HACK PÉTER, DR. a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
HACK PÉTER, DR. a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
HACK PÉTER, DR. a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tekintettel arra, hogy az eddigi vitában már két ízben is, két hozzászóló is – a miniszter úr és Kátay képviselő úr is – hivatkozott arra a törvényjavaslatra, amely a Ház többségének döntése alapján nem tárgya a mostani vitának, érdemben ők mégis állást foglaltak erről a javaslatról, én is kénytelen vagyok pár rövid mondat erejéig hivatkozni a saját javaslatunkra, amivel kapcsolatban nem szeretnék abba a hibába esni, hogy saját javaslatunkat dicsérjem, ezért Zsuffa István helyettes államtitkár úr szavait idézem, amelyeket az alkotmányügyi bizottság ülésén mondott el a javaslatunkkal kapcsolatban.
A helyettes államtitkár úr azt mondta, hogy: "Ha itt egy egzakt, egyértelműen, értelmezés nélkül alkalmazható nyilvántartásról lenne szó, ahol minden kártyát kiemelek, és feketén fehéren tisztázni tudom, hogy ki mit csinált, milyen mértékben felelős, akkor az a törvényjavaslat…" – itt a mi javaslatunkról van szó – "… tökéletes."
Sajnos, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága egy évig dolgozott azon, hogy megállapítsa: vajon fehéren feketén tisztázni lehet-e, hogy ki mit csinált, milyen mértékben felelős? Az a jelentés, amit pénteken kaptak meg képviselőtársaim, és ami a mai sajtóban megjelent, kimondja, hogy nagyon-nagyon nagy valószínűséggel igenis meg lehet állapítani, hogy ki mit csinált, milyen mértékben felelős, tehát a javaslatunk tökéletes. Sajnálom, hogy nem erről a javaslatról tárgyalunk, hanem a Kormány javaslatáról. Arról a javaslatról, amely sok szempontból más felfogást tükröz, mint a mi javaslatunk tükrözött, ezért én hozzászólásomban először szeretnék beszélni arról, hogy milyen cél az, amely a III/III-as üggyel való foglalkozásra indíthatja az Országgyűlést, milyen célokat lehetne elérni, vagyis minek kellene lennie a törvény céljának, és ehhez képest milyen célokat tűz ki a Kormány javaslata? Ezt követően szeretnék szólni arról, hogy a Kormány által beterjesztett javaslat mennyire felel meg részint az általa meghatározott személyi kör vonatkozásában azoknak a céloknak, amelyeket a Kormány szeretne elérni, végül szeretnék arról szólni, hogy az az eljárás, amit a javaslat előír, mennyire teszi alkalmassá ezt a törvényjavaslatot – még egyszer hangsúlyozom – annak a célnak az elérésére, amit a Kormány a törvényjavaslatban célul tűzött ki.
Ami a törvényjavaslat általános célját illeti, meg kell állapítani, hogy a szabad választások után megválasztott új magyar kormány örökösévé vált az elmúlt rendszer kormányzatainak, ettől az elmúlt rendszertől nemcsak az expo ötletét örökölte, hanem nagyon sok minden mást is. Örökölte az infrastruktúrát, a kormányzati berendezkedést, örökölte azt az információtömeget, amelyet az elmúlt rendszer a maga különböző tevékenységi területein felhalmozott, legyenek ezek ipari, pénzügyi információk, vagy legyenek a Belügyminisztérium különböző szervezetei által felhalmozott információk. Olyan információk, amelyek nem titkos információk, és amelyekre építi a mostani kormányzati munkát. És olyan információkat is örökölt, amelyek titkos információk, és amelyek a mai napig is titkos információk és amelyekre építve ma is kormányzati szervek működnek. Tehát a múlt rendszer által összegyűjtött, felhalmozott titkos információk alapján működnek kormányzati szervek, és a Kátay képviselő úr által is emlegetett stabilitás érdeke azt is kívánja – vagy valószínűvé teszi –, hogy ennek így is kell lennie. Senki nem szólt azért, hogy a kémelhárítás vagy a nemzetbiztonság érdekeit alapvetően meghatározó területeken az új nemzetbiztonsági szervek a régi nemzetbiztonsági szervek által használt információkkal, ezek által használt személyzettel, hálózattal dolgoznak tovább, és végzik ezt a tevékenységüket, ami az ország érdekében van.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy örökölt ez a kormányzat olyan információkat is, amelyek olyan tevékenységből származtak, amelyet nem szabad folytatni, és amellyel kapcsolatban törvényi garancia kell, hogy ilyen tevékenység a Magyar Köztársaságban soha többet ne folytatódhasson. Törvényi garanciára van szükség, hogy a Magyar Köztársaságban soha ne legyen politikai elnyomó rendőrség. És azt kell mondanunk, másfél évvel a választások után még nincsen erre törvényi garancia, nincsen olyan törvény, amely kizárná azt, hogy az elmúlt rendszer politikai rendőrsége által felhalmozott információkat az új rendszer bármilyen szervezete felhasználja. Nincsen törvényi garancia arra, hogy a hálózati személyek, a III/III-as ügynökök a jövőben ne folytassanak ilyen tevékenységet, ne gyűjtsenek politikai információkat, politikai adatokat.
