ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Néhány mondatban szeretném megindokolni a törvénytervezetet. Azért is néhány mondatban, mert bízom abban, sőt mi több, bizonyos vagyok benne, hogy a tervezet részletes vitája, illetőleg a tervezet érdemi tárgyalása során a részletes érveimet előadhatom. Éppen ezért semmilyen szakmai és részletes politikai elemzésbe nem óhajtok bocsátkozni.
A tervezet lényege az, hogy megnyitja a büntethetőség lehetőségét a szándékos emberölés, a gyilkosság és a hazaárulás, illetve hűtlenség tényállását megvalósító kriminális cselekmények tekintetében. Ez az időpont, amelytől a büntethetőség megnyílik, 1990. május 2., a független, szabadon választott magyar Országgyűlés első ülésének a napja, amikor elvileg először volt lehetőség, hogy jogállami eszközökkel lépjünk fel a büntethető cselekményekkel szemben.
A törvénytervezet rendelkező része nem foglal állást a tekintetben, hogy itt elévült, vagy el nem évült cselekményekről van szó, éppen ezért most ezzel nem kívánok foglalkozni, csupán azt említem meg, hogy az elmúlt népellenes és nemzetellenes, nem utolsósorban pedig demokrácia-ellenes rendszer nem üldözött olyan bűncselekményeket, amelyeket részben saját maga követett el, részben az ő érdekében mások követtek el, vagy amelyeknek üldözése az állam érdekeit sértette volna.
Éppen ezért meg kellett és meg kell vizsgálnunk azt a lehetőséget, hogy a büntethetőség milyen módja áll rendelkezésünkre. Nyilvánvaló, hogy az a változat, amelyen sokan gondolkoztunk, hogy a háborús és népellenes bűntettekről szóló jogszabály alkalmazását fontolóra vesszük, azért nem lehetséges, mert ennek a jogszabálynak a tényállása kizárja, hogy 1945 után elkövetett bűncselekményekre alkalmazni lehessen. Ilyen körülmények között pedig egyértelmű, hogy törvényalkotási aktusra van szükség. Ezt óhajtottuk képviselőtársammal, Takács Péterrel ez úton előterjeszteni.
A nemzet és a demokrácia ellen elkövetett számtalan, tengernyi bűn közül azokat emeltük ki, amelyek az elemi erkölcsi érzést, az elemi jogérzetet legszembeszökőbben, legfelháborítóbb módon sértik. Következésképpen számos, mondhatni igen sok kriminális cselekmény tekintetében azt az álláspontot foglaltuk el, hogy ezek büntethetőségét nem nyitjuk meg. Azonban nyomós politikai okokból nem tehetjük meg, hogy eltekintünk az elmúlt rendszer bűneinek megnevezésétől, a bűnösök bűnösségének megméretésétől. Nem tehetjük meg, hogy eltekintünk ettől.
Erre kötelez bennünket a saját lelkiismeretünk, és a magyar történelem, amelynek ezek a bűnök nemcsak a múltjához, hanem a jelenéhez és a jövőjéhez tartoznak. Éppen ezért meg kell nyitnunk a méltányos és igazságos törvénykezés útját a tudatosan nem üldözött főbenjáró bűnök miatt, mert a főbenjáró bűnök az igazságszolgáltatás fórumához tartoznak. Ezt mindenütt így tudják a jogállamokban élők, ott is, ahol nem ismerik az elévülés intézményét, mert ilyen garanciális intézménye nincsen a jogállamnak.
Amikor azt kérem a tisztelt Országgyűléstől, hogy tűzze napirendjére és tárgyalja sürgősséggel ezt a javaslatot, majd pedig döntsön legjobb lelkiismerete szerint, én a magyar lelkiismerethez szólok, abban a biztos tudatban, hogy ez jelen van ebben a Parlamentben, a Parlament tagjaiban, tekintet nélkül arra, hogy hol ülnek ebben a teremben. Nem a magyar nemzet nevében, mert erre nincsen jogom, de a legyilkolt ezrekért és a nemzet méltóságáért, a sokszor elárult magyar haza jobb sorsáért, az újabb gazságok megelőzése céljától vezetve, nemkülönben azért, hogy mindenki számára világos legyen, nem követhet el főbenjáró bűnöket sokat szenvedett népünk ellen a jövőben sem és a jelenben sem, nem számíthat arra, hogy bármilyen okból főbenjáró bűnök miatt büntetlenséget élvezhet.
Mindezekre tekintettel kérem, hogy javaslatunkat pártállásra való tekintet nélkül támogassák, sürgős és mielőbbi tárgyalását szorgalmazzák. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Határozathozatal
