet lényegesen befolyásoló esemény.
Ezt meg lehetne tenni akkor, hogyha nem tolódott volna el az Országgyűlés munkája kifejezetten erre a mechanikus törvényalkotó tevékenységre, ami fontos, de sajnos itt van egy szerepzavar. A képviselők próbálják ellátni azt, amit a szakértőknek kellene megtenniük, és ebből szükségszerűen olyan kép alakul ki sokszor bennünk is, képviselőkben, hogy feleslegesen ülünk itt. Ezért sokan ebben annyira meggyőződtek, hogy nem is ülnek itt, és én ezt meg tudom érteni, mert hasznosabb dolgot tud csinálni a termen kívül, mint itt, és az ország érdekében is többet tud tenni sokszor a termen kívül, mint ebben a teremben vagy a patkóban. Ezen lehetne változtatni, ehhez két dolog szükséges: a Házszabály struktúrájának megfelelő és minél gyorsabb átalakítása és a szemléletmód megváltoztatása. Az én hozzászólásom mindkét irányban szeretné elmozdítani az önök érdeklődését, és mindkét irányban szeretné megnyerni az önök támogatását.
Amit az alkotmányügyi bizottság feladatcsökkentése kapcsán most el lehet érni, ez egy kompromisszum. Én a kompromisszum érdekében vontam vissza a saját módosító javaslatomat, amely még radikálisabb lett volna, az alkotmányügyi bizottságot teljesen besorolta volna a többi bizottság közé, semmiféle speciális jogkört nem biztosított volna. Remélem, hogy erre az Országgyűlés Házszabályának átfogó reformjánál lehetőség lesz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
