WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
WACHSLER TAMÁS (FIDESZ) Nem hagyom magam megzavarni. (Derültség.)
Most szeretnék erről a 3 milliárd forintról mondani egy pár szót. Először is kifogásoltam – és úgy tűnik, hogy nem kaptam és nem kapok választ arra vonatkozóan –, hogy miért nem tájékoztatták az 1991-es költségvetés vitájában az Országgyűlést arról, hogy a Honvédelmi Minisztériumnak rendelkezésére áll az általunk ismert forrásokon kívül további 3 milliárd forint. Én nem állítom azt, hogy ezt a pénzt olyan dolgokra költötték volna, amik nem férnek össze – mondjuk – a honvédelmi törvény szellemével, azt azonban állítom, hogy az Országgyűlésnek áll jogában megállapítani azt, hogy a Honvédelmi Minisztérium s a többi tárca mennyit költhet. Így az Országgyűlésnek ez a joga csorbult.
Kérdéses továbbra számomra az is, – ez egyébként a sajtótájékoztató kapcsán lett kérdésessé –, hogy mire költötték ezt a 3 milliárdot. A miniszter úr ugyanis azt írta nekem levelében, hogy ezt a pénzt stratégiai-taktikai elővásárlásra költötték, tehát olyan kiadásokat fedeztek belőle a '90-es év folyamán, amit a '91-es évben kellett volna megtenni. Én ezt önmagában véve is vitathatónak tartom. A HM-sajtótájékoztatón Móricz ezredes úr ugyanis ezzel szemben azt állította, hogy ezt a 3 milliárd forintot '90-es kiadásokra költötték, villanyszámlára, vízdíjra stb. Tehát megkérdezném, hogy végül is mire költötték ezt a 3 milliárd forintot.
Harmadszor: Szeretnék egyértelmű választ kapni arra, mi az oka annak, hogy a '89-es zárszámadásban, amelyet – mint emlékezetes ez a Kormány terjesztett be ennek a Parlamentnek, amelyet ez a Parlament fogadott el – a '89-es zárszámadásban miért nem tájékoztatták az Országgyűlést arról, hogy a Honvédelmi Minisztérium a megmaradt pénzeit arra költi, avval rejti az Országgyűlés elől, hogy ebből fegyvereket vásárol, amelyeket a következő év folyamán az érintett cégek a szerződés alapján visszavásárolnak.
Negyedszer: ez is az elmúlt heti hozzászólásom óta vetődött fel a hozzám azóta is különböző helyekről érkező információk alapján – szeretném megkérdezni, hogy végül is mennyi pénz van ezen a bizonyos letéti számlán. Idáig nem volt számomra kétes, hogy 3 milliárd forint, a miniszter úr leveleiben is ez szerepelt, a költségvetési zárszámadásban is ez szerepelt; meg voltam róla győződve, hogy 3 milliárd forint van ezen a letéti számlán. Azonban eljutott hozzám egy jelentés – ez nem egy pletyka, egy újsághír, ez egy hivatalos jelentés –, amit a Honvédelmi Minisztérium kollégiumának ülésén az említett főosztály, a védelemgazdasági főosztály vezetője tett le a kollégium elé, és ebben azt állítja, hogy erről a letéti számláról körülbelül 4 milliárd forintot forgattak vissza a költségvetésbe. Egymilliárd forint hibádzik – erre is szeretnék választ kapni, mi van ezzel az egymilliárd forinttal. (Közbeszólás a jobb oldalról: Ez interpelláció?)
Kérdezem továbbá, illetve nem is kérdezem – vitatom továbbá azt, megtörtént-e a konzekvenciák levonása. Ezen a sajtótájékoztatón azt állította a vezérőrnagy úr, hogy egy alapos, részletes vizsgálat történt a letéti számlával kapcsolatban, amely tételesen bebizonyította, hogy a letéti számla minden forintja ellenőrzötten és jól lett elköltve. Ez egyszerűen nem igaz. Az elmúlt év nyarán a miniszter úr által valóban elrendelt vizsgálat - ez a miniszter urat dícséri – egyrészt nem a letéti számlákat vizsgálta, hanem a Honvédelmi Minisztérium pénzéből vagy abból is alapított kft-ket, és csak mellékesen tett említést egy 18 oldalas jelentésben két helyen – két mondatban – a letéti számlákról, és indítványozta, hogy később egy újabb vizsgálat terjedjen ki ezekre a letéti számlákra. Tehát nem igaz, hogy a letéti számlákat vizsgálták volna ebben a vizsgálatban.
