MÓZES MIHÁLY, DR. (SZDSZ)
MÓZES MIHÁLY, DR. (SZDSZ)
MÓZES MIHÁLY, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr!
Ebben az esztendőben is eljött a szeptember, s az általános iskolákban, középiskolákban és most már az egyetemeken is megkezdődött a tanév, sajnos úgy látszik, hogy az utóbbi időszak legborúsabb kezdetű tanéve. Már augusztusban arról hallottunk hírt, hogy a közoktatási minisztérium világbanki szakértőkkel tárgyalt,arról hallottunk hírt, hogy sok mindent kifogásolnak a magyarországi oktatási kiadásokban, a Pénzügyminisztérium pedig a kulturális bizottság elé is terjesztette azt az elképzelését, amely az egyelőre még nem létező jövő évi költségvetés körvonalait sejteti.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az általános és a középiskolákban, a főiskolákon és az egyetemeken erre a tanévre elegendő pénz nem fog rendelkezésre állni ahhoz, hogy a tanévet normálisan végigvigyék. Egyáltalán, ennél több is megállapítható. Általában az ifjúság problémái Magyarországon katasztrofálisan elhanyagoltak, az oktatásra sincs pénz, de mindazon túl sajnálatos módon az életkezdés lehetőségei is döbbenetesen megnehezedtek az utóbbi időben, és ez, nem tagadom, szomorúsággal tölt el bennünket.
Azt látjuk most a tanév elején, hogy csökken az oktatásra szánt állami költségek reálértéke. A kulturális bizottságban egy olyan matematikai bravúrt mutatott be a mélyen tisztelt Pénzügyminisztérium képviselője, hogy noha csökken a bázis, de mégis 5%-kal fog a jövő esztendőben az oktatási kiadások összege növekedni. Ezt természetesen nem értettük, és alighanem a matematikai Nobel-díj határát súrolná egy ilyen megoldás. Csökken továbbá az állami feladatvállalás az oktatás finanszírozásában, a Nemzetközi Valutaalap valamennyi országnak a költségvetési hiány csökkentését írja elő hitelek fejében, ezt sajnos várhatóan az oktatás megsínyli. Az oktatás privatizációja még nem kezdődött meg, egy zömében elszegényedő országban bizony az esélyegyenlőség csökkentéséhez vezethet egyébiránt is a magániskolák számának esetleges növekedése megfelelő szociálpolitika nélkül. Amellett, hogy hívei vagyunk egy olyan megoldásnak, hogy állami, egyházi és magániskolák együttesen képezzék a tanulókat, ezt nagyon átgondoltan kell cselekedni.
Mindezek mellett olyan hírek jutottak el hozzánk, amelyekre magyarázatot szeretnénk kérni, hogy tudniillik az óvodai és napközi otthoni ellátás túlságosan magas támogatással valósul meg. Egyszerűen megdöbbentő maga a hír is, állítólag ezt a Pénzügyminisztériummal tárgyaló világbanki szakértők állapították meg. Kérem, adatok birtokában vagyunk arról, hogy a napközi otthonos gyerekek legalább esznek, és nagyon gyakran előfordul, hogy hétvégén lekváros kenyér a gyerek ebédje. A társadalom egy része, legalább hárommillió ember, nagyon rossz körülmények között él.
Az oktatás különböző intézménytípusaiban, de különösen a felsőoktatás területén magas a tanár-diák arány. Ez egyszerűen képtelenség. Meg kell adóztatni az ösztöndíjakat – halljuk. A szakiskolásoknak és a főiskolásoknak, valamint egyetemistáknak az ösztöndíjait. Meg kell adóztatni a családi pótlékot. Ilyen körülmények között kezdtünk Magyarországon tanévet 1991-ben.
Hölgyeim és Uraim! A választási kampány időszakában nem ezt ígérték!
Szeretném a miniszter úrnak javasolni, hogy legalább az infláció mértékében növeljék az iskolák dologi és egyéb kiadásait. Növeljék az önkormányzatoknak és a felsőoktatási intézményeknek adott támogatásokat. Hangsúlyozom: az infláció mértékében, ami azt jelentené, hogy csak reálértéken tartják azt. Ezek minimális, az ország nehéz helyzetét figyelembe vevő elvárások, már nem lehet tovább növelni a családok egyharmadának, felének terheit. Köszönöm. (Taps.)