Tehát olyan törvényt kellene alkotnia a Magyar Országgyűlésnek, amely kizárja ezt. Sajnos, ez a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, nem teszi ezt meg.
A másik kérdés, amelyben garanciákra lenne szükség, a következő. Azok a személyek, akiknek személyi státusa, tevékenysége a mai napig is államtitok – tehát az a tevékenység, hogy ők a IIII/IIII-as ügyosztálynak dolgoztak, államtitkot képez –, esetleg olyan pozícióba kerülnek, amely a közélet szempontjából rendkívül jelentős pozíció, ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy tevékenységüket hátulról, kívülről manipulálják.
Csak egy egyszerű példát mondok. Ha egy városban egy fontos beruházás készül, és a beruházásról születő döntést megelőző napon a polgármester egy zárt borítékban dokumentummásolatokat kap, amelyek az ő egykori múltjára vonatkoznak, azzal a levéllel, hogy amennyiben a döntés nem X vagy Y cég számára kedvező, akkor ezeket a dokumentumokat nyilvánosságra hozzák, és ennek következtében a polgármester befolyásolja a testületet, és olyan döntést erőszakol ki, amely kedvezőtlen a település számára, akkor ennek a helyzetnek a létrejötte ellen Magyarországon semmilyen jogi garancia nincs. Semmit nem tett még másfél év alatt a Kormány arra, hogy ilyen helyzetek ne fordulhassanak elő.
Ilyen szempontoknak kellene szerintünk megfelelnie annak a törvényjavaslatnak, amelyet a III/III-as egykori titkos állományú ügyiratok további titkossága kérdése kapcsán meg kellene alkotni. Tehát azt kell eldönteni, fűződik-e érdek ahhoz, hogy ezek az adatok továbbra is a titok homályában legyenek, továbbra is titkos adatok legyenek.
A Kormány előterjesztése nem ebben az irányban indult el, hanem – mint ahogy hallottuk a miniszter úrtól, hallottuk Kátay képviselő úrtól, az MDF vezérszónokától, és mint ahogy olvashatjuk az előterjesztésben is – ez az előterjesztés a demokratikus államélet tisztaságának előmozdítását kívánja létrehozni. Tehát egy tiszta közéletet akar teremteni, és én a következőkben azt szeretném megvizsgálni, vajon megfelel-e ennek a célnak ez a törvényjavaslat.
Ha elfogadjuk ezt a törvényjavaslatot, azt fogjuk-e mondani, hogy valóban, mostantól tisztává tettük a magyar közéletet, akik közéleti pozíciót töltenek be, azok mind tiszta emberek lesznek-e? Szerintem nem.
Ez a törvényjavaslat itt tévedt el, amikor ezt a célt tűzte ki a III/III-as ügyek titkosságának feloldása vagy fel nem oldása vitájában. Elvitte abba az irányba, hogy egyfajta igazságtételi koncepciót ruházott rá erre a javaslatra, és azt a látszatot kelti, mintha az igazságtétel megtörténne ezzel a javaslattal. De tisztelt képviselőtársaim, önmagát csapja be – és a választóit is –, aki azt hiszi, hogy ezzel a közélet tisztasága megoldható. A közélet tisztasága úgy oldható meg, ha a törvényes követelményeknek megfelelően megtörténik az elmúlt rendszerben bűncselekményeket elkövetők felelősségre vonása. És ezzel kapcsolatban azt kell mondanunk, hogy a Kormány az elmúlt másfél év alatt nem tett semmit.