A személyi felelősséggel kapcsolatban elmondanám még azt, arra hivatkoznak – a miniszter úr is utalt erre és nyilván a tárca gazdasági vezetői hivatkoznak arra –, hogy ezeket a manővereket ők nem kalózakcióként, a minisztérium tudtán kívül tették, hanem mindig is felülről kaptak utasításokat ezeknek a manővereknek a végrehajtására. Én úgy vélem, itt nem ez történt, nem utasítást kértek, hanem javaslatot tettek, és jóváhagyást kértek, tehát mindenképpen fennáll a személyi felelősségük.
A személyi felelősség akkor is fennáll, szeretném hangsúlyozni, ha nem történt meg az, hogy valaki a saját zsebére dolgozott volna. Nem állítom, hogy történtek ilyen saját zsebre dolgozások, semmiféle információm erről nincsen, de állítom azt továbbra is, hogy ez a lehetőség fennáll. Állítom ezt akkor is, ha a védelemgazdasági osztály vezetője rendkívül felháborodik amiatt, hogy én ezt a lehetőséget fennállónak tartom. Én azt gondolom, hogy a védelemgazdasági osztály vezetője nincsen abban a helyzetben, hogy felháborodjon, ha az Országgyűlés vagy az Országgyűlés valamelyik képviselője részéről kételyek merülnek föl, nem az ő tisztességét illetően, hanem az ellenőrzés hiánya kapcsán. (Közbeszólás a bal oldalról: Jól beszél!)
Végezetül egy olyan dolgot szeretnék mondani, ami ebben a Házban nem túl sűrűn szokott előfordulni, emiatt kifogások is érték a Házat. Szeretnék két dologban elnézést kérni. Szeretném beismerni, hogy két dologban tévedtem, pontosabban tévedtünk az elmúlt heti sajtótájékoztatón. Elhangzott az, hogy a '89-es év végén megtörténtek ezek az elővásárlások, amiket a sajtótájékoztatón úgy interpretáltunk, hogy 1990 januárjában történtek meg a visszavásárlások. Hölgyeim és uraim, beismerem, hogy tévedtem – nem 1990 januárjában, hanem 1990 augusztusában történtek meg ezek a visszavásárlások. Hangsúlyozom, közben történt egy rendszerváltás, ha jól emlékszem! Másodszor pedig elnézést kérek még egy kitételemért: azt állítottam, hogy ezekért a manőverekért, ezért a tevékenységért a védelemgazdasági osztály vezetői kitüntetéseket kaptak. Ezt a vezérőrnagy úr cáfolta ezen a sajtótájékoztatón, és én ezt most ünnepélyesen visszavonom. Valóban, ezek az emberek nem kaptak kitüntetést – pénzjutalmat kaptak. (Derültség.)
Manapság sok szó esik a demokrácia jövőjéről Magyarországon. Magam is osztom azokat a nézeteket, amelyek szerint Magyarországon a diktatúrának nincsen bázisa. De szeretném megjegyezni, hogy szerintem a diktatúra hiánya még nem egyenlő a demokrácia létével. A demokrácia egyik nagyon fontos garanciája, hogy a törvényhozás gyakorolja a költségvetés jogát, azaz a pénzügyeken keresztül gyakorol ellenőrzést a végrehajtó hatalom felett. Ennek a garanciának a kijátszása egyenlő a demokrácia szabályainak a megsértésével, semmibevételével.
Remélem, nem kíván külön magyarázatot, milyen minősített veszélyt rejt magában az, ha ezt a botrányt fegyveres testület, fegyveres erőszakszervezet követi el.
Végezetül engedtessék meg, hogy idézzek egy mondatot szintén a sajtótájékoztatón elhangzottakból. A vezérőrnagy úr szájából hangzott el, mélységesen egyetértek ezzel a mondattal. Az apparátus felelősségéről szólva a vezérőrnagy úr azt mondta: "Az már a mi kompetenciánk" – mármint az apparátusé – "és a felelősségünk, hogy a vezetőinket ne vigyük jégre." Tökéletesen egyetértek ebben. Kérdésem a következő: amennyiben bizonyítást nyernek – és szerintem bizonyítást nyertek – ezek az állítások, akkor a miniszter úr, a jelenlegi politikai vezetés felelőssége miben áll? Abban áll, hogy tudott ezekről a dolgokról, és nem tájékoztatta az Országgyűlést, avagy abban áll, hogy ő maga sem tudott róla, valóban jégre vitték? Ekkor viszont az a kérdés vetődik föl, hogy ki irányítja a Honvédelmi Minisztériumot. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
