KARSAI PÉTER (MDF)
KARSAI PÉTER (MDF)
KARSAI PÉTER (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr!
Az Országgyűlés őszi ülésszakának második ülésnapján Boros László képviselőtársam interpellált Önhöz és a művelődési és közoktatási miniszterhez "Törvényes-e a törvénytelenség" címmel. Akkor a kérdésre válaszoló dr. Andrásfalvy Bertalan miniszter úr azt mondta, hogyha törvénysértés történt, a köztársasági megbízotthoz, illetve munkaügyi bírósághoz lehet fordulni jogorvoslatért.
Miután magam is egy hasonló ügyben, nevezetesen a kunbajai igazgatói pályázatok elbírálásának törvénysértései miatt fordultam a köztársasági megbízotthoz a törvénysértés megszüntetése érdekében, a pozitív válasz ellenére is mind a mai napig a törvénysértő állapot fennmaradt, és épp ezért tisztelettel kérdezem Öntől: "Hol húzódnak a jogállamiság határai?"
Kérdésem indoklásaként hadd szolgáljak a kunbajai példával, amely sajnos tipikus esetnek mondható Bács-Kiskun megye szerte. Kunbaja községben az idei évben vált esedékessé mind az iskolaigazgatói, mind a vezető óvónői pályázat kiírása. Annak rendje és módja szerint a pályázatok be is futottak és a szakmai elbírálás, majd a tantestületek titkos szavazása után egy-egy pályázó maradt talpon, azaz csak ők nyerték el a tantestület bizalmát, a szavazatoknak jóval több, mint a felét. Ez az óvoda esetében a régi vezetőnő megerősítését jelentette egyik beosztott nevelőjével szemben, aki két szavazatot kapott a kilencből, az iskola esetében pedig a tantestület egyik tanárának szólt a bizalom, szemben a már másodszor is eredménytelenül pályázó kollégájával, 11:8 arányban.
A jelelenleg hatályos jogszabály – amely az igazgató kinevezésének rendjéről intézkedik – azt mondja ki, hogy a kinevező – a példában a kunbajai önkormányzat – csak a többségi szavazatot kapott pályázót nevezheti ki, attól eltekinteni csak rendkívüli indok alapján lehetséges. Nos, az önkormányzat mind a két sikeres pályázót elutasította, és rendkívüli indokként olyan érvek is elhangzottak, mint például: hogy úgysem lenne belőle jó igazgató; vagy a vezető óvónő esetében kardinális kifogás az, hogy: rossz a kapcsolata a polgármesteri hivatallal. Ami érthető is, hiszen a helyhatósági választásokon az érintett óvodavezető-nő férje volt az ellenjelölt a polgármesteri posztra. (Derültség.)
A kunbajai önkormányzat ez év júliusi 58/1991. számú döntését kifogásoltam a köztársasági megbízottnál, ahonnan az alábbi levelet kaptam – fölolvasom –: "Tisztelt Képviselő Úr! Kunbaja község képviselőtestülete 58/1991. számú határozatával kapcsolatban törvényességi észrevételt tettem. Miután a képviselőtestület az alkalmatlanság bizonyítására egyetlen konkrét érvet sem hozott fel és a nevelőtestületi szavazás eredményének helyesbítése lényegi változást nem hozott, a határozatban nevesített okok nem tekinthetők a megbízás mellőzéséhez alapul szolgáló rendkívül indokolt esetnek." Aláírás: dr. Farkas László államtitkár.
Tisztelt Miniszter Úr!
Talán ezek után Ön is azt gondolja, hogy az ügy ezzel a törvényességi észrevétellel kedvező fordulatot vett, és a címben feltett kérdésemre majd azt válaszolhatja, hogy a jogállam határai természetesen egybeesnek a földrajzi határokkal. Sajnos, ez nincs így, még annak ellenére sem, hogy Kunbaja község és Csikéria község – hogy egy másik példát is idecitáljak körzetemből – szinte pár száz méterre esnek csak a jugoszláv határhoz, de még innen, mégis az írott és íratlan törvényeket úgy tartják be az említett helységek önkormányzatai és polgármesterei, mintha ezek a községek a határon túl esnének. Mert azt már mondanom sem kell, hogy végül is a képviselőtestület megoldotta a dilemmát Kunbaján: az iskolát kettészelték, az egyik részt a többségi szavazatot kapott pályázónak, a másik részt – a több mint kétszáz szülői aláírás ellenében – a másodszor sikertelen pályázónak juttatva. Gazdag ország vagyunk, legyen mindjárt két iskola az alig több mint kétszáz fős gyermeklétszámhoz – hogy a szakmai oldaláról ne beszéljek.
Az óvoda esetében ilyen kézenfekvő megoldás nem kínálkozott. Figyelmen kívül hagyva a szakszervezeti vétót, a szülői aláírásokat, megbízták a kisebbségben maradt és – önmagát és leányát is beleszámítva – két vokssal bíró óvónőt határozatlan időre a vezetői teendők ellátásával.
A fentiek alapján tisztelettel kérdezem Önt, mit is kellene most tennünk, hogy a magukat függetlennek álcázó tanácselnök-polgármesterek és a velük tartó önkormányzatok ne függetleníthessék magukat a Magyar Köztársaság törvényeitől, és ennek következményeként a jogállamiság határai földrajzi államhatárainkkal mégis csak egybeessenek.
Várom válaszát. (Taps.)