Azoknak a törvényeknek a végrehajtása, amelyek most is hatályban vannak, és amelyek hatályban voltak három évvel ezelőtt – a Büntető Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek a végrehajtása –, nem történt meg az elmúlt másfél évben. Én legalábbis nem tudok arról, hogy hivatali hatalmával visszaélő egykori vezetőkkel szemben büntetőeljárás indult volna, nem tudok arról, hogy sikkasztást, csalást, hűtlen kezelést elkövető egykori állami vagy pártvezetőkkel szemben a törvény adta lehetőségekkel élve a Magyar Köztársaság rendőrsége, ügyészsége eljárást indított volna.
Két esetről tudósítottak a tömegkommunikációs eszközök, az egyik a Horváth és Pallagi tábornokok elleni per, amelyről tudjuk, hogy az ügyész ebben az ügyben felmentést indítványozott. A másik az a Carlos-ügy, amelyről Horváth Balázs, akkori belügyminiszter nyilatkozott itt a Házban, és amely Carlos-ügyet úgy zárt le a nyomozóhatóság, úgy függesztett fel, hogy arra hivatkozott: Carlos nincs jelen, nem tudtuk kihallgatni őt, ezért ezt az ügyet nem lehet folytatni. Egy óvodás is tudja azt, hogy az egyik vádlott távolléte nem akadálya annak, hogy az eljárás a többi gyanúsítottal szemben folytatódjon, hiszen ha Carlos itt lenne, és azt mondaná, kérem, én nem vagyok hajlandó vallomást tenni, akkor valószínűleg a magyar nyomozóhatóságok nem tárnák szét a karjukat, és nem mondhatnák azt: ja kérem, Carlos úr, ha Ön nem hajlandó vallomást tenni, akkor nem lehet eljárást folytatni, mert semmit nem vagyunk képesek megállapítani.
Ezekben az ügyekben nem történt semmi. Ehelyett pótcselekvésnek tűnik az, hogy olyan ügyekben, ahol új törvények kellenek a felelősségre vonáshoz, olyan ügyekben látják egyesek az erkölcsi tisztaság megteremtését, a közélet tisztaságának megteremtését. Hozzátéve azt, hogy még egyszer hangsúlyozom, ha elfogadjuk ezt a törvényt – és én hangsúlyozni szeretném, azzal a személyi körrel, amit ez a törvény érint, tehát az egykori karhatalmisták, ÁVH-sok, III/III-asok, ezzel én nem fogok vitatkozni, és az SZDSZ ezzel kapcsolatban módosító indítványt nem fog beterjeszteni, ezt elfogadjuk –, akkor miért van az, hogy a törvény elfogadása után egy III/III-as ügynök nem lehet – szerintem helyesen – miniszter, ezzel szemben az egykori KB-titkár lehet miniszter, akár miniszterelnök is. Marosán úr – vagy mit tudom én, hogy tiszteljem – lehetne a Magyar Köztársaságban miniszterelnök is akár, mert annak nincsen törvényi akadálya, hogy ő ezt a pozíciót betöltse. Vagy mint tudjuk is, a minisztériumokban – a Miniszterelnöki Hivatalban a KISZ KB felsőoktatási főosztályának egykori vezetője helyettes államtitkári rangban tölthet be felelős pozíciót, és ezzel kapcsolatban senki nem emeli fel a szavát, mert azt mondják, ez belefér a közélet tisztaságába. Ugyanakkor az ügynök nem fér bele.
Szerintem a dologban az a kérdés, hogy kiről tudjuk a múltját, és kiről nem tudjuk a múltját. Ha a miniszterelnök úr úgy dönt, hogy a KISZ KB felsőoktatási főosztályának vezetőjét helyettes államtitkárként szeretné alkalmazni, ám lelke rajta, de akkor ne mondja azt, hogy itt bárki más akadályozná meg a közélet tisztaságának a megteremtését. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Szeretném felhívni tisztelt kévpiselőtársaim figyelmét arra is, hogy amikor ebben a személyi körben határozzuk meg a múlt rendszerért felelős személyek körét, akkor nagyon sokakat egyben ki is zárunk a felelősök köréből. Azt mondjuk, ők voltak a fő felelősök, a többiek pedig nem, tehát mintegy menlevelet ad ez a törvény mindenki más számára, akit esetleg önök is felelősnek tartanak az elmúlt rendszerért. Ezért hangsúlyozom azt, hogy nem egy erkölcsi tisztaság megteremtésének kellene itt a célnak lenni, hanem a jövőre vonatkozó garanciák megteremtése lenne a helyes cél.
Ebből a céltételezésből fakad a következő probléma, amiről röviden szeretnék beszélni, hogy melyek azok a funkciók, amelyek összeegyeztethetetlenek a törvényjavaslat szerint az egykori államvédelmi szervnél betöltött tisztséggel, illetőleg III/III-as tisztséggel.
Zárójelben jegyzem meg, hogy ennek a két kategóriának az együttkezelése némi zavart okoz, hiszen ma azt, hogy ki volt III/III-as ügynök, nem szabad nyilvánosságra hozni, mert ma ez még államtitok. Hogy ki volt karhatalmista, ezt viszont szerintem ma nyilvánosságra lehetne hozni, és ennek a kettőnek az együttkezelése azt a zavart eredményezi, hogyha elfogadjuk ezt a törvényt, attól kezdve nem szabad nyilvánosságra hozni azt, hogy ki volt karhatalmista, holott ez egy köztudomású tény. A karhatalmistákat pufajkásnak nevezték, lehetett róluk tudni, hogy kik a pufajkások: onnan, hogy pufajkát hordtak. (Derültség.) A "téglák" nem hordtak magukkal téglát, őróluk nem lehetett ezt tudni. (Taps, derültség.)
Ezért a két dolognak az együttkezelése zavarokat okoz, és ezért kellene külön szabályokat megállapítani a titkos adatokkal fedezett ügynökökre.
De – erre még egyszer mondom – ezzel nincsen különösebb problémánk, az ÁVH-sokat semmivel nem tartjuk jobbnak vagy a karhatalmistákat, mint az ügynököket.
Ami az összeférhetetlen funkciók meghatározását illeti, mi itt azt javasoltuk, és azt fogjuk javasolni módosító indítványunkban, hogy az esküre kötelezettek körénél határozzuk meg az összeférhetetlen kört. Azért mondtuk ezt, mert ha leülünk, és megpróbáljuk leírni, hogy szerintünk kik azok, melyek azok a pozíciók, amelyek nagy hatással vannak a közéletre, akkor ízlésbeli dolgok fognak ütközni. Ha ezt a listát végignézem, az e) pontnál megakadok a bíróknál, ügyészeknél, akik egyébként esküre kötelezettek, de akikkel kapcsolatban ez a javaslat azt mondja, hogy ők nagy hatással vannak a közéletre. És az ügyvédek, azok nincsenek nagy hatással? Ugyanazokkal az ügyfelekkel érintkeztek az ügyvédek is, mint a bírák és az ügyészek. (Közbeszólás: Nem ítélnek!) Az ügyész sem ítél.
A következő kategória a polgármesterek, főpolgármesterek, megyei közgyűlések elnökei. Egyetértek. De a köztársasági megbízottak miért nincsenek ugyanekkora hatással? A felsőoktatási intézmények tanszékvezetői és ennél magasabb beosztású tisztségviselői és a középiskolai igazgatók, ahogy Mezey képviselő úr javasolja, miért nem tartoznak ide? Van is erre javaslat. De ha ezt elfogadjuk, Mezey képviselő úr javaslatát, akkor jön a következő, hogy az általános iskolák igazgatói, ők miért maradnak ki, és ha ők igen, akkor az óvodák vezetői miért maradnak ki? (Derültség.)
És így folytathatnánk bármelyik pontnál, tetszés szerint tágítható kör. Benne vannak a javaslatban az újságírók, a televíziós, rádiós személyiségek. És az írók miért nincsenek benne? Köztudott, hogy 68-at követően nagyon sok írót próbáltak, illetve nyilván voltak olyanok is, akiket sikerrel szerveztek be a 68-as csehszlovákiai bevonulás elleni tiltakozások megakadályozására, elszigetelésére, felderítésére. Ők nem hatnak a közvéleményre annyira, mint az újságírók?
Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni azt, hogy a miniszter úr múltkor tett egy megjegyzést a Kormánnyal – hát – ellentétes érzelmű sajtóorgánumok újságíróira, mondván, hogy nagy részük MSZMP-tag volt. Ez igaz. De ugyanez elmondható a Kormánnyal lojális sajtóorgánumok és fórumok vezető tisztségviselőire. Ők is MSZMP-tagok voltak, sőt voltak közöttük párttitkárok is. Ez nem differencia specifica ebben a vonatkozásban. A személyi kör meghatározása tehát mindenképpen önkényessé válik ebben, és nagyon nehéz megállni egy bizonyos pontnál.
Ezért mi azt javasoljuk, és ezt a javaslatunkat módosító indítvány formájában is előterjesztjük, hogy induljunk ki a törvényalkotó korábbi elképzeléséből: abból az elképzelésből, amikor a funkció megteremtésekor kimondta, hogy ennek a funkciónak nagy közbizalmat élvező funkciónak kell lenni, és ezt azzal juttatta kifejezésre, hogy ennek a betöltőjét esküre kötelezte.
Ebben a vonatkozásban nagyon sok átfedés van a Kormány javaslatával, hiszen jelentős részben ez a kör azonos: a bírák, ügyészek, a polgármesterek, országgyűlési képviselők stb. vonatkozásában azonos a két javaslat.
A következő ügy, amiről röviden beszélni szeretnék, bár hozzáteszem, hogy az én ismereteim szerint a házbizottságban csak egy ajánlás jellegű szabály volt az időhatárra, ebből a szempontból méltánytalannak éreztem, hogy az előttem szóló képviselő urat megszakították, és kérem tisztelettel elnök urat, hogy ne tegye meg az én vonatkozásomban ezt. (Derültség.) Három percen belül szeretném ezt megtenni, hogy befejezzem.
Ha ezt az eljárást, amit a Kormány javaslata elénk tár – tisztelt Képviselőtársaim – megnézzük, akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy ennek az eljárásnak a végigvitele eléri-e azt a célt, amit önök is szeretnének elérni.
Ha végignézzük a törvényjavaslatot, az alapproblémát ott látjuk, hogy itt két sokaság van, amely sokaságok között átfedés van.
Az egyik sokaság az egykori kompromittált személyek, az egykori ügynökök, ÁVH-sok, karhatalmisták, a másik a mostani pozíció-betöltő polgármesterek, képviselők és így tovább. E között a két sokaság között van egy átfedés, egy olyan csoport, amely mind a két sokaságba beletartozik, mind a két sokaság jellemzőivel rendelkezik. Ez, én nem tudom megmondani, hogy hány fő lehet, ezer, kétezer, tízezer, nem tudom még csak megbecsülni sem, de énnekem az a meggyőződésem, hogy törvényes és igazságos eljárás csak az lehet, ha mindegyikkel kapcsolatban végigvisszük az eljárást. Mert ha azt mondjuk, hogy egyesekkel kapcsolatban alkalmazzuk a törvényt, másokkal kapcsolatban nem alkalmazzuk a törvényt, akkor ez önkényes jogalkalmazás, ez önkény, jogalkalmazói önkény, mert lesznek olyanok, akik ki tudja milyen szempontok alapján nem kerülnek bele a szórásba, mások pedig belekerülnek.
Az a javaslat, amit a belügyminiszter előterjesztése tartalmaz, szerintem egy önkényes megoldást tartalmaz. Ha megnézzük, itt négy személy többször kénytelen konszenzusra jutni abban a tekintetben, hogy kivel kapcsolatban folyjon le az eljárás.
Először ennek a négy személynek, akik közül az Alkotmánybíróság elnöke jelezte, hogy már a javaslat elkészítésekor sem értett egyet, és alkotmányellenesnek tartotta a saját részvételét, tehát maradt három személy, ennek a három személynek először meg kell állapodnia abban, hogy kivel kapcsolatban tesznek fel kérdést. De hát milyen alapon tesznek fel valakivel kapcsolatban kérdést, ha nem tudják, hogy kik szerepelnek a két lista fedésében. Csak azt tudják tenni, hogy az egyik sokaságot teljes egészében végigkérdezik. Vagy reggel bemegy valamelyikük a munkahelyére, és azt mondja, hogy most jut eszembe, itt elmentem az iskola előtt, megkérdezem, hogy ennek az igazgatója nem szerepel-e a listán. Vagy milyen szempontok alapján dől az el, hogy kivel kapcsolatban tesznek fel kérdést?
(Az elnöki széket dr. Dornbach Alajos foglalja el.)
